A főnök

Társaság

– Te nem akarsz felöltözni a reggelihez? – fordult Hoseok felé.
– Nem mindig szoktam, de felöltözök – kelt ki az ágyból Hoseok, viszont ezzel párhuzamosan kopogott is az ajtón Namjoon embere, hogy meghozta a kért menüt.
– Most már maradj! Majd utána – vette át a tálcát Nam.

Az ágyban reggeliztek, ahogyan Hoseok mindennap, azonban csendben, mivel Namjoon ritkán használta a tévéjét, a hópárduc pedig nem merte megkérdezni, benyomhatja-e. Miután befejezték visszarohant a saját szobájába, hogy rendbe szedje magát, majd amint elkészült újra felbukkant a főnöknél. Mivel egész életében Yoongi kedvére kellett tennie, ezért úgy érezte, most is ez a feladata, így minden lehetséges módon szerette volna kényeztetni Namjoont, akinek viszont semmi különleges kívánsága nem volt. Még a masszázsba sem akart eleinte belemenni, de Hoseok sikeresen rávette, aminek köszönhetően Namjoon derekán ülve kötött ki, míg az hasán fekve pihent.
– Így kényelmes? – kezdte dögönyözni Nam hátát, miután szereztek hozzá olajat.
– Igen... Nem akarsz közben tévézni? Tudom, sokat szoktál, mostanában viszont rengeteget dolgoztunk és nem volt rá elég időd.
– Nem zavarna?
– Engem nem. Ott a távirányító – mutatott íróasztala felé.
Hoseok bekapcsolta magának a tévét, majd folytatta dolgát, melyet hamarosan követett Namjoon elégedett sóhaja.
– Mintha tanultad volna. Ahh! De jóóó... Nagyon jól csinálod.
– Köszönöm. Sokat gyakoroltam – masszírozta Nam hátát, miközben sorra bukkant rá a csomókra izmaiban. – Többet kellene pihenned. Minden izmod le van tapadva és tele van gumókkal. Ez a stressz lesz.
– Nincs időm ilyesmire.
– Most mégis itt fekszel.
– Mert meggyőztél. Viszont a következő félévben biztosan nem fogok többet itthon maradni.
– Miért?
– Sok a dolgom.
– Ennyire nem lehet sok.
– De, sajnos. Ahh! Ott fáj – markolt a takaróba Namjoon.
– Van itt egy nagy csomó. Ki kell masszíroznom. Jobb lesz utána.
– Én ebben nem vagyok annyira biztos – csikorgatta fogait a maffiafőnök.
– Csak pár perc, lazíts!
– Könnyű mondani. Ahh... Meggondoltam magamat, Hoseok. Elég lesz a masszázsból – emelkedett fel kicsit.
– Mindjárt vége.
– Most vége – dobta le magáról a hibridet, ki megemelkedett picit még a matracról, mielőtt végleg elterült azon. – Köszönöm a masszázst – támaszkodott Hoseok fölé. – De nem bírom tovább.
– Ennyire rossz volt?
– Csak az utolsó fél perc. Tényleg nagyon fájt az a csomó.
– Bocsánat... – nyelt nagyot Hoseok.
– Miért félsz tőlem? Akkor nem féltél, mikor... – emlékezett vissza arra az estére. – Nem bántalak, szavamat adom.
– Nem tudom... Izgulok.
– Eddig sohasem izgultál. Vagy nagyon jól leplezted – ült le Hoseok mellé Nam.
– Nem szoktam izgulni... Biztos a heatem miatt van. Hamarosan jön az újabb.
– Szeretnél egyedül lenni?
– Nem-nem! – támaszkodott fel Hoseok is. – Ma szabadnapod van és megígértem.
– És ez jobban számít, mint az, hogyan érzed magadat? Akkor nem ment át az üzenetem – szűkült össze tekintete.
– Most fontosabb vagy – ült fel Hoseok is, majd azonnal Namjoon nyakába karolt. – Így csak izgalmasabb, nem? – próbált mosolyogni.
– De... az biztos – kételkedett a hibrid szándékában, de végül elfogadta annak kezdeményezését és magához engedte.
Amint ezúttal Hoseok támadta le az ő nyakát, úgy döbbent csak rá, hogy mit hagyott ki eddig. Engednie kellett volna a hibridnek az indítást, mert az pontosan tudta, mely pontjai a legérzékenyebbek. Minden csókja betalált, amitől egyik pillanatról a másikra végigfutott rajta a hideg. Most hagyta a hibridet irányítani, aminek meg is lett az eredménye. Teljesen ki tudott bontakozni a hópárduc, aki a legjobb formáját hozta és túlszárnyalta ez eddigi estéket. Nam nem is gondolta eddig, hogy Hoseoknak ekkora tapasztalata van a dologban, hiába volt tisztában a másik múltjával. Ezidáig egyetlen hivatásos sem volt képes ilyen élvezetet nyújtani neki és talán pont emiatt érezte magát rosszul, mikor végre magához tért, majd világossá vált számára, Hoseok megint csak vele foglalkozott.