Penge Élen {Jikook} /BEFEJEZETT/

15. Fejezet

Jimin szemszög

Csak csöndben ültünk magunk elé bámulva. Azt sem tudtuk mi legyen most. Felhúztam nadrágom majd becipzároztam és felálltam. A tükör elé lépve megigazítottam szétzilált hajam. Visszafordultam Kook és Tae felé aki időközben lekapcsolta a Live-ot.

-Most mi lesz? - kérdezte Jungkook, szomorúan a földet bámultam mire sóhajtva egyet hajamba túrtam és leültem vissza, vele szembe.

-Minden rendben lesz. - próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra. Lassan átöleltem Jungkook elernyedt testét és magamhoz szorítottam, hogy még a szusz is kiment testéből.

-Jimin... sajnálom. - sírt fel ölemben Kook.

-Semmi baj... Neked nem kell aggódnod... Nyugi... - simítottam fejére majd a homlokára adtam egy puszit amitől megremegett.

-Chim... - tette vállamra kezét Taehyung. - Én is sajnálom.

-Hagyjál már baszki! - löktem le kezét ingerülten vállamról, mire ijedten nézett felém. - Mi a büdös faszért nyitottál be?! - a hangomból sütött a harag. Arra is gondoltam, hogy leütöm Tae-t a pisztolyommal vagy egyszerűen csak megdobom a vázával. - Na? Mi van Kim kibaszott Taehyung? Elment a hangod vagy mi? - kérdeztem gyúnyosan, mivel pár perc kellett neki, hogy felfogja szavaimat.

-Én... csak... megkérdezték hol van Jimin... gondoltam bemegyek hozzád... és akkor láttam, hogy... - motyogta a padlót bámulva.

-Kurvára elkúrtad Taehyung! Lehet kidobnak a Big Hit-ből miattad! Mi lesz velem? Mit fogok csinálni? Mert tanár nem maradok az is szent! - morogtam neki majd újra Kook hátára simítottam aki még mindig hangosan zokogottt karjaimban. - Semmi baj... - suttogtam fülébe. Most olyan mint egy ártatlan kisgyerek. - Tudod mit Tae? - fordultam felé.

-Nem, nem tudom Jiminie.... - nézett fel szemembe majd tekintetét megint az abszolút érdekes parkettának szentelte.

-Én sem... - nevettem fel kínomban. - De ezt így nem csinálhatjuk. Valamit kéne tenni...

-Namjoon tud beszélni a Big Hit-tel. Tudod milyen ha Yoongit is viszi. Az a cukor ( Suga-Sugar hahha de nagy poén szerk.) nagyon kemény. Kicsi a cukor de erős? - nevetett fel halkan saját hülye poénján mire én is elkuncogtam magam és Kooksie-ra néztem aki mostmár csak szipogott és egy kis mosoly jelent meg szája szélén.

-Felhívod Nam-ot? Meg Suga-t? - kérdeztem tőle mostmár nyugodtabb hangszínben mire bólintott. Elengedtem Jungkookot karjaim közül és felemeltem állánál fogva fejét. - Jobban vagy?

-Igen... - bólintott. Szemei vörösek és duzzadtak voltak. Arcán még folyt le az utolsó könnycsepp. Gyengéden arcára simítottam ezzel letörölve könnyét. Nem tudom miért ő sír, hisz én vagyok bajban, nem ő.

-Mondd... miért sírsz?

-Nem akarom, hogy elválasszanak minket. - fúrta mellkasomba fejét. Belemarkoltam dús hajába és egy kicsit meghúztam tincseit mire felszisszent. - Tudod Jimin... fontos vagy nekem. - nézett fel szemembe ártatlanul. - Nem tudtam, hogy soha nem volt senkid. Nem tudtam, hogy elvettem az első csókod. Az első alkalmad... és még kitduja miket... Nem akartam fájdalmat okozni de mégis megtettem. Ilyenkor is olyan boldog tudsz maradni és próbálsz kiállni magadért. Hogy csinálod? - kérdezte majd lassan ajkamra hajolt. Szívesen viszonoztam a csókot. Mikor elváltunk azonnal megadtam neki a választ.

