A főnök

Jimin

– De megígérem neked, hogy kiviszlek a hóba – döntötte homlokát Hoseokénak. – Sőt, bárhová elviszlek, ahova csak szeretnéd. Csak egy szavadba kerül és bármit megadok neked.
– Nam – fogta az említett arcát kezeibe.
– Igen?
– A nyelvedet kérem! – pislogott nagyokat egy komoly arc kíséretében.
– Máris – mosolyodott el, majd megcsókolta Hoseokot.

Namjoon kivette a hetet, már amennyire tudta, hiszen ettől még akadt néhány dolog, amit muszáj volt elintéznie, de ideje nagyját a hibriddel töltötte. Ezzel alátámasztottak minden pletykát, ami róluk keringett a házban, de így legalább mindenki számára tisztává vált a közöttük lévő kapcsolat. Most már tudták, hogyan viszonyuljanak Hoseokhoz, ki ezalatt a pár nap alatt Namjoon embereivel is jobban összebarátkozott. Néhányuknak a nevét is megjegyezte, de csak azokét, akik sokat voltak a főnök, vagy az ő oldalán. Ugyanis Namnak néhányszor el kellett mennie este, egy-egy fontos jelenés miatt, olyankor pedig Hoseok magára maradt, amit viszont sokkal nehezebben viselt, mint korábban. Megszokta Namjoon társaságát, hogy sosincs csönd a közelében és valaki mindig foglalkozik vele, ezért mikor Nam felszívódott, az embereihez fordult. Ám azok a lágyabb kapcsolat ellenére nem léptek át egy határt, így igazi törődést hiába várt tőlük. Ezért végül gyakran Seokjin közelében kötött ki.
– Ha Namjoonnak is hibrid orra lenne, már leszedte volna a fejemet – simogatta a hópárducot, ki minden kérlelés ellenére továbbra is a földre ült le és úgy bújt a másik keze alá, miközben annak derekát ölelgette.
– De neki nincs – pihentette fejét Seokjin egyik combján.
– Viszont Jungkooknak igen. Hamarosan pedig visszajön és beköltözik. Nem akarok ebből problémát majd.
– Ohh... – szomorodott el. – Akkor majd nem fog simogatni?
– Nem hiszem. Elég féltékeny tud lenni. Sajnálom Hoseok.
– Mikor jön?
– Pontosan nem tudom. Egy hét múlva tér vissza Koreába. Majd utána valamikor.
– Akkor még van egy hetem. Addig nem gond, ugye?
– Nem. De neked csak társaság kell, nem? Az mindegy, hogy kicsoda, csak társaság legyen.
– Hát... Namjoon többi embere rideg. Nem nyúlnak hozzám – sóhajtott nagyot.
– Mert Nam letöri a kezüket, ha megteszik. De akkor... olyan kell, aki simogat? Esetleg valami más még?
– Nem feltétlen kell simogatnia. De szeretem.
– És mit szeretsz még?
– Az ölelést.
– Ezeket a hibridek többsége szereti, ugye?
– Általában. De nem mindenki. Miért? – nézett fel Seokjinre.
– Namjoon befogadott egy hibridet. Azt hiszem, meglágyítottad a szívét, ezért tette.
– Tudok róla. Egy macska – komolyodott el tekintete. Láthatóan nem örült ennek a ténynek.
– Igen. Ő nagyon egyedül van. Nem jár be hozzá senki. Hozzád bejárt Namjoon, de hozzá nem szokott. Néha ránéz, de semmi több. Szegény egész nap a szobájában van egyedül, mivel nagyon vékony még a munkához. Neki is csak egy tévéje van, ahogyan neked is. Ő biztosan örülne, ha meglátogatnád és összebarátkoznátok. Már csak amiatt is, mert hibrid vagy.
– Lehet – feküdt vissza Seokjin combjára.
– Biztosan jól kijönnétek. Elég visszahúzódó, fél mindenkitől, soványka, kis gyengusz. Biztosan örülne valakinek. Látogasd majd meg!
– Jó... – kezdett alig észrevehetően mozogni hópárducfarkának vége.
– Nem örülsz neki? – szúrta ki ezt Seokjin. Amióta Hoseok elkezdte felkeresni őt a gondjaival, azóta egyre több időt fordított a hibridekkel kapcsolatos tudnivalókra, hiszen éppen összeköltözni készült eggyel és rájött, elég hiányos a tudása ehhez, amit gyorsan pótolni akart.
– Nincs gondom vele.
– Nem csak Namjoonnak nem ajánlatos hazudni... Szóval?
– Namjoon szereti a hibrideket?
– Azt hiszem. Az állatokat nagyon szereti, de a hibridekről sosem mondott semmit. Viszont mivel félig állatok vagytok, gondolom. Miért?
– Ő is hibrid... Ő is macska, mint én. Namjoon azt mondta, befogadta, mint engem – nyelt nagyot.
– Féltékeny vagy rá? – simogatta továbbra is Hoseok fejét.
– Nem tudom...
– Ha Namjoont érdekelné Jimin, akkor többet járna be hozzá. De veled tölti minden idejét, nem vele.
– Yoongi is így kezdte... – sóhajtozott.
– Yoongi teljesen más. Ezt már sokszor mondtuk neked sok dologgal kapcsolatban. Nem hasonlítanak egymásra. Namjoon hűséges. Mindig megtartja a szavát és komolyan beszél. Ráadásul utál új kapcsolatot kialakítani bárkivel is. Számára túl sok idő és energia, amilye nincs feleslegesen. Szóval ne aggódj Jimin miatt ilyen téren. Kétlem, hogy Namjoon bármikor is úgy gondolna rá, mint rád. Viszont Jiminnek szüksége lenne valakire. Eddig nem igazán volt szerencsés az élete.
– Rendben.
– Akkor bemész majd hozzá? – érdeklődött Seokjin a rövid válasz után.
– Nem tudom – bújt a másik keze alá még jobban Hoseok. Azzal akart foglalkozni, nem pedig az új hibriddel.
– Ha megjön Jungkook, ő biztosan össze akar majd barátkozni mindkettőtökkel. Már csak azért is, hogy biztosra menjen, nem közeledtek felém – nevette el magát Seokjin.
– Átgondolom.
– Jó. Nem mondom többet Jimint. De azért ne feledkezz el róla. Alig nyomott negyven kilót, mikor Nam befogadta. Szóval... inkább abbahagyom. Majd meglátod – tért vissza munkájához.