Szőke herceg fehér korláton (Niall Horan ff)

14. rész

Reggelinek sajtos omlettet csináltam, ami láthatóan ízlett Niallnek.
- Ez isteni. Mostmár biztos hogy megtartalak. - mosolygott rám büszkén, de a huncutság ott csillogott a szemében.
- Hé! - vágtam vállon, de ő csak nevetett. Miután megreggeliztünk vissza mentünk a szobába, mivel a kinti idő egy kicait se változott, és az áram se jött vissza, azaz megint laptopról néztünk filmet. Arra lettem figyelmes hogy Niall elaludt. Óvatosan ráhelyeztem a fejét a párnára, majd felvéve egy bundás köntöst és a mamuszom kimentem a teraszra. A korlátnál álltam, ahová kissé beesett az eső, de nem különösebben zavart. Hangosakat dörgött, amiket gyönyörű alakokat formázó villámok követtek. Néha hallottam egy-egy szirénázó mentő hangját. A kocsik suhogása is gyakori volt. Az emberek sietve rohantak haza, vagy kabáttal vagy ernyővel a fejük föltött, nem mintha sokat segített volna. Annyi eső esett, hogy az utakon szabájosan lefele folyt a víz. Fél óra múlva már csemdesebb lett a környék, még a vihar erősebb. Láttam ahogy kicsavart a szél egy ágat, a szomszédban, de szerencsére nem okozott kárt. Az emberek már nem mertek kimenni, még kocsival se, mert akkora volt a víz sodrása hogy félő volt, elviszik a kocsit. Ujabbat dörgött, de most akkorát, és olyan hosszút, hogy be kellett fogjam a füleim. Percekkel később nyílt az ajtó, és egy kissé kómás Niall jött ki.
- Mit csinálsz idekint? - kérdezte átölelve, fejét a nyakamba fúrva.
- Csak nézelődök. Kicsit kikapcsolom az elmém. - mosolyodtam el, ujjaim Niall szőke hajába vezetve, melynek töve már barnult.
- Gyere be, itt hideg van. - ajánlotta, én meg eleget tettem kérésének. Az órára nézve feltűnk hogy már 4 óra, ami azt kelentette hogy 2 órája állok kint. Nem is tűnt fel.
- Nem vagy éhes? - kérdezte Ni, de én csak fejet ráztam. Szakács vagyok de gyakori hogy nem érzem az éhséget és van hogy emiatt rosszul is leszek, nagyon rövid időn belül.
- Mihez lenne kedved? - ült a kanapére, majd az ölébe ültetett.
- Mondjuk. . .- gondolkodtam el. - Elmonfhatnád hogy mi is ez az egész köztünk! - ülten át lovagló ülésben, így szembe voltam vele.
- Mondjuk. . . - ismételt meg, lezeit derekamra csúztatva a pólóm alatt. - Szeretnél a barátnőm lenni? - mosolyodott el, reménykedve.
- Minden vágyam! - öleltem át, puszot nyomva arcara. Volt már barátom, de a kapcsolat 3 hétig tartott, mivel még a csókig se jutottunk el, és ez őt zavarta. Igen, tudom! Ciki ha egy 18 éves lány még nem csókolózott, de engem nem érdekel! Nem szeretném egy értéktelen személyre lazarolni az első csókom. Ha már engem választanak akkor fogadják el a döntéseimet.
- Spirit! - szólított Niall.
-Hm?
- Elbambultál, már egy ideje szólongatlak. - nézett rám aggódva. - Ugye nincs semmi? - simította egyik kezét az arcomra.
- Nem, dehogy. Jól vagyok! - mosolyodtam el bíztatóan.
- Akkor jó! - mosolyodott el ő is, majd egy kis puszit nyomott az orromra, de nem távolodott el teljesen, hanem lentebb ment, majd megállva ajkaim előtt, rám nézett.
- Szabad? - kérdezte suttogva. Ajkaink súrólták egymást, emiatt elment a maradék ép eszem is. Teljesen megbabonázott, és meggondolatlanul bólintottam, mire Ni ajkaimra is tapadt. Olyan lágy volt, olyan puha és olyan szeretetteljes. Apró mozdulatokatt tett ajkaival, így nem átmenve a "felfaljuk egymást" stádiumba. Imádtam. A csengő hangja szakított szét minket, de meggondoltam hogy nem-e csinálhatnánknúgy mintha itthon se lennénk. Végül felálltunk és ajtót nyitottunk. Liam állt ott.
- Baszélnünk kell!. . .