Képzeljetek el egy bérgyilkost. Meg van? Milyen kép ugrik be? Egy izmos, szét tetovált csávó aki fegyverekkel mászkál a zsebében, majd áldozatát egy sikátorhoz csalogatja és megöli?
Csak ebben az a furcsa, hogy én, Park Jimin, nem egy tetoválásokkal...
-És ezeket nevezzük sav-bázis reakcióknak. - írtam fel a táblára az ammónia vízzel való reakcióját. Körbenéztem az értetlen szempárokon. Néhányan aludtak, néhányan pedig úgy tettek mintha figyelnének de nem is értették, hogy miről hadoválok. Még én sem értettem igazából. - Van valami kérdés? - kérdeztem mosolyogva. Az egyik fiú feltette a kezét mire biccentettem felé, hogy mondhatja.
-Hogy lehet ilyen jó segge? Mármint amúgy is sokan mondják, hogy hasonlít Park Jiminre de még a segge is olyan eper alakú mint neki. - szólt be az osztály nagymenője, névszerint László.
-Esetleg szeretnéd megoldani a hidrogén-klorid vízzel való reakcióját, vagy tegyek úgy mintha meg sem hallottam volna? - néztem rá szúros szemekkel.
-Nagyon jó vagy Chim. - dől hátra székében társam. Az a szék még mindig recseg alatta. Kéne neki egy új.
-De azért kösz ezt a bókot. - ha szemmel ölni lehetne már kedves Laci barátunk halott lenne. Pontosabban le tudnám lőni, de akkor kiderülne a személyazonosságom. - Mehettek lusta banda. - forgattam szemem majd amint meghallottam a csengő visítását azonnal elkezdtem bepakolni tankönyveimet. Ez az osztály a 10/B Kook pedig a 10/A- ba jár. A B-t mondják a jobb osztálynak, mégis jobban szeretek bemenni az A-sokhoz tanítani — persze nem Kook miatt... dehogyis. — Vállamra dobtam táskám és elindultam ki a teremből. A következő órám Biosz a 11.-esekkel. Nagyot sóhajtottam és elindultam a tanterem felé ha valaki el nem kapja táskám tetejét és be nem ránt a wc-be. - Kook baszki! - fordultam felé aki meglepetésemre nem párom, hanem Laci volt. Kérdőn néztem rá. - Mit akarsz? - hangom mélyebb volt az átlagosnál amitől hátra hökkölt egyet majd visszazökkent a "terrorizáló" szerepbe.
-Na ez jó lesz... - kuncogta el magát társam. Hogy ilyenkor nem tud segíteni! Baszd meg magad Kim kibaszott Taehyung!
-Tudja Péter tanár úr.. - simított végig alkaromon amitől elfogott a hányinger. Megdermedve álltam előtte, mozdulni sem bírtam. - Tényleg nagyon jó segge van. - nyalta meg száját majd belemarkolt alfelembe mire morogtam egyet nem tetszőlegesen. - Mi nem tetszik? Az előbb azt mondtad Kook... - gondolkodik el egy pillanatra majd lehajtja fejét, így gondolkodott tovább. - Van az a JeongGuk gyerek... asszem őt hívják a barátai Jungkook-nak... akkor ő lenne az? Ő lenne Kook? - kérdezte egy mindent tudó mosoly kíséretében mire lesütöttem szemeim és megráztam a fejem. Ekkor belépett az emlegetett szamár.
-Jimin?! - üvöltött fel mire szemeim kétszeresére nőttek. - Mármint... Péter tanár úr... mit keres itt? - javította ki magát. Gondolatban homlokon csaptam magam.
-JeongGuk? - kérdeztem halkan mintha nem tudnám, hogy ő jött be.
-Igen én vagyok. - mondta majd Lacit letépve rólam, fogta meg kezeim és kezdett kifele húzni a mellékhelységből. Paradicsom vörös fejem még mindig a föld felé nézett. Nem akartam Kook szemébe nézni. - Chim... - suttogta fülembe mikor kiértünk a toalettből. - nézz a szemembe. - kicsit könnytől csillogó szemeim ráemeltem Jungkookra aki csak szorosan magához ölelt.
-Jaj de cukik vagytok! - fangörcsölt Tae. Párom derekára vezettem kezem és úgy kezdtem hátát simogatni.
-Olyan hülye vagyok! - mérgelődött tovább. Lassan Laci is kibandukolt a wc-ből majd tekintetét ránk emelte, elfintorodva indult következő órára amit nem is bántam.
