❝Miért tenne ilyet? Ezt kérdezte magától Miles, amikor az év utolsó napján, hótól latyakos cipőben megismerte a lányt, aki épp fagyit evett a mínusz tizenegy fokos hidegben. Mire másnapra megtudta a választ kérdésére - már beleszeretett. De ők csak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lassan helyezem súlyomat a bárszékre, azon tanakodva, vajon mit rontottam el.
Valószínűleg pedofilnak gondol és épp nem a kelyhet mossa, hanem a rendőrséget vagy a gyermekvédelmet tárcsázza, ha még kiskorú. Kiskorú volna? Fogalmam sincs. Ha tetszene és okkal flörtölnék vele, tudnám a korát. Megmondanám, hogy huszonhárom. Hogy huszonhét. Hogy huszonkilenc. Vagy, hogy negyven. Fogalmam sincs hány éves.
Mindenesetre többet sem megyek az anyámhoz a ballonkabátban, amit tőle kaptam, mert megeshet, hogy ismét egy újabb pasival lesz és ki leszek rakva és pedofilnak fogom érezni magam.
Micsoda pocsék egy este.
Felkönyökölök. Legszívesebben ráhajolnék a bárpultra és addig sírnék szomorúságomban még az a kehely el nem mosódna a könnyeimtől. A víz csobogása eláll, ami meglepetésként ér, így felkapom fejem. Ami viszont őt éri meglepetésként és rám szegezi kíváncsi, égkék tekintetét.
- Mit szeretnél?
- És te miért szeretnél megfázni? Biztos, hogy nem csak az orvosod pénztárcájáért aggódsz! Úgy is mindjárt vége ennek a pocsék évnek, mindegy neki!
- Ugye, hogy milyen pocsék volt? De attól még rendelhetsz valamit.
Egymásra mosolygunk, a korábbi aggodalmam szinte el is párolog, de nem teljesen. Valamiért nem akar megnyílni. Olyan furcsa. Az emberek mindig csak beszélnek, olyasmiről, amiről azt hiszik nekem is fontos, pedig csak a saját életükről van szó, amihez nekem semmi közöm. De Ő? Nem mond semmi másoknak fontosat, de mégis mindent elmond, ami engem érdekel és pont, hogy nem értek belőle semmit.
- Ez nem válasz - felelem. - Miért akarsz ennyire megfázni?
- Nem akarok megfázni. Egyszerűen csak szeretem a fagylaltot. Honnan tudod, hogy egyáltalán hideg volt?
- Hm, lássuk csak - úgy teszek, mintha gondolkodnék, de közben tényleg kétszer is átgondolom mit mondok. - Jégkocka volt a fagyidban, tehát hideg lehetett, mivel a meleg jégkockát még nem kéne, hogy feltalálja az emberiség, emellett, ha szeretted volna, akkor biztosan nem hagytad volna, hogy megolvadjon. Amit szeretünk, azt nem hagyjuk csak úgy kifolyni a kanalunkból.
Egy hosszas pillanatra hallgat, utána egy hatalmasnak tűnő szürke rongyért nyúl a pult alatt, majd törölgetni kezdi vele az elmosott poharakat.
- Nem mindenki eszi nagykanállal az életet, Sherlock. De jogosak az érveid, tényleg nem szeretem a vaníliás fagylaltot és tényleg jégkockák voltak benne, de az még nem jelenti azt, hogy nem volt hirtelen felindulásból olyan kedvem, hogy a tél közepén vaníliás fagyit egyek.
- Igazából... - mosolyogva elveszek egy szívószálat a pohárból és elkezdem kibontani a csomagolásából. A lány kíváncsian figyel. - Igazából, igazad van, lehetett hirtelen felindulásból olyan kedved.
