A főnök

A törés

Rég nem volt része hasonló élményben, ezért jobban esett neki mint számított rá. Hátra ejtette fejét és becsukta szemeit, mialatt Hoseok ajkai péniszére feszültek, majd felsóhajtott, amint a másik dorombolni kezdett közben. Még soha életében nem tapasztalt ilyet, mivel nem tartott hibridet, ezért a kelleténél jobban élvezte Hoseok törődését. Egy pillanatra, megfordult fejében, hogy ez így nincs rendben, ám közel sem volt elég ahhoz, hogy leállítsa a másikat dolgában. Túlságosan jól esett testének a lazítás, agyának pedig az a rengeteg hormon, mely lassan elárasztotta.

Azonban ennél messzebb nem mentek. Namjoon nem engedte Hoseokot tovább és amint magához tért, a hibrid hajába túrt, majd megragadva tincseit bírta maradásra. A hópárduc nem tűnt sem mérgesnek, sem rémültnek, inkább szolgálatkésznek látszott, amin egy pillanatra elmerengett Nam, viszont hamar meggondolta magát és inkább megigazította ruháit. Hoseok azonban nem mozdult a helyéről, továbbra is ott ült előtte a földön. Szótlan maradt, mialatt elmerültek egymás tekintetében, ám hamarosan kezdtek elnehezedni a hibrid pillái. Még ásított is egy nagyot, de nem mászott vissza ágyába, hogy ott aludjon el, inkább harcolt a fáradtság ellen. Namjoon szokatlanul aranyosnak vélte a félig macska teremtést, még  ha olyan zavarba ejtően közel is ült hozzá, és simogatni kezdte fejét. Hoseok erre dorombolással válaszolt, mialatt behunyta szemeit. Kezdte megadni magát a fáradtságnak és már majdnem elaludt, mikor nagy megleptésére Nam megmozdult. Kipattantak volna erre szemei, ha lett volna ereje hozzá, ám ezúttal csak füleit tudta hegyezni, de nem is volt többre szüksége. Namjoon miatta moccant meg, hogy karjaiba véve elvigye az ágyig a hibridet és lefektesse arra. Hoseok már félig aludt amint elterült a puha matracon, csupán nyammogott egy cseppet míg Nam betakarta, majd szuszogni kezdett. Hamar álomba merült és a maffiavezér is fáradt volt már, de még néhány pillanatig szemlélte a megpihent hópárduc hibrid arcát a tévé fényénél. Kicsit meg is simogatta nyugodt, puha őrét, mire Hoseok rázni kezdte egyik fülét, majd párnájába fordult. Namjoon ezzel lezártnak tekintette az éjszakát, összepakolta a kis tálakat, kikapcsolta a tévét, majd távozott. Ezerszer nyugodtabban lépett ki a szobából, mint ahogyan bevonult oda, amin embere meg is lepődött.
– Ezt tegyétek el! Én pedig lefekszem – adta oda emberének a tálcát, miközben normál hangon beszélt hozzá. – Reggel ne keltsetek korán! Kilencnél előbb semmiképp.
– Értettem, főnök. Még valamit?
– Semmit. Jó éjszakát! – indult saját szobája felé.
– Jó éjt főnök! – szólt utána embere.

