Maya Potter élete

2.3.rész

~Harry szemszöge~

Mikor Ron-nal át akartunk menni az átjárón az be volt zárva igy ő a falnak én meg neki mentem mire nagy hangzavar közepette földet értünk.
-Hey!-szólt oda nekünk a peronügyeletes.
-Bocsánat ne...nem tudtunk lefékezni.-szabadkoztam mire mérges tekintettel tovább állt.
-Harry ez zárva van.-tapogatta a falat Ron.
-Mi?-mentem oda én is.
-Ha mi nem tudunk bemenni anyáék nem tudna kijönni.-aggodalmaskodott.
-Nyugi menjünk vissza a kocsihoz és várjuk meg őket ott.
-A kocsi.-jutott Ron eszébe így visszamentünk, beültünk és már indultunk is. Egy kis zsákutcában felszálltunk de Ron későn kapcsolta be az álcázót így megláttak de ezt akkor még nem tudtuk. Végül megtaláltuk a sínt és azt követtük és már szinte hozzá is értünk egyszer csak olyan hangot hallottunk mint egy vonaté.
-Hallod úgy tűnik a közelben van.-mondta Ron. Egyre közelebbről hallottuk a hangot de nem láttuk a vonatot ekkor esett le, hogy mögöttünk van és gyorsan odanyúltam és
elirányítottam a kocsit. De ez nem volt ilyen egyszerű. A ajtó kinyílt az én oldalamnál és majdnem kiestem a kocsiból de még időben megkapaszkodtam a ülésben Ron nyúlt, hogy visszasegítsen de eközben még vezetett is szóval nem volt olyan egyszerű mikor végre sikerült visszaülnöm és becsuknom az ajtót már a sulinál voltunk de ekkor belerepültünk egy fába ami elkezdett mozogni és csapkodni minket.
-Áhh! Ez fájt szerintem eltört valami.-kiabálja Ron. Egy jó ideig csak csapkod miket a fa az autó meg egyre jobban behorpadt de egyszer csak földet értünk. A kocsi konkrétan kidobott minket a cuccainkkal együtt majd elhatott. Ron-nal felálltunk összeszedtem a bőröndjeimet és Hedvig-et de ekkor megláttam Ron sápadt arcát.
-Mi a baj?-mentem közelebb mire Ron felmutatta törött pálcáját.
-Ez.-mondta.
-Nem néz ki valami jól. De siessünk mert már biztos elkezdték.-indultunk el beérve a kastélyba nagy csend uralkodott. Ledobtuk a cuccainkat a többiekéhez és a nagyterem felé vettük az irányt de ekkor Piton professzor elkapott minket.

~Maya szemszöge~

Harry-t és Ron-t indulás óta nem láttam és nagyon izgulok értük remélem nem lett semmi bajuk. Az elsősöket már beosztották a házakba és már a vacsora is megvolt de még mindig sehol sincsenek. Épp a hálótermek felé a prefektusok vezetésével de én annyira nem tudom, hogy hol áll a fejem, hogy ha Fred nincs én leestem volna mert pont lépni akartam a lépcsőre de az elindult de nekem ez nem jutott el a tudatomig de Fred szerencsére időben elkapott így nem estem le.
-Maya nyugodj meg a fiúk tudnak magukra vigyázni ne veled legyen valami csak azért mert aggódsz értük.-fúrja a tekintetét az enyémbe.
-Igazad van de csak tavaly kaptam vissza az öcsém és nem tudom mi lenne velem ha megint elveszteném.-gördül le egy könnycsepp az arcomon és lehajtom a fejem. Mire Fred letörli a kósza könnycseppet és az államnál fogva felemeli a fejem kényszerítve arra, hogy nézzek a szemébe majd olyan szenvedélyesen csókol meg ahogy csak tud.
-Én mindig itt leszek veled jó? Soha nem hagylak el.
-Köszönöm.-bújok hozzá.
-Nincs mit.-mondta és éreztem ahogy elmosolyodott. Majd mentünk tovább a Kövér Dámánál elmondták az új jelszót és bementünk.

