A főnök

Hibrid(ek)

Annyira régóta húzták ezt, hogy egyáltalán nem volt türelmes, azonnal ledugta nyelvét a másik torkán, miközben felkönyökölt, majd egyik kezével Hoseok pólója alá nyúl. A hópárducot egyetlen mozzanat sem zavarta, inkább élvezte a történéseket, mely őt is meglepte, de ezzel végre tisztázódott benne, mit is érez Namjoon iránt.
- Később folytatjuk - vált el hirtelen a hibridtől Nam és felpattant az ágyról.

- Várj! Mi? - ült fel Hoseok is. - Itt hagysz? - hajtotta hátra füleit.
- Támadt egy zseniális ötletem, amit muszáj megvalósítanom mielőtt elfelejtem - fordult meg. - Nem szívesen hagylak itt - hajolt le Hoseokhoz, majd egy gyors csók után folytatta. - De ezt meg kell csinálnom.
- Este jössz? - markolt Namjoon ingjébe.
- Nem ígérem meg. De igyekszem gyorsan lerendezni a dolgaimat, hogy mindennap jöhessek... Legszívesebben magammal vinnélek mindenhova - nézett Hoseok szemeibe.
- De azt nem mered.
- Nem... - csókolta meg újból a hibridet. Szeretett volna annyi erőt meríteni ebből a néhány percből, amennyit csak lehetett, mielőtt tovább indult volna. - Sietek - folytatta útját az ajtó felé.
- Vigyázz magadra!
- Vigyázok. Pihenj! - hagyta magára Hoseokot.
A hópárduc életében először hiányolt annyira valakit, mint ettől a pillanattól fogva a nagy maffiavezért. Még soha senkinek nem hagyta, hogy megcsókolja őt, mert túlságosan sok érzelmet tulajdonított neki, de éppen ezért volt annyira fontos az utolsó néhány perc. Ezúttal ő kérte, mert vágyott rá, mert kíváncsivá vált, milyen érzelmeket vált majd ki belőle a másik és nem csalódott. Pontosan úgy történt minden, mint amire számított, leszámítva egy dolgot, hogy Namjoon elrohant. Hoseok tudta, miről van szó, bár nem beszélt róla, mert nem szeretett ilyen dolgokkal foglalkozni. De tisztában volt a bosszúhadjárattal, amit Nam indított és azzal is, hogy ez mind azért ennyire véres és kegyetlen, mert ő megsérült, ezért nem mert egy rossz szót sem szólni, pedig szíve szerint kicsit utalt volna rá, mennyire rosszul esik neki ez a sok magányos óra. Viszont inkább hallgatott és várt, míg a főnök el nem érte a kitűzött célt.

