A főnök

Az a nemes hópárduc [Befejezés]

– Tudjátok, azért néha nagyon örülök neki, hogy pszichopaták vagytok. Sokkal könnyebb veletek megbeszélni bármit is, mint a normális emberekkel.
– Legalább te örülsz ennek – állt fel apja az asztaltól. – Ha megittad a kávédat, akkor nézd meg a kertünket, mielőtt elmész.
– Mehetünk – követte példáját Namjoon is, ki azonnal magával vonta Hoseokot.

Namjoon végig vigyázott a hópárducra, mivel bár megbeszélték szülei gondjait, mégis félt tőle, anyja majd a háttérben elkapja. Ezért inkább az oldalán tartotta párját, míg vissza nem szálltak az autóba és haza nem indultak. Hoseok látványosan megkönnyebbül, amint elhagyták Nam szüleinek telkét, néhány perc után pedig el is aludt a kocsiban. Egész nap szorongott a családi ebédtől, így nem okozott meglepetést, hogy ennyire elfáradt. Namjoon hagyta pihenni a hazaút alatt, miközben ő tudott gondolkozni néhány fontos problémán, melyek megoldásra vártak. Megfogadta ugyan, nem fog dolgozni Hoseok mellett, de ezúttal akadt szabad ideje rendesen, melyet ki is használt. Azonban csupán addig, míg haza nem értek és Hoseok fel nem ébredt. Akkor ugyanis újból a hópárducra terelődött minden figyelme, főleg akkor, mikor az este felhozta megint a gyerek témát.
– Hogy értetted, hogy lesz némelyik gyerekben a szüleid véréből is? – fogadta ezzel Namjoont, amint az kilépett a fürdőből.
– Ez... most váratlanul ért, de úgy, hogy lesz neked és nekem is gyerekem – feküdt be Hoseok mellé az ágyba.
– Tőlem is akarsz gyereket?
– Igen. Te nem szeretnél egy gyereket, aki a te véred?
– Sosem gondolkoztam még ezen... – merengett el. – De ő félig hibrid lenne – nézett Namra.
– És?
– Nem lenne baj?
– Nem. Erre is gondoltam és én örülnék neki. A kicsinyített kiadásod lenne. Szívesen felnevelném őt is az enyém mellett. Vagy akár többet is, még nem tudom.
– Hány gyereket akarsz?
– Minimum kettőt. De ezen még konkrétan nem gondolkoztam. A fele-fele dolog megvolt, viszont tovább nem mentem. Miért olyan fontos téma most ez? – simogatta Hoseok fejét.
– Én még sosem gondoltam és meglepett, hogy te igen – bújt a másik kezébe.
– A fontos dolgokon szoktam, tudod. De ez még messze van. Egyelőre azon gondolkozz, hogy van-e kedved most egy kis testmozgáshoz.
– Mindig van kedvem veled a szexhez.
– Ezt örömmel hallom – mászott Hoseokra.
A hibrid sosem gondolta, hogy egy nap majd vele akar bárki is családot alapítani, ezért sokáig el sem hitte, hogy Namjoon komolyan gondolkozik ezen. Ám akkor, mikor szembe szállt szüleivel és elmondta, mennyi mindent átgondolt már, végre felfogta ezt. Boldogsággal töltötte el, ugyanakkor izgult is miatta. Ő, mint apa, mint valakinek a párja, a törvényes párja... Ez olyan dolog volt számára melyről még csak nem is álmodott, így ennek tudatában sokat változott a hozzáállása, mely legelőször aznap este mutatkozott meg szex közben. Ugyan eddig is folyamatosan fejlődött és minden alkalommal egyre jobban átadta magát az érzelmeinek, de sosem tudta elengedni magát teljesen, viszont ezúttal sikerült. Végre teljesen megbízott Namban, hogy az őt akarja és nem fogja elhagyni, ami annyira megnyugtatta, hogy hajlandó volt önmagát adni ezúttal. Persze ezt a másik rögtön észrevette, de nem akarta megemlíteni. Jobbnak látta, ha kimondatlanul hagyják és így is tett.

