Penge Élen {Jikook} /BEFEJEZETT/

3. Fejezet

Jimin szemszög

-Föld hívja V-t! - suttogtam halkan, hogy ne nézzenek hülyének a körülöttem lévők.

-Mi kéne? - kérdezett vissza miközben még mindig kakaóját szürcsölte. Hogy az még nem fogyott el!

-Mi a véleményed erről?

-Az, hogy én megmondtam, hogy vigyázz vele. Veszélyes. - kezdett bele a hegyibeszédbe miközben én hazafelé vettem az irányt.

Az út további része csendben telt. Néha Tae próbálta megtörni a beállt csendet de mindig lehurrogtam. Ahogy beléptem a házba elmotyogtam egy "sziát" majd azonnal a konyhába mentem és egy szendvicset készítettem magamnak.

-Adj belőle! - jött fel a pincéből Taehyung mire szemet forgatva letörtem a szendvicsem sarkát és barátom kezébe nyomtam. - Ez a JeongGuk gyerek... borzalmas. - kezdett el beszélni miközben a szájába volt a szendvicsem szélének falata. Gusztusos.

-Egyetértek. - kimentem a konyhából és ledobtam magam a kanapéra. - Igazi rosszfiú. - TaeTae heves bólogatásba kezdett miközben éppen a távirányítót kereste a televízióhoz majd amint megtalálta azt, úgy kapcsolta be. A Mission Inpossible 7. része ment az egyik csatornán. Mivel ezt a filmet mindketten szerettük és szétoltottuk benne a hülyeségeket amik vannak benne, PL.: annak a fegyvernek nem is olyan a hangja, a bombát így nem lehet hatástalanítani stb. Bérgyilkosként egy ilyen filmen tényleg csak röhögni lehet annyi benne a hülyeség és a lehetetlen dolog. A film végére pont csengettek.

-Baszd meg... pont a legjobb résznél. - motyogtam mivel a film főpontja következett, de az a valaki ráfeküdt a csengőre. - A kurva anyád... megyek már! - mondtam erőteljesen majd feltápászkodtam a kanapéról. Ingem és zakóm egy kicsit megigazítottam majd résnyire kinyitottam az ajtót és ki néztem rajta. - Mit akarsz? - ráncoltam össze szemöldököm amikor Jungkook-t pillantottam meg az ajtóban.

-Azt írták, itt él Park Jimin és, hogy egy hivatalos csomagot kell szállítsak neki. Kim Namjoon küldte. De ahogy látom eltévesztettem a számot. - szóval postásként dolgozik. Tetőtől-talpig végigmértem. Zöld postás ruha volt rajta. Fekete haja be volt tűrve a sapkája alá. Kezein is jól látszott, hogy mennyire kidolgozott felsőteste lehet.

-Gyere ki. - ordítottam hátra mire a társam elmotyogott egy "2 percet" majd hallottam ahogy mögém ér. Ahogy meglátta JeongGukot azonnal felhúzta szájára maszkját. - Mit akarsz? - kérdezte hangját egy magasabb színvonalra emelve, hogy Jungkook ne ismerje fel.

-Park Jiminnek hoztam postát de úgy tűnik eltévesztettem a számot. - mosolygott kedvesen Taere aki maszkon keresztül visszamosolygott rá.

-Add ide. Itt lakik nem messze. Átadom neki. - nyúlt a csomagért barátom majd egy hirtelen mozdulattal kirántotta Jungkook kezéből azt aki csak értetlenül nézett az előtte álló férfira.

-Akkor én megyek is. - ezzel hátat fordított és elhagyta a tömblakást. Összenéztünk Taevel és becsuktam az ajtót.

-Kérem! Nekem küldte a főnök! - rivalltam rá Taehyungra ahogy már senki nem hallhatott. Társam megszeppenve nyomta kezembe a kis dobozt. A konyhába rohantam egy késért és azonnal elkezdtem felbontani azt. Ahogy kinyitottam szemeim kitágultak azok. Egy csomó fegyver volt benne. Hogy gondolhatta ezt Nam? Azt hiszem megőrült. Az "ajándékok" mellett ott pihent egy kis cetli amit hangosan felolvastam. - "Ezeket itt hagytátok. Mit hisztek, mivel fogtok harcolni ha fegyvert is elfelejtetek vinni? Zsenik." - olvastam hangosan mire Tae elkuncogta magát.

-Hát, a fönöknek igaza van, de ha ezt a csomagot átnézte valaki akkor nagy bajban vagyunk. Kezdjük mondjuk Jungkookal aki csak úgy a kezünkbe nyomta. - elmélkedett Taehyung miközben én elkezdtem a fegyvereket a helyükre rakni a nappaliban lévő szekrény egyik elrejtett részébe.

-Segíts már! - próbáltam betuszkolni a kis fiókba a sörétest mire Taehyung mellém állt és kivette kezemből a fegyvert majd megindult a pince felé. Értetlenül néztem távolodó alakját ahogy lemegy a lépcsőkön. Magamhoz kaptam a többi fegyvert majd elindultam velük a pincébe.

-Azért annyira nem voltam felkészületlen. - nézett bele az egyik fiókba Tae mire nekem kitágultak szemeim, megint.

-Azta... Ezek honnan vannak? - néztem csodálkozóan társamra aki csak ciccegett egyet.

-Ma mentem el vásárolni. Elég jó fegyverek voltak. A város egyik eldugott részén. - tovább tanulmányoztam a sok Snipert és kisposztolyt majd a kedvenceimhez értem azaz az SMG-khez. Azért szeretem ezeket a fegyvereket mivel gyorsan lőnek és kicsik. Nem nehéz őket elsajátítani és magaddal is tudod cipelni őket úgy, hogy azt csak a nagyon sas szeműek vegyék észre. Asszem viszek holnap egyet. Személyes kedvencem a legkisebb amit még egy zsebbe is el lehet süllyeszteni.

-Köszi Taehyung! - ugrottam nyakába. Tudja ő is, hogy az SMG-ket nagyon szeretem ezért is vett egy halomnyit. Ez az én barátom.

-Semmiség. A lőszereket ott találod. - mutatott rá az íróasztalra — ahova a gépek is vannak szerelve — egyik kis fiókjára. Belenéztem. Volt 7.62 mm-es től kezdve 39-esig minden.

-Te aztán rendesen bevásároltál. - csuktam vissza a lőszeres fiókot majd Taehyungra néztem. - Azon se lepődnék meg ha egy egész erődöt építettél volna míg én aludtam. - V csak felkuncogott majd újra elindult fel a lépcsőn. Gondolom a szobájába ment eltenni magát holnapra. Én is így tettem hisz már késő lehet. Rápillantottam az órára ami este fél tizet mutatott. Úgy döntöttem nem akarok büdösen lefeküdni ezért még gyorsan lefürödtem majd már tisztán, egy boxerben feküdtem be a kényelmet nyújtó franciaágyamba.