Mikor a sors összeláncol /MIRACULOUS FANFICTION/

Társas élet

Egy év telt el az esküvőjük óta, de Adrien még mindig nem vitte el Marinettet a beígért nászútra. A lánynak ezzel nem volt semmi baja, és ezt gyakran hangoztatta is, de a férje ettől még szégyellte a dolgot, és ezért is tervezte az utazást egy évvel az erdeti időpont utánra. Már mindent elintézett. Ezzel akarta meglepni a szíve csücskét első házassági évfordulójukon.

A lány is készült valamivel a férjének, de mivel világéletében szerény anyagi állapotú családban élt, eszébe sem jutott, hogy valami nagyszabásút szerezzen. Ehelyett kézzel készített ajándékon törte a fejét, hiszen a kézimunka volt az ő világa. Adrien összes ruháját ő készítette, így egy ruha nem lett volna jó ajándék. Valami olyat kellett kitalálnia, amit egymaga meg tud csinálni, de valami szokatlan, valami friss. Végül három szett teljesen új, kézzel készített ágynemű mellett döntött, ugyanis Adrien közös éjszakáikon nem találta elég hangulatkeltőnek az ágyat. Hamar el is készült finom női keze alatt, a három lepedő. Az első, amelyet vadabb alkalmakra tervezett tartalmazott többek között vérnyarancssárga, tűzvörös, szignálvörös eperpiros, málnapiros, orientvörös, vörösviola és telemagenta színeket, mindezeket lángokhoz hasonló mintázatokban. A második a boldog együttlét és meghitt éjszakák alkalmára lett kitalálva szignálsárga, aranysárga, sáfránysárga, dáliasárga, és cinksárga színeivel. A harmadik pedig a visszafogott csendes pihenésre volt alkalmas zöldeskék, ultramarinkék, zafirkék, szignálkék, viálgoskék, türkizkék, óceánkék, patinazöld, kékeszöld, mohazöld, opálzöld, mentazöld és tiszta zöld színekben pompázva. Marinette elég nagy ajándéknak hitte a sajátját, de csak azért, mert nem tudta, hogy férje mivel készült.

Arra ébredt, hogy valaki szorosan átöleli a derekát. Ez csak Adrien lehetett. Hozzásimult.

- Jóreggelt! - mondta.

- Jóreggelt! - hangzott a felelet.

- Mondd, mióta ölelgetsz?

- Nemtudom. Rövid ideje.

- Tehát minimum negyvenöt perce, igaz?

- Inkább ötvenöt.

- Akkor már biztos elégedett vagy.

- Tudod mikor leszek elégedett? - kérdezte Adrien kajánul, és még közelebb húzta feleségét, hogy az értse a célzást. Marinette rögtön megérezte a fenekének feszülő férfiasságot, felkuncogott.

- Te kis telhetetlen. A tegnapi nem volt elég?

- Belőled sosem elég.

- Hát pedig most be kell érned ennyivel. Ma van a házassági évfordulónk.

- És te megtagadod tőlem az ájándékomat?

- Kapsz majd olyat is.

Még pár perc érvelés után a férj belátta, hogy az élvezkedéssel még várnia kell, úgyhogy mindketten felkeltek és átvonultak a konyhába reggelizni. Hiába álltak igen jól anyagilag, egyiküknek sem akarózott nagy villába költözni. Marinette eleve a gőg netovábbjának, és pénzkidobásnak tartotta, Adrien pedig egész életében egy ilyen kis lakásra vágyott. Nős emberként új életet kezdett, és ebben az új életben szinte semmi nem volt olyan mint a régiben. Ezen indokok ellenére is egy átlagnál nagyobb lakást vettek, de ezért igazán nem lehetett haragudni rájuk, hiszen ki akarna zsúfolt konyhákban, szűk fürdőszobákban, és aprócska hálószobákban járkálni?

Marinette egy adag tükörtojást tett le férje elé szalonnával, kenyérrel és narancslével. Adrien imádta a lány főztjét, még akkor is, ha a legszimplább ételről volt szó, és gyakran azt kívánta, bárcsak értene egy kicsit az ételkészítéshez, és ne kéne laikus érzéketlenséggel ízlelnie az ínyencségeket. Biztos volt benne, hogy a szakácsnője jó néven venné, hogyha igazi szakértelemmel dicsérnék a munkáját. De mivel kívánsága nem teljesült, kénytelen volt az egyszerűb hálakimutatási módszert alkalamazni:

- Mennyei, mint mindig - mondta élvezve a szájában tomboló ízeket.