-Nem vagy hülye. - veregettem vállba mire kezeit lassan leemelte testemről és szemembe nézett.
-Úgy megcsókolnálak. - suttogta maga elé a földet nézve. Elmosolyodtam majd visszamentem még egyszer a mellékhelységbe a táskámért majd újra kezembe kaptam. Egy gyors, szinte alig észrevehető puszit nyomtam Kooksie — ez a becenév most pattant ki a fejemből — arcára.
-Szia. - köszöntem el tőle mosolyogva mire intett nekem. Boldogan indultam el a 11.-esekkel való bioszra.
{Time Skip}
Ma nem volt órám a 10/A-val. Mindig bánom, hogy nem lehetek egész nap Kook mellett. De hát én mégiscsak tanár — nem mellesleg egy híres bérgyilkos aki Idol — vagyok, ő pedig egy diák aki valami rosszba keveredett.
2019. Szeptember 6.
Ma van a nap, hogy kamerákat kell beszerelnem Jungkook lakásába. Direkt szabit vettem ki a mai napra, hogy ne stersszeljem magam. Még egyszer megnéztem magam a tükörben. Teljesen feketébe öltöztem. Tegnap festettem a hajam feketére, hogy pont a mai szettemhez tökéletes legyen. Majd ha végeztem lehet valamikor újra befestem valami másra.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Még egyszer megnéztem, hogy mindent elpakoltam-e a táskámba majd kimentem szobámból ahol a nappaliban ülő, a telefonját nyomkodó Taehyunggal találtam szembe magam.
-Lassan indulok. Te mit nézel? - huppantam le mellé és belelestem telefonjába. Az Instát böngészte amin semmi érdekeset nem talált néhány elcsépelt meme-en kívül.
-Elég uncsi. - állapította meg Tae. Felálltam a kanapéról majd táskámért lenyúltam és felvettem a földről. Fülembe raktam a kis készüléket és útra készen álltam az ajtóban.
-Majd jövök. - mosolyogtam hátra Taere aki időközben bekapcsolta a TV-t. Biccentett felém mire én átléptem a küszöböt és útnak indultam egy emelettel feljebb. Tudom ,Taehyung most nem fog válaszolni de azért a fülembe tartom a kis tárgyat. Jobb félni mint megilyedni.
A kis feltörő tárgyam ráraktam a kilincsre majd elé álltam, hogy ne lássa meg senki. Vártam míg a kis szerkentyű végzi a dolgát majd amikor hallottam a zár kattanását gyorsan leszereltem onnan és a táskámba hajítottam. Benyitottam az ajtón, az ismerős lakásba gyorsan elhelyeztem a kamerákat kevésbé látható helyekre de minden pontot tökéletesen vettek. A fürdő szobába is raktam kamerát persze úgy, hogy az ne vegye a zuhanykabint mivel azért személyes teret szerettem volna hagyni Kooknak. Mikor végeztem, felsóhajtottam és összepakoltam a sok tárgyat és indultam is vissza. Marcival találkoztam útközben aki sokatmondóan pillantott rám. Miután elment a tárggyal visszazártam a zárat és futó léptekkel indultam meg drága otthonom felé. Gyorsan szedtem elő kulcsom zsebemből és a zárba rakva elfordítottam azt mire az ajtó kinyilt én pedig a sok, drágábbnál drágabb tárgyakkal telepakolt táskát szó szerint lebasztam a konyhapultra majd kiterültem a kanapén.
-Neked is szia Jimin. - jött ida hozzám Tae mire csak morogtam egy "sziá"-t egyenesen bele a párnába. Hallottam ahogy elrugaszkodik a padlótól mivel a parketta nyikorgott egyet. Felé kaptam tekintetem de ekkor egy hatalmas fájdalmat éreztem meg hátamban. Felnéztem Taehyungra aki önelégülten mosolygott rám. -Áuuuhhhh! - üvöltöttem. - Ez fáj! Baszki Taehyung a hátam! - az említett csak kuncogott egyet majd leszállt hátamról.
-Máskor köszönj. - mondta durcisan mire felnevettem. Ilyenkor olyan gyerekes.
-Máskor hagyj pihenni. - vágtam vissza mire szemet forgatva otthagyott. Felálltam a bútorról majd a szobám felé véve az irányt lekapkodtam magamról a fölösleges ruhákat és a fekete pólómban és alsónadrágomban aludtam el.
