Mikor a sors összeláncol /MIRACULOUS FANFICTION/

A teleköpött leves

A nászút első célpontja Írország volt. Vagyis pontosabban Roscoff, ahonnan a hajó ment Írországba, Corkba.

Marinette már nagyon izgatott volt, alig várta, hogy körülnézhessen Roscoff egzotikus kertjében, megnézhesse a vízzel borított látóhatár mögé lebukni a napot a partról, és inspirációt gyűjthessen.

Adrien azonban még mindig Katica szavain tűnődött. Vajon mi lesz, ha ő ilyen hosszú időre elmegy Párizsból? A hősnő képes lesz egyedül boldogulni? És... Vajon haragudni fog?

Bármennyire igyekeztek is visszafogott életmódot folytatni, egy közepesen hosszú limuzint választottak az utazásra.

Reggel hét órakor tele bőröndökkel, és teljesen felöltözve várták a járművet, ami pár percen belül meg is érkezett. Egy kedves sofőrjük volt, aki még új lehetett a szakmában, viszont nagyon segítőkésznek látszott.

A limuzin hátuljában egy kis asztal volt, körülötte kipárnázott ülések, és egy automata poharakkal, amely különböző italokat töltött az utasoknak egy gombnyomásra.

A házaspár kényelmesen elhelyezkedett, a sofőr pedig beült a volán mögé, és egy engedélykérés után a limuzin elindult.

- El sem hiszem! - mondta Marinette izgatottan - Végre nászúton vagyunk!

Adrien csak kuncogott, és próbált nem gondolni arra, hogy mit szól majd ehhez Katica.

Azt persze nem tudhatta, hogy a hősnő ott ül vele szemben, és eszébe sem jut Feketemacska.

Szép lassan beletörődött, hogy már úgysem tehet semmit, és valamivel kényelmesebben elegyedett beszélgetésbe Marinettel.

Ekkor szakadt be a plafon. Egy füstölgő aszteroida került az asztal helyére, ami éppen elég nagy volt ahhoz, hogy a limuzin hátsó terét kettészelje, és különrekessze a párt.

- Marinette! - kiabált Adrien - Jól vagy?

- Kutya bajom. Hát neked?

- Én is megvagyok.

Mindketten próbálták kifeszíteni az ajtót, de nem jártak sikerrel. Kintről gonosz kacaj halkatszott. Egy akuma. Megint.

- Nem nyílik! - jelentette Marinette.

- Az enyém sem! - Adrien dühében belerúgott az ajtóba, de az meg sem mozdult. A becsapódó szikladarab a jármű egész vázát összeroncsolta, így az ajtó belevésődött a keretébe, és az ablakot sem lehetett lehúzni.

Mindkettejüknek átvillant az agyán, hogy ha átváltoznának, akkor könnyedén kiszabadulhatnának, de még nem osztották meg a másikkal a személyazonosságukat.

Marinette eltökélte, hogy a férjébe helyezi minden bizalmát, és megmenti magukat:

- Adrien! - mondta.

- Igen?

- El kell mondanom valamit! Én... - nem tudta befejezni, ugyanis valaki kívülről betörte az ablaküveget.

- Jöjjön asszonyom! - ragadta meg a lány karját egy rendőr, és kihúzta az ablakon keresztül.

- A férjem! - mondta Marinette - Őt is hozzák ki, a másik oldalon van!

A törvény emberei azonnal engedelmeskedtek, és a túloldali ablakot is betörték.

Amint Adrien kimászott, a felesége karajaiba zárva találta magát, úgyhogy átölelte a reszkető lányt.

- Köszönöm! - hálálkodott a rendőröknek.

- Csupán a munkánkat végeztük. Menjenek, keressenek fedezéket, és ott várják meg, amíg Katica és Feketemacska lerendezik az ügyet.