Mikor a sors összeláncol /MIRACULOUS FANFICTION/

Hűtlenség

Ezután a házaspár ugyanúgy élt együtt, ahogy az évfordulójuk előtt, mintha egyikük se szeretett volna bele valaki másba. Egész nap egymásra gondoltak, sosem szalasztottak el egy röpke érintést vagy csókot és este ismét egymáson fekve nézték a televíziót. Ez egészen a következő akumatámadásig tartott.

- Csodálatos Katicabogár! - kiabálta Katica, feldobva a pöttyös hordót a levegőbe.

Macska visszagondolt a legutóbbi találkozásukra és arra, hogy akaratlanul is rámozdult a hősnőre. Lehetett egyáltalán ezt annak hívni? Katica minden esetre valószínűleg félreértette a dolgot. Nem ártana feltakarítani a fejében. Na de hogyan csinálja? Ha egyenesen kijelenti, hogy az a múltkor nem csók akart lenni, akkor úgy fog tűnni, hogy beijedt és hazudik. Valahogyan szavak nélkül kellene rá utalnia, hogy nem szerelmes belé. Vagyis... Inkább arra, hogy ezt a szerelmet végül mégsem akarja beteljesíteni.

- Katica! - mondta.

- Igen? - fordult hátra a lány. A haja megigézően libbent körbe a feje körül.  Széles, díszes fonatban hordta, ahogy néha Marinette is. Messziről úgy nézett ki, mintha vállig érő haja lenne, amit teljesen kiengedett, pedig valójában kétszer olyan hosszú volt.

- Cs-csak... - hebegte Macska kissé megzavarodva - Csak ö... Arra gondoltam, hogy ma este megint sétálhatnánk egyet a háztetőkön. Már rég csináltuk és hiányzik egy kicsit.

Katica nem tudta mire vélje ezt, de visszaemlékezve társa legutóbbi húzására majdnem nemet mondott. Végül aztán mégse vitte rá a lélek. Miért kéne durvának lennie? Szegény Macska beleszeretett, na és? Attól még nem lett semmivel rosszabb ember. Megérdemelt egy gyengéd, udvarias visszautasítást. Remélhetőleg nem veszi zokon.

- Rendben - felelte végül - Este kilenc, Eiffel-torony?

- Hát... - gondolt vissza Macska. Marinette bármikor bemehetett a hálóba. Inkább olyankor kéne eljönnie, amikor egyébként se lenne otthon - Legyen inkább holnap délután háromkor.

- Három? Hát jó, nekem megfelel.

- Akkor holnap három. Viszlát Katica!

- Szia Macska!

Másnap Adrien egy órával korábban indult a fotózásra, amire egyébként elég lett volna délután fél négykor menni.

Marinettenek azt mondta, nem tudja miért kell korábban menni, de a lánynak is kedvezett az időpont, így nem kérdőjelezte meg.

- Tikki, pöttyöket fel! - mondta, miután becsukta a férje után az ajtót. A kis lény azonnal a gyűrűjébe szívódott. Arcán szétterült a maszk, kissé kócos haja befonódott, aztán nyaktól lefelé rásimult az elpusztíthatatlan, testhezálló overál.

Kimászott az ablakon, hogy aztán az Eiffel-torony felé vegye az irányt.

Mikor megérkezett, Macska már ott várt rá a korlátnak támaszkodva.

- Nahát, korán jöttél! - mondta a fiúnak elismerően.

- Te is - felelte Macska mosolyogva - Akkor indulhatunk?

Katica bólintott, majd felpattant a korlátra és pörgetni kezdte maga mellett a jojóját. Macska egy pillanat erejéig elnézte, aztán ő is felugrott mellé és leutánozta a jojót a botjával.

Katica utcai lámpákon, háztetők csúcsán és hasonlókon lengett az utcák felett, Macska pedig a tetőkön rohanva, illetve néha a botjával előrelökve magát követte.

