Mikor a sors összeláncol /MIRACULOUS FANFICTION/

Romantika

A körút után, aminek keretein belül meglátogatták Párizs néhány világhírű helyszínét, például a Pont des Artsot, ahol már rég ott pihent a házaspár lakatja, valamint közben megebédeltek, barátaik elvezették őket a Szajna partjához, ahol egy hajó állomásozott, és mint az kiderült, csak rájuk várt.

- Összedobtuk rá a pénzt - mondta Alya csak úgy mellékesen - Hiszen ti vagytok a legédesebb szerelmespár akit valaha láttunk. Ennyi jár nektek.

A hajó belső terében volt egy bár, egy nagy asztallal meg székekkel, illetve volt egy lépcső, ami a második emeletre vezetett ahonnan jobb kilátás nyílt a folyó két oldalán elterülő épületekre.

A délutánt a bárban töltötték, főleg beszélgetéssel. Lassan beesteledett, és a hajón vacsoráztak, ami nem sokkal korábban indult el békésen ringatózva a folyó habjai között. Végül eljött az ideje, hogy a két szerelmes is megajándékozza egymást.

Marinette pironkodva mutatta meg a fotókat, amiket az ágyneműkről készített, ugyanis ha magával hozta volna őket, akkor nem tudta volna hova elrejteni.

Adrien imádta, a barátaik pedig kacagtak.

Ezután a férj ajándéka következett, ami szintén nem olyasmi volt, amit magával hozhatott volna.

- Marinette - mondta - mivel már egy éve érzek lelki furdalást amiért nem vittelek el a nászútra...

- Az anyukádról volt szó, nem várhattam volna el tőled, hogy velem foglalkozz! - vágott közbe a lány, majd rögtön el is pirult - B-bocsi, folytasd...

- Semmi baj - nevetett Adrien - Szóval, gondoltam idén bepótoljuk. Körbeutazzuk a világot, éppen ahogy megígértem!

Marinettenek elakadt a lélegzete, a többiek pedig ujjongtak és tapsoltak.

- De te azt ígérted, hogy Európát utazzuk körbe... - motyogta a megilletődött lány.

- Az én hercegnőmnek csak a legjobbat. Na meg persze, azt nem mondtam, hogy melyik ígértemet teljesítem. Nem emlékszel, hogy eredetileg a világ körüli utat ajánlottam fel?

- De én arra már akkor sem lettem volna képes...

- Marinette - fogta gyengéden a tenyere ölelésébe a fehér orcát - Ne mondd ezt. Egy évet várattalak, az a minimum, hogy körbeutazzuk a világot.

- A minimum? - kérdezte megrökönyödve a lány - Mi többet tudnál adni?

- Ó, hercegnő... Elvinnélek a Holdra. Elhoznám neked a Föld minden kincsét. Lábad elé borítanám az összes embert. Meghódítanék neked minden csillagot. Neked adnám a világegyetemet. Hiszen imádlak!

Marinette vörös fejjel pillantott le maga elé.

"Rossz kislány!" Szidta magát gondolatban "egy év után már igazán megszokhattad volna! Ne pirulj már, te szánalmas fruska!"

- Úúúúristeeen! - sikkantott fel Alya a köréjük gyűlt körből - Adrien te akkora szívtipró vagy! Nézd meg szegény lányt, szóhoz sem jut! Megvannak a hátrányai is, ha hozzád megy feleségül az ember!

Alya még sokáig nevetett a helyzeten, és persze két röhögőgörcs között megnyugtatta Ninot, hogy ő még Adriennél is nagyobb szónok a számára.

Erre a házaspár rá se hederítve bújt össze egy visszafogott, bájos csókra.

Adrien mindkét kezét Marinette derekán pihentette, fejét pedig lehajtotta, hogy alacsony felesége könnyebben felérje a száját.

A lány lábujjhegyen állt, két karjával pedig férje vállaiba kapaszkodott.
Mindketten lehunyták a szemüket, és megnyugtatva egymást, imádva a másik közelségét, megállás nélkül ölelkeztek a nyelvükkel.

