Mikor a sors összeláncol /MIRACULOUS FANFICTION/

Lelki társak

Adrien képtelen volt tovább hazudni magának. Tényleg szerelmes lehetett Katicába. De hát miért? Marinette ugyanolyan szép, kedves, okos, ügyes és vonzó. Miért akarná ő most mégis az új lányt? Mi volt benne, ami a feleségében nem? Vagy talán Marinettel lejárt a szerelmük? De hiszen már hosszú évek óta együtt voltak! Ha az, ami kettejük közt volt csak rózsaszín függöny lett volna, akkor nem jutottak volna a házasságig. Vagy mégis? Lehetséges volna, hogy Marinette nem hozzá való? De akkor miért érzi még mindig a köteléket? Miért érez most is pontosan úgy Marinette iránt, mint az esküvőjük napján? Lehet az embernek két szerelme egyszerre? Hallott már olyan országokról és vallásokról, ahol egy férfinak több felesége is volt, de mindeddig azthitte, hogy azok a férfiak egyik feleségüket sem szeretik igazán.

Márpedig ő a feleségét is szerette és Katicát is. Az utóbbi alig egy hónapja volt az élete része és mégis úgy érezte, mintha már évek óta ismerné. Az is furcsa volt, hogy mikor Marinettebe szeretett bele, akkor nem érezte rögtön ilyen közelinek, ilyen csodálatosnak. Idővel egyre jobban és jobban megszerette, aztán járni kezdtek, csókolóztak, összeházasodtak, lefeküdtek... Katica viszont valahogy mindezek nélkül ébresztette fel benne ugyanazt a vágyat. Lehetséges, hogy ő az igazi? Hogy ilyen az a szerelem, amiben a két fél tényleg egymásnak teremtetett?

Marinette mindenáron hű akart maradni Adrienhez, de ő sem tudta letagadni, hogy beleszeretett Macskába. A hős nem csak izmos és jóképű volt, de kedves, aranyos és vicces is. Valami megmagyarázhatatlan erő kötötte őt a fiúhoz, ami több volt egyszerű vonzalomnál. Olyan volt mintha ismernék egymást. Nem csak mint barátok, hanem mint valami több. Mintha a sors összekapcsolta volna az életüket mielőtt még találkoztak.

Adrien viszont a férje volt. Izmosabb, jóképűbb és viccesebb Macskánál, ráadásul felelősségteljes, volt stabil állása és pénzben sem szenvedett hiányt. Ki tudja, hogy ez a Macska nem valami tanulatlan munkanélküli-e aki a szüleinél akarja leélni az életét és egész nap csak szórakozik? Adrien a jobb döntés. Hivatalosan hozzá tartozik, az ő nevét viseli, nála biztos jövőre számíthat. Őt fogja szeretni és ha kell örökre elfojtja az érzéseit Macska iránt.

Aznap este is sorozatot néztek. Adrien a felesége dereka körül tartotta a karját és lassan simogatta az oldalát. Marinette pirulva tűrte és igyekezett a sorozatra figyelni. A férj keze hamarosan átcsusszant a combjára, mire ő mégjobban elpirult.

Adrien nem akart lefeküdni Marinettel, csak kicsit cukkolta, ahogy mindig szokta. A lány pedig szokása szerint kipirult, majd figyelmen kívül hagyta.

Közeledett a kilenc óra, de aznap éjjelre nem terveztek találkozót Katicával, így nem mozdult a kanapéról. Este tizenegyig maradtak így, amikor Adrien úgy döntött, hogy kimegy a nappali erkélyére szívni egy kis éjjeli friss levegőt. Az ablakon kipillantva eszébe jutott, hogy akár Katicát is megláthatná. Ettől mindjárt kedve támadt nézelődni. Látott is valamit, az azonban nem Katica volt. Gyorsan bement a hálóba és kiugrott az ablakon.

Marinette még egy fél óráig csak a tévét nézte, aztán egyszerre kiment az áram. Pár pillanat múlva visszajött, szóval csak megvonta a vállát és tovább nézte a műsort. Egy perc múlva azonban megint elsötétült minden, aztán visszajött a fény és szinte azonnal ismét elment. Egy darabig csak ült a sötétben, várva, hogy ismét felgyúljanak a lámpák, de semmi sem történt. Már éppen indult volna a főkapcsolóhoz, amikor hirtelen minden lámpa vakítóan kezdett égni és a tévé is teljesen kifehéredett. A fény egyre erősebb lett, aztán elhalványult, az összes szerkezetet folyamatos, tisztán látható áram vette körbe és minden tönkrement.

Marinette az ablakhoz sietett és kinézett rajta. A látvány sokkoló volt. Egész Párizs koromsötét lett és csak egyetlen fényforrás látszott, az viszont fent volt az égen. Nagyobb volt egy csillagnál, de kisebb a Napnál és kék volt a fénye.