A főnök

Nyuszika

– Persze. Seokjin bemutatta, mikor kezdett nagyon komolyra fordulni a helyzetük. Aranyos teremtés, bár kicsit zárkózott. Nehéz lesz feltörnöd a burkát, de utána biztos vagyok benne, hogy meg fogod kedvelni.
– Lehet, igazad lesz – fektette saját magára hosszú hópárducfarkát és átölelte azt.
– Biztosan – puszilta meg Hoseok homlokát. – Aludjunk!
– Rendben.

Hoseok egyik kellemetlen helyzetből került a másikba és semmi beleszólása sem volt a dolgok folyásába. Nem örült Jungkooknak, hiszen Jimin is sok küzdelembe került számára, mivel eleinte egyáltalán nem kedvelte, csak elviselte. A nyúllal kapcsolatban sem számított másra, viszont miatta akadt még egy problémája. Jimin túlságosan örült a hírnek, ezért nagy veszélyt jelentett Hoseok társaságára nézve az új hibrid. Így igyekezett lefoglalni a macskát, hogy annak ne legyen lehetősége a beköltözés napján összefutni a nyuszikával, ám az nagyon kíváncsi volt.
– Neked sokkal hosszabb a farkad, mint az enyém – simogatta Hoseok hópárducfarkát a földön fekve Jimin.
– Irigykedsz? – ült nem messze tőle a másik, ki a tévét nézte.
– Egy kicsit. A tiéd jobban tetszik. Puhább is, szebb is – ölelte magához.
– Már a te bundád is puha – pillantott a macskára.
– De nem ennyire, mint a tied.
– Mert nem eszel elég vitamint.
– Nem szeretem a zöldségeket.
– Ettől még enned kell, hogy hízz egy kicsit és jobb formában legyél.
– De most híztam – ült fel. – Tegnap mértük és szedtem fel néhány kilót.
– Hmm... Mondjuk picit látszik az arcodon is. Jól áll.
– Köszönöm... Hoseok – mászott oda a hópárduchoz.
– Mi az?
– Nem köszönünk Jungkooknak? Már biztosan bepakoltak mindent – ült le a másik előtt.
– Szerintem elég sok dolga van most. Majd holnap – tért vissza a tévéhez, miközben a szabadon hagyott farka vége mozogni kezdett.
– Egy köszönésre biztos van ideje – mosolygott Jimin.
– Hagyjuk inkább! – pillantott szúrós tekintettel a macskára, ki azonnal lehajtotta füleit és ölébe vette farkincáját.
– Rendben – mászott fel inkább az ágyra, majd elterült azon.
Hoseok nagyon nem rajongott az ötletért, de rosszul érezte magát, hogy ennyire mogorván válaszolt a másiknak, ki emiatt ott is hagyta őt. Akármennyire is kerülni szerette volna a találkozást, Jimin kedvét nem akarta letörni. Ezért inkább belement a dologba, melyhez fapofát vett fel. Kezdte átérezni Namjoon helyzetét.
– De ha ennyire szeretnél találkozni vele, talán benézhetünk hozzá néhány percre.
– Biztos?
– Igen... De csak ha te szeretnéd.
– Veszek papucsot! – pattant ki az ágyból.

Hoseok igyekezte nem kimutatni érzelmeit a helyzettel kapcsolatban, ami nehezére esett, hiszen állati felét az elmúlt időszakokban eléggé elengedve. Nem volt egyszerű visszanyerni felette a kontrollt, de megküzdött érte, miközben elvezették őket Jungkook és Seokjin közös lakrészéhez. A hibrid még javában kifelé pakolt, melyben Seokjin is segített neki, hogy minél hamarabb végezzenek, mikor Hoseok felbukkant az ajtójukban, oldalán Jiminnel.
– Sziasztok! – szólalt meg halkan, de ettől még észrevették őket.
– Ó, sziasztok! – üdvözölte őket Seokjin. – Jungkook, ő Hoseok, ő pedig Jimin. Róluk meséltem.
– Igen – húzódott Seokjinhez a nyúl hibrid. Tényleg zárkózottnak tűnt. – Sziasztok.
– Szia! Üdv itt! – vette át a szót Jimin, kit inkább nézett Hoseok, mint a nyuszikát. – Nagyon finom itt az étel. Remélem, majd egyszer eszünk együtt – mosolygott. Ő tényleg nagyon örült a másiknak, ellentétben a hópárduccal.
– Talán.
– Jungkook, én sokat dolgozom – fordult felé Seokjin. – Nem kuksolhatsz majd egész nap idebent a géped előtt. A fiúk kedvesek, biztosan jól éreznéd magadat velük – magyarázott a fiatalabbnak, kinek hatalmas nyúlfülei lassan saját fejére lapultak.
– Nem harapunk – jegyezte meg Jimin is.
– De most csak köszönni jöttünk – vette át a szót Hoseok. – Biztos sok a dolgotok. Majd még találkozunk – fordult meg a hópárduc és már vissza is indult Jimin szobája felé.
– Sziasztok! – köszönt el Jimin, ki egy pillanattal később visszatapadt Hoseokra.
A macskát nagyon feldobta az új jövevény, viszont a hópárduc csak ideges lett tőle. Ugyan érezte Jungkook illatán Seokjinét, így biztos volt benne, hogy Namjoon nincs veszélyben, azonban barátját féltette tőle. Aggódott, majd jobban fogja kedvelni a nyuszikát, mint őt, végül pedig elfelejti és ezt nem akarta hagyni. Emiatt igyekezte lefoglalni Jimint szinte mindennap. Ezzel tartotta távol a nyúltól, bár nem volt nehéz dolga, hiszen az alig mozdult ki a szobából, így ritkán futottak össze vele, ha pedig mégis találkoztak, Jungkook elég hallgatag volt. Nem igazán lehetett vele beszélgetni, amint pedig esélye adódott, lelépett. Felszívódott a szemük elől, mintha ott sem lett volna, melynek Hoseok ugyan örült, viszont rajta kívül senki más.