❝Miért tenne ilyet? Ezt kérdezte magától Miles, amikor az év utolsó napján, hótól latyakos cipőben megismerte a lányt, aki épp fagyit evett a mínusz tizenegy fokos hidegben. Mire másnapra megtudta a választ kérdésére - már beleszeretett. De ők csak...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Már a zuhany alól kibújva hallom, ahogy Pamacs hiperaktív módban rohangál a nappaliban. Ennek nem lesz jó vége, fordul meg fejemben. Pár perccel később, magamra húzom a kedvenc ruhámat. Alá egy sötét harisnyát és megszárítom a hajam. Sminket eszem ágában sincs felvinni, hiszen nincs kit lenyűgözni és, addig sem kell szenvednem vele.
Mire kész vagyok már nem hallok háborús hangokat a nappaliból. És amint belépek, azonnal megbizonyosodom róla, hogy semmi sincs összetörve. Utána veszem észre a földön ülő Milest, akinek arca alig látszik Pamacs hatalmas fehér szőrétől. Miles, amint meglát átmegy kisfiúsba és arról kezd el mesélni, hogy mennyire aranyos és gyönyörű a macskám. A szerelmi vallomásától és az ártatlan arckifejezésétől kénytelen vagyok elnevetni magamat.
- Ez nem vicces, ez macska...
Szava megakad torkán, ahogy felpillant rám a cicáról. Tekintetünk találkozik és próbálok mosolyogni. Nem tudom nem észrevenni, ahogy megbabonázva végigmér.
- Ez húsz perc volt. Harmincat ígértél...
Felkel cicástól a kezében és előttem terem.
- Harminc azzal a tíz vagy több perccel, ameddig te is letusolsz.
- Egy idegennek engeded, hogy a macskáddal játsszon és használja a tusolódat? Nem félsz, hogy bolhás vagyok?
- Ha bolhás is lennél nem érdekelne, mert megértesz. Pamacsnak meg akkora szőre van, hogy megdöglenének a bolhák mire a szőr tövéhez jutnának, hogy lerakják a petéiket.
- A bolhák petéket raknak le?
- Fogalmam sincs, Miles - felelem szemforgatva, majd kiveszem a cicát Miles kezéből. - Tettem egy törölközőt a mosógépre és találsz tusfürdőt is.
- Nem fogom használni.
- Mit?
- A tusfürdőt. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad, mert olyan illatom van, mint neki.
Nem lehetett nehéz kitalálnia. Leó mindenét itt hagyta, mintha nem is lenne az övé. Nem is érdekli.
Még várom, hogy Miles letussoljon Pamacsot dajkálom és azon tanakodom vajon Miles haja is természetesen göndör? Valamint, hogy meg-e találta már a fürdőt, mert én inkább a macskával foglalkoztam, minthogy elmagyarázzam merre menjen.
Megbizonyosodom, hogy megtalálta, amikor tíz perc múlva meghallom visszatérő lépteit. Csalódottan figyeli, ahogy Pamacs mellettem alszik. Elég szokatlan rutinja van - vagy hiperaktív vagy csak egyszerűen eldől és alszik.
- Jól vagy, Miles?
Mosolyogva bólint, majd felém nyújtja kezét.
- Indulhatunk? - kérdezi lágyan. Ez úttal én bólintok és elfogadom kezét. Meglepetésemre egy ölelésbe zár. Illata megnyugtató. Egyszerre akarok menekülni és örülni. Lassan ölelem vissza, a lehető legbizonytalanabbul. - Gyönyörű vagy - suttogja fülembe, amitől nem tudok nem megborzongani. Rám mosolyog, majd ismét meglepetésemre összekulcsolja ujjainkat. Mi a fenét művelünk? - Most már indulhatunk?
Pozitív választ adok és amint kilépünk a cukrászda ajtaján már nem fogjuk egymás kezét.
Kínos csend telepszik ránk.
Még is mi a fenét csinálunk, Miles?
Természetesen ezt nem mondom ki hangosan. Annyi érzelem kalandozik bennem és annyi minden történt egy rövid este alatt, hogy alig tudok figyelni arra, ahogy a magassarkú csizmám már megint töri a lábamat és a kabátom már megint cicaszőrös lett, pedig a nyilvánosság előtt Pamacs soha nincs a nappalin kívül. Sosem láttam még elhagyni a nappalit. De akkor még is hogyan csinálja?
Miles is feszült, méghozzá ugyanazon okból kifolyólag, mint én: Csak pár órája ismerjük egymást. Pár órája még meg akartam fázni, aztán a meleg takaró alá bújni teljesen magányosan, most pedig azon gondolkodom, hogy mivel tehetnék egy estét olyan széppé valakinek, hogy az legalább pár órára megfeledkezzen a fájdalmáról.
A hó arcomba hullva hűti a bőrömet és hallom a már nem túl távoli zenét. Idén az Arctic Monkeys döntött úgy, hogy Újévkor Leaves főterén csap a húrok közé. Hidegben és hóban. Valószínűleg nem lehet kellemes, de ki tudja, akár az is lehet, hogy ez volt életük álma. Sosem lehet tudni. Már az is csoda, hogy nem mondták le. Bár, már sokkal jobb az idő, mint délután volt.