Namjoon keményen dolgozott, végre pedig rájött a tökéletes csapdára is, amivel elkaphatta az ellenségét, melyet Hoseok csókjának köszönhetett. Éppen kitisztult volna feje, már csendesedett elméje, mikor az utolsó pillanatban eszébe jutott a megoldás és felpattant a hibrid mellől. Gyorsan túl akart lenni mindenen, hogy utána az összes szabad percét a hópárduccal tölthesse, így visszarohant dolgozni. Megalkotta a tökéletes tervet, kidolgozta minden apró részletét, majd a következő néhány napban bevont minden fontos résztvevőt és elkezdte kiosztani a feladatokat. Kritikus pont volt, hogy miként fog lezajlani az akció, mivel ha ez nem sikerült, akkor több ötlete már nem volt az áruló elfogására. De szerencsére mikor eljött a bevetés napja, hibátlanul alakultak a dolgok. Az első pillanattól kezdve klappolt minden, mintha csak ő írta volna meg az élet ezen oldalait, annyira simán zajlott a közös támadás. Már egy kicsit gyanakodni is kezdett, hogy valaki őket csalja csapdába és nem fordítva, ám mikor már elértek az utolsó néhány pillanathoz, megnyugodott. Ő és az emberei fölényben voltak, az ellenséges maffiának esélye sem volt menekülni, így könnyedén elkapták. Amint megpillantotta a foglyot Nam, újra elöntötte őt a bosszúvágy. Eszébe jutott az a bizonyos este és fülében csengett Hoseok nyüszítése, amiért kegyetlenül meg akarta kínozni a felelőst, de végül úgy döntött, nem fog sok időt pazarolni rá, mivel van ezerszer fontosabb dolga is.
- Pedig azt hittem, egy ekkora család vezetőjében sokkal több tartás van, mint másokban - állt ellensége előtt, kit már az emberei rendesen megvertek. - Apám is nagyot csalódott benned. Jó érzéked volt mindenhez, nagyobb is lehettél volna egy nap, mint bárki más, erre te alattomos módszerekhez folyamodtál - sóhajtott nagyot Nam. - És még az időmet is raboltad, amit sokkalta jobban is tölthettem volna, mint a te vadászatoddal.
- Együtt uralhattuk volna Szöult - lihegett a másik.
- Gyermek gondolat. Szöul túl nagy ahhoz, hogy két család megfelelően uralhassa. Nem is értem, hogy juthatott ilyen az eszedbe - rázta fejét Nam. - Még hogy kezd kicsi lenni Szöul. Van még valami mondani valód azokhoz, akiket megfosztottál a vezéreiktől? - tárta szét karját Namjoon, utalva ezzel a mögötte álló új családfőnökökre.
- Igen. A ti nagyra tartott vezéreiteket könnyebb volt-
- Ebből elég! - intett embereinek Nam, félbeszakítva ezzel a másikat mondata közepén. - Vágjátok le a fejét! Biztosra akarok menni - szólalt meg, miután kiszállt már az élet ellenségéből, ezzel pedig véget ért a maffiaháború. - Aki még akar valamilyen testrészt, az szolgálja ki magát - fordult szövetségesei felé. - Ha jól tudom, a Lee családban nagy hagyomány a gyűrűsujjak gyűjtése. Talán ezt követhetné. Csupán az apja után szabadon.
- Köszönöm a tippet - húzott elő egy kést az említett maffiavezér utódja.
- Mindenkinek köszönöm az együttműködést és a kemény munkát. Kitettek magukért. Nem hiába maguk az utódok a legerősebb családokban. A jövőhéten jómagam szeretnék egy kicsit megpihenni. Tegyenek így maguk is! Utána megtárgyaljuk pontosabban, hogyan osszuk fel a felszabadult területeket.
- Újabb remek ötlet - jegyezte meg egy fiatal vezető.
- Köszönöm.
- Főnök! - bukkant fel egyik embere. - Nézze kire bukkantunk! - rángatott be a szobába egy hibridet magával, ki végül Namjoon előtt esett a földre. - A vécében bujkált. Mi legyen vele?
- Bujkáltál? - guggolt le hozzá Nam, de a hibrid meg sem szólalt. - Válaszolj, ha kérdezlek!
- Igen.
- Szereted a gazdádat? - próbálta elcsípni a fiú pillantását, de az csak a földet bámulta és nem nézett sehova máshova.
- Megöl, ha rosszul válaszolok?
- Itt csak én kérdezhetek - fogta meg erősen a hibrid arcát és felemelte, hogy kénytelen legyen végre ránézni. - Vékonynak tűnsz... - pillantott végig karcsú alakján. - Nézd! - fordított oda a hibrid fejét a gazdája felé, kinek teste már elvált fejétől. Nam emberei jó munkát végeztek, mint mindig. - Már nem bánthat, így az igazat akarom hallani. Most újból felteszek egy kérdést, de ez lesz az utolsó. Szeretted valaha ezt a férget? Igen, vagy nem? - szemlélte a fiú arcát, miközben abban tudatosult, hogy a gazdája halott, ettől pedig megkönnyebbült, melynek minden pillanata kiült az arcára is.
- Gyűlölöm.
- Hiszek neked. Öt perced van összepakolni - engedte el a hibridet, majd felállt. - Kezdem magam állatmenhelynek érezni lassan.
- Főnök?
- Hazavisszük. Van valami gondod ezzel? - nézett saját emberér.
- Nem, semmi! - fogta meg a hibrid karját, majd felhúzta a földről. - Gyere, pakolj össze! Hallottad a főnököt, van öt perced.
- Biztos ebben, Namjoon? - szólalt meg az egyik új maffiavezér.
- Igen. Megvan a fej? - fordult a piszkos munkát végző emberei felé.
- Bezsákolva.
- Akkor menjünk! Uraim és hölgyem, egy hét múlva találkozunk - köszönt el eddigi szövetségeseitől.