A főnök

Kapcsolatok

– Igen, tényleg. A szobádban is ehetsz, ha itt nem akarsz.
– Köszönöm! – pattant fel és megölelte Hoseokot. – Nagyon köszönöm!
– Uhh! – lepődött meg a hópárduc. – Ne nekem köszönd, de szívesen – dermedt meg kicsit. Nem tudta, mihez kezdjen a másik közvetlenségével, aminek nem is igazán örült. Furcsa volt neki, hiszen eddig nem találkozott nagyon más hibridekkel.

Nem sokat beszélgettek azután, hogy Jimin visszaült a helyére, mivel Hoseok kezdte kényelmetlenül érezni magát. Inkább visszaküldte a macskát a szobájába, ő maga pedig meglátogatta Seokjint. Elújságolta neki, megfogadta a tanácsát és meglátogatta Jimint, aminek a másik nagyon örült. Viszont ezúttal nem töltött olyan sok időt Seokjin közelében. Már most le akart szokni a simogatásról, hogy ne hirtelen kelljen majd akkor, mikor Jungkook beköltözik. Így akadt egy kis ideje magára, amit a szobájában töltött tévézéssel, fürdéssel és lustálkodással.
– Hoseok! – nyitott be hozzá Namjoon az este folyamán. – Mit keresel itt?
– Mi? Miért? – ült fel ágyában.
– Gyere hozzám! Az én szobámba. Azt hittem, ott fogsz várni, ha hazajövök – állt az ajtóban, miközben Hoseok felkelt és elindult felé. – Szia! – köszönt halkan a hibridnek, kit meg is ajándékozott egy gyors csókkal.
– Szia! – viszonozta Hoseok, majd folytatta útját. – Milyen napod volt? – sétált Namjoon oldalán, kezeiben hibridfarkával.
– Fárasztó, zsúfolt. Szokásos. Neked?
– Találkoztam Jiminnel.
– Ó, igen? Na és? Mit gondolsz róla?
– Aranyos... Sovány...
– Ugye nem vagy féltékeny?
– Nem... annyira. Nem – nézett fel Namjoonra.
– Semennyire ne legyél! Nincs miért annak lenned – állt meg saját szobája előtt. – Menj csak előre!
– Rendben – lepődött meg kicsit Nam gesztusán, ám mikor benyitott és meglátta, ajándék dobozok vannak Nam ágyán, teljesen elámult.
– Néhány apróság. Seokjinnel intéztettem. Reméltem, mire hazaérek mindet kinyitogatod, de szépen meghiúsítottad a terveimet – tessékelte beljebb Hoseokot, majd becsukta maguk mögött az ajtót Namjoon, ezzel pedig végre kettesben maradtak.
– Miket vettél nekem? – ment az ágyhoz és bátortalanul felemelte az egyik kisebb dobozt.
– Ruhák, ékszerek, de ami a legfontosabb, van itt egy telefon is valahol, meg egy laptop – nézett körbe Nam. – Meg is van! Ez a laptop – tette arrébb az egyik lapos ajándékot. – Ez meg a telefon. Előbb ezt nyisd ki! – adta Hoseok kezébe a dobozkát.
– Nem kellett volna ennyit költened rám – nézett Namjoon szemeibe.
– De igen. Már csak azért is, mert hiányoztál napközben és beszélni szerettem volna veled ebéd alatt, de nem tudtam. Ezzel majd elérlek végre – ült le az ágyra. – Na, nyisd ki!
– Köszönöm – telepedett le mellé Hoseok. – Kibontod majd velem a többit is?
– Ha ezt szeretnéd – nézte a hópárducot, amint az elkezdte kinyitni az új szerzeményt.

Boldogan fedezte fel az ajándékokat, miközben egy pillanatra sem feledkezett meg Namjoonról. Mindent neki mutatott meg először, még ő sem nézte meg igazán a meglepetést, máris Nam kezébe nyomta azt, hogy ő mit gondol róla. Számára ez volt a legfontosabb, hogy a másiknak mi a véleményen, hogy tetszik neki, mire szánta.
– Beírtam a számomat, jó? – feküdt hanyatt az ágyban Namjoon, Hoseok telefonjával a kezében. – Itt van Seokjin is – mutatta neki a mobilt.
– Köszönöm.
– Itt le tudsz tölteni rá játékokat, ha szeretnél. Állíthatsz be hátteret, csengőhangot, mindent. Kösd össze a laptoppal és tudsz rátölteni bármit – adta Hoseok kezébe a telefont.
– Köszönöm, Namjoon.
– Neked szívesen. Így legalább hallhatom a hangodat napközben – kelt fel, majd megpuszilta a hópárduc arcát. – Lezuhanyozok – ment a fürdőbe.
Hoseok az új holmiknak ugyan örült, de nem akart túl sok időt elfecsérelni a laptopra, vagy a mobiljára. Inkább töltötte az idejét a másikkal, vagy a tévével, a hóval, vagy Seokjin közelében, minthogy nyomkodta volna a kütyüit. Még Jiminnel is szívesebben találkozgatott, ki napról napra jobban ragaszkodott hozzá.
– Hoseok, te mi vagy Namjoonnak? – ült ágyán Jimin, miközben egy szelet húst evett magában.
– Ezt hogy érted? – pihentette fejét Jimin takaróján, miközben a puha szőnyegről nézte a macska tévéjét.
– Hallottam egy-két dolgot, de nem szeretem a pletykákat.
– Jah, értem már. Hát én Namjoonnal járok... azt hiszem. Együtt vagyok vele, miért? – pislogott álmosan. Kicsit ellustult, mivel egész nap nem csinált semmit, csak lézengett néhány perccel ezelőttig a házban.
– És ha veled barátkozok, akkor nem kell félnem tőle?
– Látom, számító kis macska vagy – húzta száját, miközben lassan mozgatni kezdte farkát.
– Nem-nem. Csak azt mondták nekem, mázlim van. Mert miattad Nam engem nem fog bántani.
– Amúgy sem bántana. Emlékszel? Mondtam, hogy ártatlanokat nem bánt és Á! – ugrott fel ijedtében, majd megpillantotta Jimint, amint az nagy, kerek szemekkel pislogott rá nem messze tőle, miközben lefogta Hoseok eddig mozgó farkincáját.
– Bocsánat... – húzódott picit visszább.
– Csak megijesztettél. Nem számítottam rád – mocorgott tovább hópárducfarka, melyre azonnal rászegeződött Jimin tekintete.
– Elnézést...
– Semmi gond – figyelte a másik macskát, hamarosan pedig már egyre jobban dobálta ide-oda farkincáját, hogy Jimin játszhasson vele.