- Kösz. Azt hittem, hogy túlsóztam mivel elfogyott a... egy-két fűszer, és azzal próbáltam helyettesíteni.

A szakszavakat mindketten kerülték a háztartásban, ugyanis egyikük sem értett túl sokat a másik mesterségéhez, noha volt már idejük ellesni egy két trükköt egymástól. Vagyis inkább Adriennek Marinettetől, ugyanis a lány semmilyen körülmények közt nem akart modellé válni, még úgysem, hogy emiatt megesett, hogy a fotósok kissé túl messzire mentek egy másik női modell közreműködése alkalmával.

Miután befejezték a reggelizést a férj elmosogatott (hiszen ha a főzéshez nem is, ehhez legalább értett) és átöltöztek utcai ruhába.

Mivel ez volt az első házassági évfordulójuk, semmi tapasztalattal nem rendelkeztek azzal kapcsolatban, hogy mit szokás ilyenkor csinálni. Abban biztosak voltak, hogy nem fognak otthon ücsörögni, és azt is elhatározták, hogy volt osztálytársaik és egyben jó barátaik társaságában töltik a napot. A parkban találkoztak velük. Már majdnem mindenki megjött mire odaértek. A férfiak kezet ráztak, a nők ölelkeztek.

Csak Chloé Bourgeois és Sabrina Raincomprix nem jöttek. Előbbi azért, mert annak idején magukának akarta Adrient, és megutálta Marinettet mikor feleségül ment hozzá, utóbbi pedig azért, mert Chloé hűséges társa volt, bár inkább a cselédeként viselkedett.

- Ezt hallgasd kislány! - vonta félre Marinettet a csoporttól Alya. Azok nem vették zokon, ugyanis megszokták már a két barátnő bizalmas viszonyát - Nino végre megkérte a kezem! - mondta olyan halkan amilyen halkan csak közölni tudott egy ilyen szaftos hírt. Hiába, egy újságíró már csak ilyen.

- Nahát! Hiszen ez csodás Alya!

- Ugye? Már egy éve, hogy elkaptam azt a csokrot, biztos nőtt rajta nyomás, az évfordulótok miatt. Erről jutott aztán eszembe, hogy neked illene először elmondanom, hiszen legjobb barik vagyunk vagy mi.

- Na és mikor? Hol? Hogyan?

- Ó, ne is kérdezd! Baromi romantikus volt! Múlt szombaton egész nap mindenféle helyekre járkált velem, elvitt moziba, aztán együtt vacsiztunk akár az első randinkon, aztán elvitt az új lakásába, és aztán erkélyen a gyertyafénynél fél térdre ereszkedett, aztán ilyen nagyon romcsin kérdezte, hogy leszek-e az élettársa, meg élek-e ebben a lakásban vele, meg hogy úgy szeretem-e mint ő engem, egyszóval leszek-e a felesége, jaaj, majd elolvadtam! - ezt természetesen mind egy levegővel mondta el.

Marinette pont erre számított. A barátnője ilyen volt és ő így szerette. Nino szerencsés pasas volt, hogy vele hozta össze a sors.

Visszamentek a többiekhez. A lány később megtudta, hogy Adriennek is hasonló élményben volt része.

Nino elmondása szerint nagyon félt Alya válaszától, hiszen majdnem egy évet várt a dologgal, meg szerinte elbénázta a díszítést az erkélyen, meg a lakás sem volt tiszta, meg hasonlók.

Miután egyeztették értesüléseiket, az ünnepelt pár jót nevetett a dolgon, aztán elindultak a többiekkel körbejárni a várost.

Folytatása következik...

______________________________________

Sziasztok! Azért rakom ezt fel ilyen későn, mert felvállaltam azt a veszélyes feladatot, hogy lenyesek a részek közötti időből egy napot, és erről majdnem rögtön lecsúsztam. Eléggé szétszórt teremtés vagyok😅. Na viszlát a következőben!