A főnök

Nézeteltérések

– Remekül. Mikor este megjöttem, már itt várt egy kis üzenettel. Gyere, feküdjünk be mellé! – fordult vissza ágyához és húzta magával Hoseokot is.
– De hisz te is alig férsz el mellette az ágyban.
– De elférünk hárman. Gyere! – másztak fel mindketten a matracra az óriás mackó mellé.

Nem volt választása, Jimin vele és a plüssel szeretett volna még szunyókálni egy kicsit, mielőtt végleg kikelt volna ágyából, ő pedig örömmel teljesítette a másik kívánságát. Boldog volt, hogy a macska csak vele szeretne lenni, nem pedig vele meg Jungkookkal. Ezzel azt éreztette a hópárduccal, fontos neki, így viszonylag nyugodtan kezdte a napot, azonban egy idő után kimásztak az ágyból és meglátogatták a nyulat. Játszottak tovább, tévéztek és beszélgettek, mely kezdetben nem okozott problémát, azonban egy idő után észrevette, hogy Jungkook titkon figyeli őt, ami frusztrálni kezdte. Máskor lehet, szó nélkül hagyja és nem konfrontálódik vele, de ezúttal már fejébe szálltak hormonjai, melyek szigorúan vették a tulajdont, még ha egy élő lényről is volt szó, emiatt pedig hamarosan felszólalt.
– Valami bajod van velem? – mordult rá Jungkookra, mikor már sokadszorra észlelte, bámulja őt a nyúl.
– Nincs?
– Akkor mit nézel egész nap?
– Semmit.
– Hoseok – próbálta elterelni a másik figyelmét Jimin.
– Mit akarsz még tőlem? Jimin már a tiéd, Seokjin is csak veled foglalkozik, mi kell még? A füleim, vagy a farkam?! – kezdett ordítozni Hoseok, melyen mindkét fiú ledöbbent.
– Hyung! – fogta meg kezét Jimin.
– Nem elég neked amid van? Igazán beérhetnéd vele! Elkényeztetett nyuszika! – viharzott ki a szobából.
Úgy érezte, a nyúl azért bámulja, mert meg akar tőle szabadulni és kettesben szeretne maradni Jiminnel, mely jobban idegesítette, mint eddig bármi más. Nem tudott több percet együtt tölteni Jungkookkal, muszáj volt megválnia tőle, ezt pedig csak így tudta kivitelezni, hogy elvonult saját helyére, ahol a nap hátralévő részét töltötte. Azonban míg Namjoon érkezésére várt lassan elöntötték a hormonok. A heat hivatalosan is utolérte, amitől lemondhatott arról, hogy Nammal aludjon majd, ezzel pedig végleg borzalmasnak lett ítélve napja. Ugyan Namjoon próbálkozott jobb kedvre deríteni a hópárducot, még abba is belement, hogy egy estét együtt töltsenek, ám ez semmit sem segített a kanos hibriden. Az éjszaka mozgalmasan telt, hála nehéz napjainak, a szex utáni perceket pedig kitöltötték lelki gondjai, miszerint elvesztette Jimint és innentől egyedül lesz a házban, minek hála Namjoon egy percet sem aludt. Hulla fáradtan ment munkába, amikor pedig leült asztalához megfogadta, nem tölt még egy éjszakát a hibriddel annak heatjének kellős közepén. Így Hoseok ténylegesen egyedül maradt ideje nagy részében, melynek folyamán a hormonokkal küzdve pihent saját ágyában. Nam ugyan látogatta, ám mivel nem aludt vele a hópárduc egyre magányosabbnak érezte magát. De szerencsére Namjoon gondolt erre, hiszen Seokjin anno mindenről tájékoztatta, így bár nem ez volt a legjobb megoldás, de közös programot szervezett maguknak a heat utáni napokra, ami talán végleg eloszlathatta volna Hoseok féltékenységét is, mely olykor-olykor még felbukkant.

– Hogy vagy, cicus? – dobta le Namjoon a zakóját a székére, majd az ágy mellé guggolva simogatni kezdte Hoseok arcát.
– Jobban. Holnap már minden rendben lesz – mosolygott. Nagyon örült Namjoonak, mivel az elmúlt néhány napban csak ő nézett be hozzá.
– Ezt örömmel hallom. Akkor a hétvégén gondolom már hajlandó leszel kikelni értem az ágyadból.
– Most is kikelhetek – ült fel. – Megígérem, hogy hagylak pihenni.
– Ez remekül hangzik, viszont nem erre gondoltam.
– Hanem? – döntötte oldalra fejét, majd megrázta egyik fülecskéjét.
– Szeretnélek bemutatni téged a szüleimnek. Nagyon ritkán, de néha meglátogatom őket és arra gondoltam, elviszlek magammal. Soha nem mutattam be nekik senkit, így te lennél az első.
– Ohh... – döbbent le Hoseok.
– Csak egy ebédről van szó. Kicsit még utána beszélgetnénk és jönnénk haza, mivel ők vidéken laknak, ottaludni pedig nem akarok.
– Értem... – gondolkozott el.
– Ennyire ne örülj neki.
– Csak... Én egy hibrid vagyok, a te szüleid pedig... Biztosan be akarsz mutatni nekik?
– Mint az embert, akivel a jövőmet tervezgetem mostanság? Igen... Azt hittem örülni fogsz neki.
– Én örülök – fogta meg Namjoon kezét. – Csak nem szeretném, ha miattam összevesznél velük.
– Miért vesznék össze velük?
– Mert én csak egy hibrid vagyok. Nem vagyok ember, nem számítok annak. Ráadásul szülni sem tudok neked. A szüleid mérgesek lesznek.
– Nem lesznek.
– Miért vagy ebben olyan biztos?
– Mert akkor is kitartok melletted, ha ellenzik, csak akkor még kevesebbet fognak látni, szóval nem fogják ellenezni, mivel ismernek. Ráadásul szóltam előre nekik és azt is leszögeztem, hogy az elfogadható reakció az „Örülünk neki!" vagy a semmi. Szóval ezeket mind felejtsd el és a jó oldalára gondolva reagálj, kérlek! – nézett Hoseok szemeibe.
– Tényleg velem tervezed a jövődet? – kérdezett vissza halkan, mialatt füleit hajába rejtette.
– Ami fontos, azzal mindig előre gondolkodom.
– Szeretlek Namjoon – csókolta meg a másikat Hoseok.
– Eleinte ezt nem engedted – mosolyodott el Nam. – Most pedig hogy imádod.
– Most mást is felrósz majd nekem?
– Csak akkor, ha száműzől ma estére.
– Nem akartalak.
– Ezt örömmel hallom. Akkor pattanj és irány az én ágyam! – állt fel Namjoon.