Varázs

7. fejezet

„7. Nem számít, hogy néz ki, csak nekem tetsszen."

Ada fel-alá járkál a szobájában. Irtózatos kupit csinált, bár ez most a legkevésbé sem érdekli. Egyébként sem volt soha igazán rendszerető lány, a szobájában mindig akadt egy-egy szétszórt ruha, földön feledett könyv vagy épp néhány ceruza és rajzlap. Most ennél több holmija hever szerteszét, majd két órába telt, de végül sikerült megtalálnia a listát.

A listát, amit tizenhárom évesen írt, és amiből öt pontot már le is húzott.

Ada a kezében szorongatott, kissé meggyűrődött papírlapra pillant. Az eltelt idő megfakította a betűket, a hajtások mentén pedig elvékonyodott a lap, de azért minden egyes pont jól olvasható.

Amas Veritas

A tökéletes férfi tizenhárom pontban

Írta: Holló Ada

1. Vele együtt legyen egész a világom.

2. Szeressen nevetni és mosolyogni.

3. Legyen számára fontos a család.

4. Legyen romantikus (legalább néha).

5. Ne legyenek titkaink egymás előtt.

6. Az érintése legyen különlegesebb, mint bárki másé.

7. Nem számít, hogy néz ki, csak nekem tetsszen.

8. Ugyanúgy szeresse a túrórudis zsemlét, mint én.

9. Ha együtt vagyunk, szűnjön meg számunkra a külvilág, és csak mi ketten létezzünk.

10. Pont úgy szeressük egymást, ahogyan vagyunk, a hibáinkkal együtt.

11. Úgy csókoljon, hogy abba még a kis lábujjam is belebizseregjen.

12. Mindig tudja, mivel vidíthat fel.

13. Amikor először találkozunk, akadjon el a lélegzetem és dobbanjon nagyot a szívem.

Ki kell derítenie, igaz-e a többi is. Ma már persze talán más pontokat írna, de igazából még most is úgy gondolja, jó kis lista ez.

Ada behunyja a szemét és nagyot sóhajt. Még ma is emlékszik az izgatottságra, ami a gyomrába gyűlt, miközben a listát fogalmazta, hogy milyen sebesen dobogott a szíve, miközben a sok-sok összeírt tulajdonságból kiválasztotta a legfontosabbakat.

Arra is emlékszik, mit érzett, miközben kiszökött Bogival az erkélyre, hogy az éjszaka milyen balzsamosan ölelte körbe, hogy milyen érzés volt a szirmok selymes tapintása az ujjain, hogy megborzongott attól a puha szellőtől, ami életre hívta a varázslatot – még akkor is, ha Bogi azt állította, csupán véletlen lehet.

Ada újra végigfutja a listát. Vajon Lukácsban testet öltött annak a tizenhárom éves kislánynak az álma? Lehet ez valóság?

Fogalma sincs, de olyan régóta vár már az igazi nagy szerelemre, hogy nem képes veszni hagyni a lehetőséget anélkül, hogy alaposan utána ne járna. Négy éve nincs senkije, sosem ugrott bele elhamarkodottan semmilyen kapcsolatba.

Randizgatott ugyan, de egy furcsa, érthetetlen érzés mindig visszahúzta. Ezt sosem tudta megmagyarázni, még magának sem, de néha, amikor a lelkébe furakodott a magány, olyan hidegen és végtelenül, akár a csillagtalan téli égbolt, azon is elgondolkodott, hogy talán valami baj van vele, amiért nem talál senkit, akit szeretne és aki viszontszeretné.