~Kicsivel később~

Már egy ideje itt ülünk a klub helyiségben de Harry-ék még mindig sehol. Mio, Angi, Luke és Vati már felmentek aludni így az ikrekkel maradtam és beszélgettem tovább ám egyszer csak a portré kinyílt és két alakot lehetett kivenni. Mikor kiléptek a fényre akkora kő esett le a szívemről mert Harry és Ron volt az azonnal odarohantam az öcsémhez és egy szoros ölelésbe vontam majd Ron-t is.
-Hol voltatok eddig?-néztem rájuk felváltva.
-Mikor be akartunk menni a vágányra a kapu zárva volt így apa kocsijával jöttünk de belerepültünk az öreg fűzbe ami meg akart minket ölni aztán a Nagyterembe akartunk menni de Piton elkapott minket és ki akart minket csapatni de szerencsére McGalagony professzor csak büntető munkára ítélt minket.-ecsetelte Ron.
-Mondtam, hogy tudnak magukra vigyázni.-súgta oda nekem Fred majd hátba csapkodja a fiúkat ikrével együtt és felvették a cuccukat és a szobák felé igyekeztek.
-Nagyon megijedtél?-néz rám Harry.
-Hát eléggé de az a lényeg, hogy itt vagy és élsz öcsi.-ölelem meg ismét.-Na most már menjünk aludni holnap hosszú napunk lesz.-mondtam elköszöntem a fiúktól és a hálótermünk felé vettem az irányt. Átöltöztem és már aludtam is. Reggel szokás szerint Mione keltett mindenkit 7-kor(!). Elkészültünk és már mentünk is a Nagyterembe ahol kevesen voltak nemcsoda na sebaj. Leültünk és elkezdtünk reggelizni. Én csak inni bírtam valami érthetetlen ok miatt nem volt étvágyam. Mikor egyre többen lettek McGalagyony professzor kiosztotta az órarendünket holnap átváltoztatástannal kezdünk. Amikor megérkeztek a fiúk Luke Vatit, Fred meg engem csókolt meg míg Angi csak féltékenykedve nézte végig majd odanézett Tom hoz. Hermione csak a szemét forgatta és olvasott tovább.
-Mindjárt jövök.-suttogom oda Fred-nek majd felállok és megkerülve az asztalt Cedric-hez mentem.-Beszélhetnénk?-súgtam oda neki mire felállt és velem együtt kiment a Nagyteremből.
-Igen?-kérdezte miközben nekidőlt a falnak.
-Össze kéne hoznunk Angi-t és Tom-ot mert Angi kb. csak Tom-ró beszél és engem kezd idegesíteni.-vágok a közepébe.
-Egyet értek veled Tom kb. ugyan ez csak úgy ahogy egy fiú szokta ezt.-nevetett.
-Szóval Angi bőrébe bújok és akkor megmondom Tom-nak, hogy tetszik Angi-nek nem, nem ez nem jó te megmondod Angi-nek én meg Tom-nak nem ez sem jó fordítva nem megvan bezárjuk őket az egyik terembe és utána várunk egy-két órát és kiengedjük őket.-jártam föl alá és hadartam mire Cedric elém áll és megfogja a vállam majd a szemembe néz.
-Nyugi van időnk.-mondja a szemembe nézve nyugodtan majd csak nézzük egymást. Egyre közelebb hajol mire megszólalok.
-Cedric mi csak barátok vagyunk én Fred-del vagyok és maradok is.-mondtam.
-De velem sokkal jobba ellennél.-húz még közelebb.
-Cedric engedj el én nem szeretlek úgy!-próbálok kimászni szorításából.
-Bocsi May de beléd szerettem ki ne tenné ezt hisz olyan gyönyörű vagy nem is értem, hogy az ikrek, hogy tudták eldönteni kié leszel.
-Már te is? Nem ezt nem hagyom megismétlődni. Én nem szeretlek Cedric jó?
-De én igen.
-Az a te bajod nem akarok se veled se Fred-del össze veszni de ha valamelyikőtökkel muszáj akkor inkább veled mint vele.
-Ezt nem hiszem el, hogy tetszhet neked pont Fred Weasley mikor itt vagyok én.-mondja mire megcsókol és ekkor nyílik ki ekkor oda kapom a fejem és a többiek jöttek ki rajta
és amint megláttak minket azonnal lehervadt a mosoly az arcukról Cedric csak elégedetten mosolygott mire Fred azonnal elviharzott.
-Fred!-szólok utána már-már sírva.
-Hagyd itt vagyok én.-fogja meg a kezem Cedric mire beverek neki egy jó nagyot az orra szerintem eltört és ömlött belőle a vér én meg Fred után szaladtam míg a többiek csak ámultan néztek. Sejtettem hová ment Fred így a tó felé vettem az irányt. Odaérve a titkos helyére amit csak nekem mutatott meg ott ült nekem háttal lehajtott fejjel.
-Fred.-mondtam halkan.
-Hagyj!-kiállt rám mire összerezzenek soha nem hallottam még így üvölteni.
-Én...én sajnálom de...-kezdem akadozva.
-MONDOM HAGYJ!!!-kiált rám ismét de már rám is néz és az arcán látni lehetett a haragot.
-Azt mondtad mindig itt leszel velem és, hogy soha nem hagysz el.-mondom.
-Úgy tűnik hazudtam ahogy te is Diggory-val kapcsolatban.-mondta. Párduccá változtam és azonnal elfutottam a kastély felé sírva. Azonnal a hálókörletünk felé vettem az irányt. Beérve a szobánkba bezártam az ajtót és ismét emberként írva terültem el az ágyon.

~Na sziasztok. Igen élek.
  Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt
   rész, de nem nagyon volt ihletem és
   időm. Viszont mikor volt időm a másik
   könyvemet írtam. De most itt az új
   rész, hogy tetszik?
  Kommentelj és vote-olj.
  Maya voltam de most csíny
   letudva⚡️.~