-Tudod Jungkook... nagyon gyakran voltam sértett a súlyom miatt. - felsóhajtottam a rossz emlékre majd folytattam. - Egy dagi kisgyerek voltam még általánosban amiért nagyon sokan pécéztek ki maguknak nevetés tárgyaként. A legtöbbre már nem is igazán emlékszem. De egy valami megmaradt: Még pedig a diétám. Éheztettem magam. A szüleim nagyon aggódtak azért, hogy nem eszek semmit. Volt olyan, hogy 3 napon keresztül csak 1 almát ettem meg. Jártam kondizni is. Egészen addig nem láttam a változást ameddig meg nem jelentek a kockáim. - mosolyogtam magamon majd fejbe csaptam magam. - Én voltam az utolsó tag aki csatlakozott a BTS-hez ezért nekem volt a legnehezebb. Amikor a No More Dream-ben fel kellett húznom a pólóm, így hasizmom mutogattam, konkrétan depresszióba estem. Nem akartam, hogy mások is lássák testem de mégis megtettem. Az első jó visszajelzésekre már jobban reagáltam: "Ki ez a szépfiú?" "Azta milyen kockás a hasa". Kezdtem megérteni: Már nem az a dagi kisgyerek vagyok. Gyakran rendeznek az osztálytársaim osztálytalálkozót. Nem szoktam elmenni, hisz akkor mindenki odajönnének, hogy: Uhhh Jimin! De rég beszéltünk! Mondd, hogy megy a sorod? Mintha nem tudnák, hogy híresség vagyok. Ezzel akarnak közelebb kerülni hozzám amit nem engedek. De te... neked megnyíltam és elkezdtem érdeklődni feléd, aztán bejöttél az irodámba és tudod... - pirosodtam el a végére. - Szóval csak annyit szeretnék mondani: Köszönöm, hogy itt vagy és nagyon szeretlek. - mosolyogtam rá csillogó szemekkel.

-Értem... - motyogta Jungkook. - Én is szeretlek. - nézett szemembe mosolyogva.

-Jimin! - hallottam meg kintről Taehyung hangját. Az ajtó irányába kaptam a fejem majd feltápászkodva indultam az ajtóhoz. - Namjoon azt mondta, hogy a BigHit-tel neked kell beszélned mert ők nem tudták megbeszélni, sajnos. - szontyolodott el társam.

-Aha... - üveges tekintettel néztem magam elé. - Asszem felhívom őket...

-Itt a telefonom. - nyomta kezembe saját készülékét. Lementem a pincébe, ott pedig magamra zárva az ajtót kezdtem telefonálni a főmuftinak.

~Haló... - szóltam bele halkan.

~Jimin! Ezt mégis mire véljem? Hmm? - szólt bele a telefonba PDogg a producerünk. Nagyon nem jó felhúzni mert borzasztó ha kiborul.

~Én, sajnálom... nem tudnád adni Sejin-t? - kérdeztem halkan.

~Sejin! Told ide a képed! - emelte el fülétől a kagylót de még így is hallani lehetett dühös hangját, mire nyeltem egyet.

~Szia Jimin. - köszönt Sejin ingerülten.

~Jó napot menedzser. - itt nyeltem egyet majd folytattam. - Mit adjak azért, hogy ne küldjenek el? - féltem a válaszától. Ez az ember 3-szor akkora mint én.

~Csak intézd el a mostani küldetést! - morgott. Igen a Big Hit is kap pénzt a mi küldetéseinkből.

~Megteszem. - ujjaimmal a gépek mellett kopogtam az asztalon.

~És a fiút hozd el. - hangja mostmár perverzen csengett. - A videót leszedtük. A felvételeket is megpróbáljuk eltűntetni már amennyire ez lehetséges.

~Nagyon köszönöm! - mosolyogtam

~Köszönd Taehyungnak... Na majd beszélünk! Szia. - még elköszöntem tőle majd kinyomtam a telefont. Felmentem a lépcsőn és boldogan álltam Taehyung elé. Odanyögtem neki egy "köszönöm"-t majd bementem Kookhoz a szobámba. Az ágyamon feküdt és a telefonját nézte.

-Szia. - léptem be a szobába majd mellé feküdtem az ágyba. - Mit csinálsz? - tekintetét fürkésztem. Oldalra pillantott, szélesen elmsolyodott majd végre válaszolt.

-Mindenhova beküldik rólad a videót... - nézett rám szomorúan.

-Nyugi a menedzserem majd elintézi, hogy többé ne is lehessen látni.

-Rendben... Az még a másik gond, hogy elég kivehető, ahogy azt mondod: Jungkook... ezért is küldözgeti mindenki nekem mintha nem tudnám... - szorosan átkarolta derekam, majd közelebb húzott magához. - De ne foglalkozzunk ezzel. - mosolygott rám. - Aludjunk?

-Igen. - ásítottam majd a fejemet Kook mellkasára hajtottam és a szívverését hallgattam, egészen addig amíg el nem nyomott az álom.