Szívesen így maradtak volna örökre, de az élet nehéz oxigén nélkül, úgyhogy kénytelenek voltak átmenetileg szétválni.

Marinette ki sem nyitotta a szemét, csak ráhajtotta ében hajkoronával díszített fejét férje mellkasára, az pedig az imént felnyílt szemhéjait ismét lezárta, és magához ölelte a lányt.

A hajó az Eiffel-torony közelében kötött ki, ahova a gerle párt kettesben küldték fel, hogy élvezzék egymás társaságát.

A liftből kilépve Adrien gyöngéden végigsimított hitvese haján, majd megfogta a tarkóját, és maga felé fordította a tüneményt.

Marinette hagyta, hogy a férfi irányítsa őt. Enyhén pirulva tűrte, hogy az a hajáról a hátára csúsztassa a kezét, onnan a derekára, majd a csípőjére, miközben, a másik kezével az arcát támasztotta. Engedte, hogy gyengéden a falnak nyomja őt, és lábai között elhelyezkedve megcsókolja, aztán kissebb csókokat hintsen szét azon a területen, amit a dekoltázsa látni hagyott. Halkan alig nyögve állt ott, hipnotizálva, mintha Adrien megbűvölte volna, ami nem is volt messze az igazságtól. Még azt is kibírta, hogy ne induljon be nagyon a combjai közt már sziklaként meredező férfiasság érzésére.
Mégiscsak egy híres építészeti mestermű tetején voltak.

Mikor már épp indulni készültek, valami furcsa érzés fogta el őket. Nem tudták megmagyarázni, de mintha... Mozogtak volna. Sőt, az egész torony mozgott, méghozzá egy irányban, egyre gyorsabban.

Párizs metonímiája, a művészi Eiffel-torony dőlni kezdett.

A szerelmesek, ahogy egyre gyorsultak, egymásba kapaszkodtak kétségbeesésükben. Csúszni kezdtek a perem felé.

Adrien elkapta a korlátot, Marinette viszont nem volt ilyen szerencsés. Az ő ujjai megcsúsztak a fémen, és zuhanni kezdett.

Egy erős kar mentette meg a biztos haláltól. Adrien a kezét fogta, és minden erejét bevetve próbálta fenntartani, de a szorítása nem bizonyult elég erősnek. Marinette keze egyre csak csúszott, és csúszott kifelé az övéből, amíg el nem érte az ujjai legvégét, és kezük elvált a másikétól. A lány zuhanni kezdett a mélységbe.

- Neee! - üvöltötte Adrien. Már rég fogalma sem volt a környezetéről, ugyanis látóterét csak felsége töltötte ki. Elengedte a korlátot, és szerelme után zuhant. Csobbanást hallott, majd rögtön víz alá érkezett.

Pánikolva nézett körül, hátha észreveszi Marinettet, de a víz nem volt elég tiszta, hogy átlásson rajta. Hatalmas fémdarabok süllyedtek mellette a mélybe. Az Eiffel-torony darabjai.

Felúszott a felszínre, és kiabálni kezdett hitvese után:
- Marinette! Marinette!

- Adrien! - a válasz a part felől jött.

Alya álldogált ott, telefonnal a kezében, rémült arckifejezéssel. Ez nem volt jó jel. Adrien kitempózott a partra, és vizes ruhájával, vagy az őszi szellő hidegségével mit sem törödve kérdezte:
- Hol van Marinette?!

Alya, és a mögötte állók lesütötték a szemüket, majd elfordultak.

"Nem!" gondolta Adrien "Nem! Ez nem lehet igaz! Nem halhatott meg! Itt kell lennie valahol. Biztos itt van valahol!"

Ismét a vízbe ugrott.

Folytatása következik...

______________________________________

Megint késő éjszaka posztolok. Hozzá kell szoknom, hogy eggyel kevesebb napot szánok a munkára😅. Ígérem, amint megértetem a tudatommal, hogy mikor van írás idő, ismét elfogadhatóbb részeket hozok majd. Ez ugyanis szerintem igen gyenge lett. Na mindegy. Viszlát a következőben!