Mikor a sors összeláncol /MIRACULOUS FANFICTION/

Rendrakási kísérlet

Marinette dühös volt. Bárki is irányította a sorsát, Isten, a Végzet, vagy valami amatőr író, nagyon utálta az illetőt. Kismillió közös éjszakájuk volt Adriennel, amelyek mindegyikén teherbe eshetett volna és mégis az az egyetlen egy éjszaka volt termékeny, amin Macskával volt.

De hiába, ami történt megtörtént. Már nem lehetett változtatni rajta. Már csak annyit tehetett, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a helyzetből.

Szerette volna azt hinni, hogy amit tesz, az helyes, de legbelül tudta, hogy nem az. Nem tudott azonban másképp cselekedni. Nem volt elég erős hozzá, nem akarta felvállalni a következményeket.

A következő napon Adrien ölébe mászott és jelentőségteljes csókot adott neki. Közben finoman a fiúnak dörgölőzött és érezte, hogy a férje teste éppen úgy reagál, ahogy azt akarta.

Minden kétejt kiűzött a fejéből és igyekezett úgy élvezni a helyzetet, ahogy régen.

Adrien is hasonlóan gondolkodott. Próbálta elfelejteni Katicát és a veszélyes éjszakát, a bűntudat azonban nem hagyta nyugodni.

Kívánta Marinettet, persze, hogy kívánta... De vajon megérdemelte? Így, hogy felesége búskomorsága elmúlt, ismét előtérbe kerültek korábbi, szégyenkező gondolatai.

Azt se tudta, Katica terhes-e. Mivan, ha igen? És mivan, ha most Marinettet is teherbe ejti? Akkor már visszafordíthatatlan lesz minden. Nem, ezt most nem szabad.

- Ne haragudj, de most túl fáradt vagyok - hazudta a lánynak.

Marinette abbahagyta a mozgást, aztán a férjére nézett. Nem erőszakoskodhatott.

- Rendben - suttogta kissé csalódottan. Pedig már egészen izgatott lett.

Egy sokkal hosszabb, sokkal komolyabb csókot nyomott a szájára, amiben már néhol szünetek is voltak.

Adrien viszonozta, bár nem érezte helyesnek.

Végül aztán szétváltak és aznap már nem sokat szóltak egymáshoz.

- Katica! - szólt a hősnő után Macska a legközelebbi akumatámadást követően.

A lány valamiért azt remélte elfuthat a fiú elől, így azonban már nem hagyhatta ott. Megtorpant a tető szélén.

- Igen? - kérdezte, úgy téve, mintha nem tudná, társa mire kíváncsi.

Macska azthitte, hogy Katica haragszik rá és azért nem fordul felé, így elment majdnem minden önbizalma.

- Ööö... - kezdte - Sz-szóval mi lett a... A... Tudod... Ami a múltkor...

- Nem vagyok terhes - mondta a lány. Eredetileg nem akart hazudni Macskának, de ott és akkor mégsem vitte rá a lélek, hogy igazat mondjon. Nem akarta belerángatni őt a gondjaiba. Szegény fiú nem tehetett semmiről.

Macska fellélegzett. Nem lett hát baj. Nem hibázott akkorát, megnyugodhat végre.

Azonban rögtön másnemű kétségei támadtak.

- Haragszol rám? - kérdezte halkan.

- Dehogy - mondta Katica őszintén.

Macska megkönnyebbülten ölelte át hátulról, mire majdnem sikkantott egyet. Azthitte a meg akarja ismételni a múltkorit, de csak egy ölelést adott. Egy ártatlan, meleg ölelést.

A fiú végre megint boldog volt. Tudta, hogy egyáltalán nem rendeződött minden gondja, de ez jelenleg nem érdekelte. Csak az járt a fejében, hogy az elhamarkodott éjszaka semmit sem rontott az esélyein.