Varázs

10. fejezet

„1. Vele együtt legyen egész a világom."

– Akkor megvagyunk, igaz? – kérdi Olivér, ahogy ledobja a szövetkabátját az egyik üres asztalra. Nem alszik ma itthon, odakint egy lány vár rá.

– Még felpakolom ezeket a poharakat, és igen. Már ha biztosan nem baj, ha a felmosás reggelre marad – feleli Ada.

– Dehogy baj, majd korábban jövök és megcsinálom – legyint Olivér. – Rád fér a pihenés, nagyon kitettél ma magadért. Ügyes voltál.

Olivér dicsérete boldogságot csempész Ada szívébe. Sűrű este volt, még egy sima péntekhez képest is. Egy nagyobb társaság szülinapot ünnepelt, és Ada kitalálta, hogy az ünnepelt válasszon zenét – az ötletnek óriási sikere volt a vendégek körében. Függetlenül attól, ki kivel érkezett, repkedtek az ötletek, hogy ki milyen zenét kíván majd a szülinapján, amitől az egész Bolond lyuk felpezsdült – sőt, alig kellett fél óra az indie rockból, a kemény rock rajongók sorra hívták meg a szülinapos lányt és az asztaltársaságát, hátha ezzel lekenyerezhetik, és valami más zenét választ. A lány tizenegy körül végül beadta a derekát.

Olivérnek is tetszett az ötlet, olyannyira, hogy egyből hagyománynak kiáltotta ki, ami büszkévé tette Adát, még úgy is, hogy Zoli egész este pufogott az indie rock miatt. Végül le is lépett, amilyen hamar csak tudott.

– Azt hiszem, Zoli nem értene veled egyet – neveti el magát Ada.

– Lehet, de nem ő a főnököd – mosolyodik el Olivér melegen.

Ada fejében megfordul, hogy felhozza most, szeretne maradni. Holnap már december, úgysem akart tovább várni. Kétli, hogy a mai nap után Olivér tiltakozna. Ráadásul Ada nemcsak vele és Zolival, Lukáccsal is tökéletes összhangban dolgozik együtt, persze időnként még mindig ügyetlen, de talán az ötletei kárpótolják Olivért – és még rengeteg ötlet lapul a tarsolyában, csupa olyasmi, mint a mai.

Mégsem szólal meg, nem akarja kapkodva elintézni ezt a beszélgetést. Olivér valószínűleg gondolatban egészen máshol jár, és igazából Ada sincs egészen jelen. Majd beszélnek hétfőn.

– Bezárom a kaput, az ajtó a tiéd – jelenti ki Olivér, ahogy felveszi a kabátot.

Ada közönyösen bólint, és folytatja a poharak pakolását. Igyekszik nem mutatni, mennyire izgatott.

– Jó éjt, Csiga! – fordul vissza Olivér az ajtóból.

– Neked is, bár gondolom, ne kívánjak mellé szép álmokat is.

Olivér nevetve megrázza a fejét.

– Inkább tényleg ne.

Adát meglepik a saját szavai, mert ugyan nagyon halványan, de akkor is szexuális utalást tett, és még csak zavarban sem érzi magát miatta, sőt, felszabadító, hogy végre nem feszeng. Csak most ébred rá, hogy Lukács miatt nemcsak, hogy nem tart a szextől, de a témát is természetesebben kezeli. Végre nem rándul görcsbe a gyomra, ha valaki pajzán megjegyzést tesz vagy kétértelműen fogalmaz, már nem érzi, ha csak szóba kerül a szex, hogy nem stimmel vele valami.

Ahogy bezáródik Olivér után az ajtó, Ada remegő kézzel helyére teszi a maradék néhány poharat. Hátralép, és lekapcsolja a villanyt. Az udvarról beszökő gyér fényben az ajtóhoz megy, és már fordítaná el a kulcsot, amikor észreveszi, hogy odakint lustán szállingózik a hó. Ada halvány mosollyal figyeli a pelyhek hangtalan, finoman szikrázó táncát.

Mikor hazajött, még volt egy-két kókadt levél az udvar szélén magasodó tölgyfán, most pedig már hó esik. Alig hiszi el, hogy már több mint egy hónapja itthon van. Mióta sokszor éjszakába nyúlóan dolgozik, összezavarodott benne az idő, a napoknak, de sokszor a napszakoknak is sokkal kevésbé van jelentősége, mint amikor még a magazinnál dolgozott. Akkor a leadási határidők szabták meg az életét, most csupán az, mikor van beosztva. Időtlen érzés, amitől szabadnak érzi magát.