Hoseoktól nagyon jó kedvre derült, mely az emberei számára úgy mutatkozott meg, hogy türelmesebbé vált mindenkivel szemben. Ám ennek ellenére nehezen tudta magára hagyni a hibridet, viszont kénytelen volt.
– Este jövök. Együtt vacsorázunk majd? – simogatta meg az alvó hópárduc arcát.
– Igen. Megvárlak – dörmögte álmosan.
– Rendben. Legyen szép napod! – hagyta magára hamarosan a hibridet.
Hoseok még sokáig aludt, ám amint felkelt és összeszedte magát, már nem tudta, mit csináljon a nap folyamán. Eszébe jutott, hogy besegít a ház körüli munkákban, de ekkor bevillant az, amit Nam anyja mondott, ezért elvetette, lassan pedig unatkozni kezdett. A tévéhez fordult némi szórakoztatásért, ám az is elég hamar kifogyott az érdekességekből. Rettentően szenvedett Namjoon ágyában mindaddig, míg valaki nem kopogott.
– Igen? – válaszolt azonnal.
– Jimin keresi. Elküldjem?
– Nem-nem... – örült meg a macskának, bár kicsit aggódott miatta. – Mindjárt megyek! – pattant fel, majd gyorsan rendet tett és elhagyta a szobát. Tudta jól, Namjoon nem örülne, ha más is betenné a lábát oda, ezért úgy döntött, inkább a saját részébe invitálja a másik hibridet. – Itt vagyok! – jelent meg a folyosón. – Menjünk hozzám! – indult lendületesen szobája felé. Nem akarta mindenki füle hallatára megbeszélni a történteket, de tudta, a másik emiatt jött hozzá. – Szuper – zárta be maguk mögött az ajtót. – Szóval... mi járatban? – fordult a macska felé.
– Csak kíváncsi voltam, hogy vagy – ült le a hópárduc ágyának szélére Jimin.
– Jól vagyok. Minden rendben. És te? – érdeklődött Hoseok.
– Én is jól vagyok... – nézte a másikat Jimin. – Csak hiányzol.
– Tényleg? Miért?
– Mert a barátom vagy... És csak úgy otthagytál minket... Nem szeretném, ha többet nem beszélnénk, ezért szeretnék bocsánatot kérni.
– Miért?
– Nem tudom, de úgy érzem, haragszol rám – fogta kezeibe farkát, fülét pedig fejére hajtotta.
– Nem haragszom rád – ült le mellé Hoseok.
– És Jungkookra?
– Nem is tudom – gondolkozott el.
– Tudod, nem akart tőled semmit Jungkook – folytatta Jimin. – Csak neki furcsa volt, hogy így megváltozott az illatod. Azt hitte, miatta, vagy miattam és nem tudta, mihez kezdjen ezzel.
– Értem...
– Én nem szeretném, ha haragban lennétek. Csak mi vagyunk hibridek a házban... – hallgatott el egy pillanatra Jimin. – Össze kéne tartanunk.
– Ebben igazad van... Csak olyan sokáig voltam egyedül, hogy megijedtem. Úgy tűnt, nagyon kedveled Jungkookot és féltem, hogy talán jobban fogod majd egy nap, mint engem.
– Én téged kedvellek a legjobban – fogta meg Hoseok kezét. – Te voltál az, aki szóba állt velem és aki foglalkozott velem. Ezt sosem fogom elfelejteni. De nem akarom, hogy Jungkook is olyan egyedül legyen ebben az óriási házban, mint mi voltunk egyszer.
– Ez kedves tőled – simogatta Jimin kezét, miközben mögé terítette hosszú hópárducfarkát.
– Akkor... visszajössz velem Jungkook szobájába? Játszhatnánk, nézhetnénk egy filmet együtt... Nagyon jó lenne.
– Jó... veled megyek.
– Köszönöm, hyung – ölelte meg a másikat Jimin.