Namjoon úgy aludt, mint a bunda. Egyszer sem ébredt fel, reggel pedig, mikor végképp kelnie kellett volna, alig bírt megmozdulni. Nem is emlékezett már az utolsó ilyen alkalomra, hogy ennyire ki tudta pihenni magát, mivel ez pedig Hoseok érdeme volt úgy döntött, még reggel is benéz hozzá. Kíváncsi volt, milyen állapotban van a másik, no meg tisztázni szeretett volna vele egy-két dolgot.
– Igen! – válaszolt a kopogásra Hoseok, ki azt hitte, Nam valamelyik embere érdeklődik, mit szeretne reggelire, azonban rögtön megállt fülének fésülgetésében mikor megpillantotta a főnököt.
– Szia! – csukta be maga mögött az ajtót.
– Valami rosszat tettem? – engedte le kezeit.
– Nem, szó sincs erről, csak szerettem volna beszélni veled, mielőtt elmegyek dolgozni – ült le szokásos helyére, azonban ezúttal nem némult el, arca pedig sokkal boldogabbnak tűnt, mint máskor. – A tegnap este egyszeri alkalom volt. Nem szeretném, ha megint előfordulna. Nem ezért engedem, hogy itt élj. Semmi sincs rád kényszerítve, ha valamit nem akarsz, azt nem kell megtenned. Rendben? – könyökölt térdein.
– Igen.
– Remek – állt fel Namjoon és készült is távozni.
– Azért jó volt? – érdeklődött Hoseok, mire Nam megtorpant. Nem válaszolt azonnal, mert nem tudta, hogyan fogalmazzon.
– Este jövök. – pillantott vissza Hoseokra. – De nem eszek veled – hagyta el a hibrid szobáját.
Ugyan a másik nem kapott választ a kérdésére, mégis úgy gondolta, Namjoonnak nagyon is jól esett az előző este, emiatt pedig kicsit büszke volt magára. Ő egész életét ebben élte le, ezért számára ez eredmény volt, míg másnak talán szégyellni való cselekedett lett volna. Neki mindig is az volt a fő feladata, hogy gazdáját kényeztesse, még akkor is, ha az megtiltotta számára, hogy így nevezze. Már Namjoon viselte a gondját, ezért Hoseok úgy érezte, elsősorban az ő szükségleteit kell kielégítenie. Így Nam mondhatott neki bármit, ő akkor is úgy várta a nap végén, hogy lehet, ezúttal is történik majd valami kettejük között, mivel már megtanulta, az emberek nem mindig gondolják komolyan azt, amit mondanak.
– Hosszú napja volt? – üdvözölte Namjoont Hoseok este, amint az belépett ajtaján, miközben ő az ágyon ülve egy törülközővel törölte haját és füleit.
– Mindig az – ment székéhez Nam, majd leült és egy nagy sóhajjal hátraejtette fejét. Láthatóan elfáradt.
– Sosem pihen, igaz? Még egy hétvégét sem volt itthon – folytatta szárítkozását Hoseok, de Namjoon már nem válaszolt neki. – Ma már én is dolgoztam – beszélt tovább, mire a másik végre rápillantott. – A szobalányoknak segítettem. Jó sok munkájuk van, de kedvesek – törülgette füleit. Persze ettől nem száradt meg teljesen, ám miután ledobta a törülközőt az ágyra nem ment a hajszárítóért, ahogyan szokott. Inkább Namjoont nézte. – Nyugodtabbnak tűnik, mint tegnap – folytatta. Kitartóan szemezett a főnökkel még hosszú percekig, mielőtt megmozdult volna, hogy lemásszon az ágyról. Pont úgy mozgott, ahogyan előző este, Nam pedig rögtön tudta, mit akar elérni a hibrid, ezért inkább keresztbe tette lábait, amivel sikeresen megállította a másikat. Hoseok kicsit elszomorodott amiért nem csinálhatta azt, amihez a legjobban értett. Fülei fejére lapultak, majd hatalmas szemekkel felnézett Namra, ki szigorú tekintettel viszonozta pillantását. Ugyan nem idegesítette fel a hibrid szándéka, de nem is örült neki, hiszen egyértelműen leszögezte, hogy csupán egyszeri alkalom volt az előző este. – Akkor sem engedi, ha én ezt szeretném? – érdeklődött Hoseok, miközben végigsimította Namjoon egyik lábán és beharapta alsó ajkát.
– Tényleg ezt szeretnéd? – szólalt meg Nam, amivel nagyon meglepte a másikat. – Valóban, ezt szeretnéd? Vonzódsz hozzám egyáltalán, vagy csak az öcsém idióta szokásai miatt próbálkozol?
– Csak... – nyelt nagyot Hoseok, miközben már korántsem volt olyan magabiztos, mint fél perce. – Tényleg ezt akarom – kerülte Nam tekintetét.
– Nem szeretem, ha hazudnak nekem – dőlt előre Namjoon. – Az igazat akarom hallani. Te mit szeretnél?
– Lefeküdni magával – fordult el kicsit Namtól, hogy véletlenül se kelljen a szemébe néznie.
– Gyűlölöm, ha hazudnak nekem, főleg akkor, ha kétszer egymás után – változott meg Namjoon hangja, amitől Hoseokon végigfutott a hideg és azonnal felmerült benne, hogy talán rossz ötlet volt, de már nem tudta visszavonni szavait. Nam kegyetlenül mart hajába, majd az ágy felé kezdte vonszolni Hoseokot. Ruháit tépve dobta fel rá, végül erőszakosan neki is esett. Nyakába harapott, melytől a másik fájdalmasan felnyögött, miközben mit sem törődve a gombokkal lehámozta róla pizsamafelsőjét. Azonnal folytatta útját a hibrid puha bőrén lefelé. – Valóban ezt akarod? – hagyott maga után pirosan rikító nyomokat. – Tényleg? – nyomta a másik kezeit a matracra és felemelkedve róla szemeibe pillantott. – Velem akarsz lenni? Magadtól? – fogta össze Hoseok csuklóit egyik tenyerébe, majd szabad kezével erőteljesen megmarkolta az alatta fekvő férfiasságát, mire egy újabb fájdalmas hang tört fel a hibrid torkából, melyet egy másik is követett, miután Namjoon helyezkedni kezdett és selyem puha, hópárducfarkára térdelt. – Rendesen átgondoltad te ezt? – meredt Hoseok szemeibe, ki halálra rémült, hogy a vele mindig kedves maffiafőnök most megmutatta igazi oldalát. De nem válaszolt, mivel nem tudott, azonban Nam ennek ellenére kicsalta belőle az igazságot, mikor meg akarta csókolni, ugyanis a hibrid azonnal elfordult tőle. – Rögtön gondoltam. Jegyezd meg, soha ne hazudj nekem! – kelt fel Hoseokról, majd egy hangos ajtócsapódással kiviharzott szobájából.
Néhány pillanatig képtelen volt megmozdulni, csak feküdt az ágyában a széttépett pizsamájában, mialatt arcán halkan futott végig néhány könnycsepp. Elszokott ettől az erőszaktól, Namjoon mellett pedig elhitte, hogy soha többet nem kell átélnie hasonlót, ezért rázta meg ennyire a másik viselkedése. Azonban hamar összeszedte magát, ahogyan korábban is, letörölte a cseppeket arcáról, majd azzal kezdett foglalkozni, hogy milyen sebeket szedett össze ezalatt a néhány másodperc alatt. Szerencsére a nyaka nem vérzett, csak piroslott a sok harapástól, azonban hibrid farkincáját már sokkal jobban fájlalta, mint többi testrészét. Biztos volt benne, ez tovább fogy gyógyulni, és csak reménykedett, hogy nem valami komoly, amivel orvoshoz kell majd fordulnia.