Időnként megálltak pihenni, vagy csak gyönyörködni a látványosságokban, aztán folytatták a játszadozást. A délután végül sokkal aktívabbra sikeredett, mint azt tervezték, de egyikük sem bánta.

Macska közben azon gondolkozott, hogy mit mondhatna Katicának, amivel meggyőzné, hogy nincsenek vele szándékai. Emlegesse neki a feleségét? Nem, akkor csak azt hinné, hogy csalfa típus.

Katica nevetgélve pihent meg mellette a Diadalív tetején, mikor ismét eléggé elfáradtak hozzá. Olyan angyali volt a nevetése, hogy Macska alig tudta a fejében tartani addigi gondolatait. Ott volt hát Katica. Ott ült mellette és neki mondania kellett valamit, amivel a tudtára adja, hogy nem lehetnek szerelmesek, akár akarja, akár nem. Egyre csak gondolkozott és nem szólalt meg.

- Valami baj van? - kérdezte a hősnő visszarántva a valóságba - Gondterheltnek látszol.

- Gondterheltnek? - kérdezte Macska, észrevéve, hogy teljesen előre görnyed és a térdén könyököl - Ugyan, én vagyok a leggondtalanabb ember Párizsban! - mondta kiegyenesedve és hátratámasztva a kezét. Szinte azonnal vissza is rántotta, mert éppen Katica kezére sikerült tennie.

A lány odapillantott, aztán megint a társára nézett. Ez valami ügyetlen flört lett volna? Lehetséges, hogy Macska ezt a kis "sétát" randinak értelmezte?

A fiú zavartan fordította el a fejét és inkább az utca másik végét bámulta idegesen. Most meg mit csináljon? Támadt egy ötlete. Távolabb húzódott Katicától.

"Most biztos elszégyellte magát" gondolta a hősnő. "Ideje elmondanom neki, hogy nem lehet szerelmes belém, nehogy túlságosan beleélje magát a dologba."

Közelebb húzódott a társához és egyik ujjával elkezdte a vállát kocogtatni, hogy a fiú felé forduljon.

Macska szíve tele volt kétségekkel. Nem tudja megtenni. Nem tudja ellökni magától Katicát. Szerette Marinettet, de ő most olyan távolinak, olyan jelentéktelennek érződött. Tudta, hogy nem szabadna így gondolnia a feleségére, de képtelen volt nem odafigyelni a mellette üldögélő szépségre. Érezte, ahogy közelebbhúzódik. Hallotta a légzését, érezte az illatát és érezte, ahogy a vállát piszkálja. Nem tudta nem szeretni ezt a lányt és csak ekkor jött rá. Érezte, hogy ő a lelki társa, hogy ő az egyetlen, hogy egy ilyen erős kapcsolat nem lehet múlandó.

Katica leeresztette a kezét, mikor Macska végre hajlandó volt felé fordulni és szóra nyitotta a száját, azonban elakadt a lélegzete, mert a fiú megcsókolta.

Macska teljes szívből adta a csókot, átölelve a partnerét és közelebb húzva magához. Katica volt az igazi. Olyan volt, mintha a szívük is összenőtt volna, mintha a lelkük egybefolyna a szájukon keresztül, pedig a nyelvük nem is ért össze.

Katica teljesen megfeledkezett arról, hogy hol van és mit csinál. A csók egyenesen lehengerlő volt. Nem Macska csókolt jól (bár ez is tény volt), hanem valami más, valami láthatatlan tette az érzést olyan felemelővé. Másodpercekig mozdulni sem tudott és értetlenül figyelte az érzéseit. Élvezte. Élvezte, ahogy hőstársa ajkai az övének nyomódnak és ahogy ezáltal a szíveik közelebb kerülnek egymáshoz. Élvezte... Hogy megcsalja Adrient.

Ez a gondolat észhez térítette és megszakította a csókot.

Folytatása következik...