Penge Élen {Jikook} /BEFEJEZETT/

16. Fejezet

Jimin szemszög

Reggel halk szuszogásra keltem. Lenéztem az alattam fekvőre. Szemei még mindig vörösek voltak, alattuk karikák húzodtak. Biztos kifáradhatott tegnap. Lefejtettem magamról jobb kezét majd felültem az ágyba. Félve pillantottam az órára. 9-et mutatott. Szombat van, nincs suli. Nyújtoztam egyet és ásítottam. Lassan megrázogattam párom.

-Kelj fel Kookie~- suttogtam. - 9 óra van.

-Ühmmm... - nyamogott majd megfogta a párnát és fejére húzta. - Hagyjál aludni Jiminie... - motyogta a nagypárnába. Szemet forgatva elmosolyodtam és kikeltem mellőle. Tegnap már megint ruhában aludtam el. Hajam össze vissza állt akár egy szénakazal.

-Jungkookie, miért nem kelsz fel? - kérdeztem tőle felé fordulva majd tekintetem újra a magamra vezettem, vagyis a tükörre, beletúrtam feketére festett tincseimbe.

-Mert aludni akarok. - hangja rekedt és mély volt. Plusz durcis, így egy kicsit kisgyerekesnek tűnt. Elvettem fésüm a kis, barna asztalról, majd próbáltam normálisan beállítani hajkoronám.

-Rendben. De akkor nem én leszek a hibás ha valaki a hátadra ugrik és úgy kell kelned. - mosolyogtam a tükörbe majd újra tincseimbe vezettem a fésüt kiszedve egy nagy csomót mire felszisszentem. - A fene vigye el... - néztem a fésűre amin egy nagy adag fekete hajtincs volt látható. Leraktam a fésűt és kinyitottam az ajtót, majd kávét készítettem magamnak. - Baba! Kérsz kávét? - szóltam be a szobába, mire egy halk "igen"-t kaptam válaszul.

-Én is! - hallottam meg Tae reggeli hangját ahogy gyermekien fut oda hozzám és kéri a kávét.

-Máris... - fordultam a gép felé majd még 2 kávét készítettem. Lassan Jungkook is kiszándékozott jönni. Leült az asztalhoz majd ott várta reggelijét. Taehyung szokás szerint leült a TV elé és azt tanulmányozta. Kivittem nekik a fekete löttyöt, Jungkook gyorsan lehúzta, Taehyung közepesen gyorsan itta én pedig lassan szűrcsöltem el az italt.

-Nem akarok zavarni... - fejezte be a kávéját Jungkook majd odavitte a mosogatóhoz és lerakta. - Szóval én azt hiszem megyek. Sziasztok. - mondta nyuszis mosolyát elővillantva majd kabátját levéve a kabát-tartóról, indult ki.

-Szia baba. - köszöntem el tőle.

-Szia Jungkook. - Tae nem is nézett rá csak a televizíót vizslatta. Ha nem lenne az a rohadt készülék szerintem Taehyung már rég meghalt volna unalmában. Mondjuk igaz, hogy néha elmegy futni és edzeni de ezeken kívül mindig azt a szart nézi.

2019. Szeptember 9.

Hétfő van. A hétvége jól telt. Néhányszor lementünk megnézni a picébe, hogy Jungkook mit csinál egyel fölöttünk, de igazából vagy a gépét bámulta, esetleg telefonozott, de az esetek nagyobb részében nem volt otthon. Miután hazaért mosolyogva feküdt ki az ágyán még Szombaton.

-Indulok. - köszönök el Taehyungtól aki biccent felém. - Ki kéne mozdulnod. - nézek rá komolyan, hisz mit is csinálhatna ha nem a TV-t nézné?

-Elmegyek ma edzeni miután elmentél itthonról. - néz rám majd vissza a képernyőre.

-Rendben. Szia

Kiléptem a házból és elindultam a suli felé, mivel reggel Jungkook hamarabb elindult. Hamarabb kelt az átlagosnál de engem nem tudott még így se lekörözni. Lassan lépdeltem a suli felé zsebre vágott kézzel. Sokan megnéztek az utcán, hisz kivételesen egy elég... szűk nadrágot vettem fel ami kiemel mindenütt. Taehyung azt mondta jó lesz ez, nem fogja mindenki megbámulni a Jibooty-t. De Jibooty is good. Nem volt igaza. Ahány lány - esetenként fiú - jött velem szemben annyian fordultak meg utánam, amit egy idő után már természetesnek éreztem, ezért nem is foglalkoztam vele.

-Itt vagyok.. - motyogtam magam elé nézve, ahogy a suli kapuja előtt megálltam. Átszeltem a suli udvarát, majd Jungkook seregével találkoztam akik most a szokásosnál is többen voltak. Nem foglalkoztam velük, viszont elhaladtam mellettük mivel arra volt órám. Éreztem az égető tekinteteket alfelemnél de próbáltam nem foglalkozni velük, egészen addig amíg egy hideg kezet nem éreztem vállamon. Hátranéztem és egy számomra ismeretlen fiú állt mögöttem. Kérdőn néztem rá. - Mit akar?

-Jó segge van. Olyan Park Jimines. Tudja mi történt azzal az énekessel? - nyeltem egyet és megráztam a fejem. Nem voltam valami határozott. Ránéztem Kookra akinek a feje tiszta vörös volt a dühtől. Kezeit ökölbe szorította. Rámosolyogtam páromra mire megenyhült egy kicsit. - Hát... tudja elég nagy szexuális bajba keveredett, és ön - mutatott rám. -, nagyon hasonlít arra az énekesre. Kísértetiesen. - nézett bele mélyen szemembe.

-Én egy tanár vagyok. Kérem hagyjon ki ebből! - rivalltam rá morcosan. Elkezdett röhögni rajtam, mire ízzó tekintetem ráemeltem. - Az igazgatóiba! Most! - üvöltöttem vele. - Ti is! - néztem a többi bajkeverőre, köztük Jungkookra is.

-Chh... morcos törpe. - mondta majd zsebre vágta kezeit. Nem mozdult helyéről.

-Ne akarj kihozni a sodromból.

-Mert akkor mi lesz?

-Jobb ha nem tudod.

-Mi van? Fegyvert rántassz vagy mi? - nevetett fel kacéran. Hát igen, pisztolyt is ránthatnék. Pont beletalált.

-Azt is tehetném de mivel más diákok is vannak itt, szerintem ezt hanyagoljuk. - mosolyogtam rá fölényesen mint aki megnyerte a csatát. - Húzzátok a beleteket az igazgatóiba! - üvöltöttem rájuk mire a fiú megugrott és hátralépett társaihoz. - Ne kelljen harmadjára is elmondanom! - szinte futva indultak meg az igazgatóihoz, de megálltak amikor látták, hogy Kook nem megy utánuk. - Jeon JeongGuk! Maga is menjen! - szinte könnyesek voltak a szemei. Csak azt nem értem mitől. - Mi a baj? - mentem hozzá közelebb.

-Ne kiabálj velem... megilyesztessz vele Jimin... - mondta felém nézve.

-Sajnálom... de kérlek menj az igazgatóiba.

-Rendben. - sóhajtott, majd barátai után indult akik időközben már eltűntek. Láttam ahogy lassan lefolyik egy könnycsepp az arcán amikor el lép tőlem. Most nem tudom felvidítani.

-Majd beszélünk. - szóltam utána mire bólintott és megtörölte kisírt szemeit. Mostanában nagyon sokat sír...