A főnök

Pletyka

Rossz napja volt addig a pillanatig míg el nem határozta, ráérnek a további feladatok holnap is, inkább hazamegy kicsit lazítani, ami Hoseok bámulását takarta. Számára kész varázslat volt, hogy ennyire kiürült elméje a hibrid puszta látványától, de addig, amíg ettől rendesen tudott aludni és ezt nem használták fel ellene, nem érdekelte, mitől van, csupán élvezni akarta.

Namjoon újból kitűnően aludt, alig tudták felkelteni reggel. Gyorsan hozzászokott ehhez a luxushoz és már inkább azon ügyködött, hogy olyan napirendet alakítson ki, melynek középpontjában Hoseok bámulása állt. Nem volt egyszerű, az első héten egyáltalán nem is sikerült két egymást követő nap ugyanakkor hazaérnie, vagy kelnie. Rengeteg munkája akadt, ahogyan mindig, mivel pedig korábban még nem volt gondja olyasmire, hogy alvás, így nem is kalkulálta bele soha a naptárába. Ám a múltban dísznek tartott barátnővel ellentétben, Hoseokot szerette volna ott látni a noteszban, mint kötelező program és ezért meg is tett mindent. Beletelt néhány napba, de nemsokára végre megvolt a rutin, melyhez a ház többi lakosa is alkalmazkodott. Könnyebb volt így dolgoznia mindenkinek, hogy tudták, mikor bukkan föl a főnök és mikor lép le. Viszont Hoseok már sokkal nehezebben szokott hozzá az új helyzethez. Ő nagyon nehezen barátkozott meg a már szokássá vált látogatással, melynek során Namjoon szinte soha nem szólalt meg, csak bámulta őt. Eleinte alig mert bármit is csinálni, csak a nagyon sürgető szükségleteit elégítette ki, azokat is kapkodva. Ám mikor Nam már percre pontosan érkezett, ez lassan változásnak indult.

– Mmm... – néztek farkasszemet egyik este. Hoseok az ágyán ült, Namjoon pedig a széken, ahol szokott. – Megint korán jött. Nem volt időm fürdeni, sem enni... El kéne mennem – tekerte saját maga köré puha, bundás hópárducfarkát. – Reggel nem fér bele az időmbe... Aztán ennem is kell... Mehetek, ugye? – döntötte oldalra fejét, miközben egyik macskafülét megrázta. Már nagyjából szavak nélkül is tudta, mikor zavarja valami a másikat és mikor nem, de ettől még eltöltött néhány hosszabb pillanatot azzal, hogy biztos legyen dolgában. – Hozok önnek is – ajánlotta fel, mire Nam csak hosszan pislogott. Ezt igennek vette és hamarosan felkelve az ágyról indult is a fürdőjébe. Visszapillantott még néhányszor Namra, hogy tényleg nem gond-e, ám az meg sem moccant, még a mimikája sem változott, amitől kicsit megnyugodott. Gyorsan lezuhanyzott, majd hanyagul megtörölközve kapta magára pizsamáját. Kapkodva készített kettejüknek vacsorát is, ami két szendvicset takart, nehogy megvárakoztassa a főnököt. Ugyan azt tudta, hogy a feladatait elvégezheti, azt szabad, viszont szinte biztos volt benne, az időhúzásért kapna a fejére, ezért azt elkerülte. Félkézzel ügyeskedve vitte be a tálcát szobájába, az ajtót becsukva pedig megtorpant, amint meglátta Namjoont, ki előredőlve a térdein megtámaszkodva temette arcát tenyereibe. Mozdulatlanul tartotta magát, hangot sem adott ki, mégis Hoseok úgy érezte, most omlik össze legbelül az acélöklű maffiavezér. Szinte hallotta, amint darabjaira hullik a másik lelke, de nem tudta, mit kéne tennie. Nem voltak olyan viszonyban, ezért képtelen volt megmondani, hogy ha most vigasztalóan állna hozzá akkor igénybe venné-e a segítségét a másik, vagy ellenségesen, fenyegetően reagálna-e rá. Abban sem volt biztos, hogy észre vette, visszatért a szobába, ezért megköszörülte torkát, majd szipogott is egyet az ágyhoz vezető úton. Lepakolt a puha takaróra és letelepedett a tálca mellé, miközben Namjoon egy hatalmas sóhajjal felnézett rá, majd lassan visszatért a szokásos pózához. Hoseok felajánlotta neki az egyik szendvicset, hiszen azt neki csinálta, ám Nam határozottan rázta fejét, hogy nem kéri. Az arcán nem szomorúság látszott, inkább letaglózó fáradtság. Olyan, ami az embert hosszú napokra ágynak dönti, Hoseok pedig úgy vélte, kezd rájönni, miért jár hozzá a családfeje ennyit. Az ő szobájában csönd volt, nem csörgött soha Nam telefonja, Hoseoknak pedig nem volt mije megszólaljon, hiszen a régit Yoongi visszavette tőle, mielőtt elhozta őt ide. Az többi testőr és beosztott sosem zavarta itt, míg pedig ki nem lépett az ajtón, semmi dolga sem volt, mivel Hoseok nem erőltette az egyirányú beszélgetést. Ugyan nem volt biztos ebben a gondolat vezetésben, mégis azt érezte, ez áll minden mögött, Namjoon pedig valóban, pihenni jár hozzá. Ezért elhatározta, innentől még annyira sem erőlteti a beszélgetést, mint korábban tette, had lazítson picit a főnök, így a vacsoráját is csendben fogyasztotta el. A másik szendvicshez azonban nem nyúlt, meghagyta Namjoonnak, bár ezt nem mondta neki. Letette a tálcát a kis éjjeliszekrényére, majd ahogyan szokott, szépen lassan elszenderült a tévé előtt. Már egyre kevésbé zavarta Nam jelenléte, így el tudott aludni anélkül is, hogy a végletekig húzta volna az időt. Természetesen mikor reggel felébredt a maffiafőnök már sehol sem volt, de minden reggel így fogadta. Valahol azért reménykedett benne, hogy hamarosan nem fog egyedül kelni, ám ez csupán egy álomnak tűnt. Azért hiányzott neki Yoongi jelenléte, akármennyire is gyűlölt minden mást, amit vele tett.