Mikor a sors összeláncol /MIRACULOUS FANFICTION/

Behatoló

A "nászút" véget ért, az Agreste házaspár pedig újra dolgozni kezdett. Marinette ezt nagyrészt otthon tette a tervezőszobában, Adrien pedig fotózásokra járt.

Éppen egy ilyenről jött haza, amikor egy női sikoly hatolt a fülébe. Rémülten pördült meg és egy lányt látott a lépcsőház túloldalán, előtte egy kiborult tartalmú dobozzal a földön.

A fiú felsóhajtott és odalépett a lányhoz, hogy segítsen visszapakolni a dobozába.

- Adrien Agreste? - kérdezte a lány, mire Adrien csak bólintott és leguggolt a dobozhoz - Hű... Azt se tudom, hogy... Hogy most mit... A nevem Lila. Lila Rossi. Örvendek!

- Én is - mondta Adrien, azzal felemelte az ismét teli dobozt - Most költözik be?

- Hogy ki? Ja, mármint én most költözöm-e be? Igen, igen, de inkább ne magázz.

- Oké... Hát akkor te se engem - mondta Adrien annak ellenére, hogy Lilának erre nem kellett engedély - Na, én akkor megyek is, sok szerencsét a beköltözéshez!

- Várj, te itt laksz?

- Ö... Igen, itt.

- Jaj, hiszen ez annyira király! Már évek óta nagy rajongód vagyok, mondd adnál egy autogrammot? - azzal Adrien kezébe nyomott egy tollat és egy papírdarabot.

- Biztos ez? Csak mert ez valami fontos papírnak tűnik.

- Jaj, igazad van ez a költözéshez kell, na várj - kapta ki a kezéből a lapot és helyette adott neki egy sötétlila kendőt - Inkább erre.

Adrien nehezen tudott a kendő anyagára golyóstollal írni, de azért nagy nehezen ráfirkantotta a nevét és ismét a lakása felé fordult. Az ajtóhoz lépett beillesztette a kulcsot és mire elfordította...

- Íííí - hallatszott megint Lila hangja a háta mögül - Te pont abban laksz?

- Igen, miért?

- Pontosan feletted lakok! - ugrott oda hozzá a lány, kicsit közelebb húzódva a kelleténél.

- Nahát... Ez remek - mondta ki Adrien gondolatai szöges ellentétét.

Eddig azért tudtak nyugodtan élni itt Marinettel, mert a lépcsőház tele volt idős házasokkal, vagy egyszerűen olyan emberekkel, akiket nem érdekelt a divat. Nem hiányzott ide egy rajongó.

- Jajj, alig várom, hogy elmondhassam a barátnőimnek, olyan féltékenyek lesznek!

- Ne, légyszi inkább ne mondd el senkinek, nem akarnám világgá kürtölni

- Ó, igazad van! Maradjon tehát ez a mi kis titkunk!

- Mondhatjuk akár így is.

- Adrien? - nyitotta ki Marinette az ajtót - Miért nem jössz be? Hallottam a zárat, de... Ő meg ki?

- Ó, ő itt Lila Rossi és most költözik be a felettünk lévő lakásba - mondta Adrien, majd Lilához fordult - Bemutatom a feleségemet, Marinettet.

Marinette kinyújtotta a kezét, Lila viszont csak állt és nézte a lány arcát. Végül lassan kezetrázott vele, majd egy gyors köszönés után ismét felkapta a dobozát és elsietett.

- Ez mi volt? - kérdezte a feleség, miközben beléptek a lakásba - És miért volt úgy rádmászva mikor ajtót nyitottam?

- Ő is egy régi rajongóm, akik hajlamosak megfeledkezni rólad. Abban reménykednek, hogy szétmentünk, vagy nemtudom.

- Mintha azzal nem lenne tele minden újság és csatorna, ha tényleg megtörténne.

- Tudom, elég furcsa.