Milest csak pár órája ismerem. Sohasem láttam korábban, és mégis, úgy érzem, minden áron önmagam akarok lenni még vele vagyok. De, ha csak egy percnyi csend is telepszik közénk, azonnal túlgondolom mindkettőnk helyzetét. Neki se könnyű, nekem se könnyű. Úgy ölelt és suttogott a fülembe, mint, ahogy azok a házaspárok szokták a filmes jelenetekben, amikben már tizenöt éve házasok. Tehát már legalább tizenöt éve ismerik is egymást. Mi pedig...
- Ugye nem azon gondolkozol ennyire, hogy jó irányba megyünk-e? - szakítja félbe gondolataimat. Lassítok lépteimen. Ideje nem túl túlgondolni a dolgokat.
- De, pont azon gondolkodtam, hogy hány utcán fordultunk le eddig rossz helyen.
- Végig egyenesen haladtunk!
- Akkor biztosan rossz irányba haladunk.
Továbbra is köztünk van az a kínos érzés és továbbra sem tudom, hogy mit kezdjek vele. Felkavart, hogy valaki így hívott gyönyörűnek. Sőt, felkavart, hogy egyáltalán valaki gyönyörűnek hívott.
Valószínűleg ismét elveszem a gondolataimban, ugyanis nem veszem észre az előttem lévő latyakhegyet, amin, ha nem lenne Miles garantáltan átesnék. Amint újra biztosan állok lábamon, azonnal elenged, majd, mielőtt megköszönném és felfognám mi történt, elém áll. Mosolya halvány, de még így is felragyog tőle arca.
Számításait kettészelve mégis megszólalok, mielőtt ő tenné.
- Köszönöm.
- Nincs mit megköszönnöd - feleli szinte azonnal, kellő csendet hagyva utána. - Nézd, nagyon sajnálom, ami a nappalidban történt. Én csak... Nem értem rendben? Nem akarok rád nyomulni, mielőtt még ezt gondolnád... Úgy érzem, egy barátra találtam a személyedben ez a rövid idő alatt és nekem ez nagyon sokat jelent és... Csak meg akartalak dicsérni. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudtam, hogyan fejezzem ki. Fogalmam sem volt, hogyan...
Nem szólalok meg azonnal, csak akkor, amikor lassú sétába kezdünk. Közben kíváncsian figyeli reakciómat.
- Nagyon sok dologról fogalmunk sincs - jegyzem meg mosolyogva, míg kikerülök egy újabb latyakbuckát. - De ilyen az élet, nem? Egyébként nem kell bocsánatot kérned. Nem ezen agyaltam ennyire, ha ez miatt érezted magad rosszul - füllentek egy picit.
- Csak akartam, hogy tudd, nincsenek rossz szándékaim.
- Ezeket eddig is tudtam, Miles!
- Volt időd kitapasztalni hosszas barátságunk során?
- Igen - kis szünetet tartok, majd ismét komoly leszek. A zene a főtértől már olyan hangos, hogy beleremeg a dobhártyám. - Nagyon értékelem a személyiséged, Sherlock! Mármint, komolyan. Köszönöm - nem akarok túlzásokba esni előtte, de még is tudtára akarom adni, hogy mennyit jelent, hogy itt van és valamilyen szinten támogat, amikor jómagának is szüksége lenne segítségre. Ám még sem úgy alakul reakciója, ahogyan arra számítanék. Arcán két vörös folt jelenik meg, majd mosolyogva lehajtsa fejét. Szemöldököm azonnal a magasba röppen és nem tudom nem azt suttogni bajuszom alatt, hogy: Jaj, de aranyos". Ami után azonnal hálát adok a dobhártyát szaggató zenének, mert elnyomta hangomat Miles fülétől.
- Ha valakinek is szólsz arról, hogy elpirultam, le fogom tagadni - morogja közelebb hajolva. - És ez kedves tőled. A kedves dolgoktól néha elpirulok.
- Komolyan?
- Nem, csak a hangos zenétől van.
- Attól meg hogyan lehet elpirulni?
- Túl kedveset mondtál, attól lehet elpirulni. Tudod ez nyálas lesz, de néha egyes dolgok felmelegítik a lelkem és a hőnek valahol távoznia is kell.
Lenyűgözve bámulok rá, de szarkazmusom ismét erősebbnek bizonyul nálam.
- Még jó, hogy nem máshol távozik - kiabálom túl a zenét, közelebb állva hozzá. Egyre több ember halad körülöttünk és nem szeretném, hogy elkavarodjon mellőlem. Épp, hogy csak ráakadtam...
Az utca két oldalán édességet és szeszes italokat árulnak, majd az utca végén ott a hatalmas színpad, ami előtt majd fél kilométernyi néző áll. Pedig idefele elég kevesen járnak az utcára szilveszterezni.
- A forralt borral hogy állsz? - kérdezi. Csillogó szemmel fordulok Miles felé, majd elmosolyodom. Úgy akarom leélni ezt az estét, hogy nem gondolok többet a problémáimra. Legalább is egy éjszakára. Az év utolsó éjszakájára.
- Hát, nem forralva egy literes üvegben elviselem.
