Szőke herceg fehér korláton (Niall Horan ff)

24. rész

Niallel a fűben ülünk, nekidőlve a még déd apja által ültetett fának. Mondjuk én inkább voltam a mellkasának dőlve mint a fának, de ez mellékes. Ni két tenyere gömbölyű pocakomon pihent, ahol a babák csak ritkán mozgolódtak. Buli amúgy nem volt, és nem is lesz, mert se ő se én nem akarjuk. Na meg ha Niall bulit szervez akkor ott kevés józan ember lesz, nekem meg nincs kedvem terhesen részegek közt járkálni.
- Szeretlek. - suttogta a hajamba, megtörve a csendet.
- Én is. - bújtam hozzá jobban.
- Ugye tudod, hogy mindent el kell mondj a picúrról! - fiegyelmeztetett, mire felkuncogtam.
- Ami azt illeti... - kezdtem selytelmesen. - Nem egyedül van. - mosolyodtam el halványan.
- Ketten vannak? Ikrek? - kérdezte boldogan. - Ennél jobb már nem is lehetne ez a szülinap! - szorongatott meg.
- 5 hónaposok, 3 és fél hónapja tudom, a nemükkel kapcsolatban csak annyit tudok hogy az egyik fiú...és asszem ennyi. - soroltam a tudnivalókat.
- Mikor mész ultrahangra? - kérdezte kíváncsian.
- Még nem tudom. Két hét múlva kéne, de előzte kell beszéljek az itteni orvossal, az meg lehet hamarabb, vagy akár később hív be. - magyaráztam.
- Már alig várom hogy lássam az én kis tündérkéimet. - puszilt arcon, enyhén megcsikolva a pocim, minek hatására a kicsik élénken kezdtek el mozgolódni. Annyira hiányzott már ez a bújás.
- Hiányzotál. - súgtam, magamahoz ölelve karjait.
- Te is nekem, pöttöm. - szorított aprót az ölelésen, miközben egy puszit nyomott hajamba, ami jelenleg össze volt fogva egy hajgumival. Még ültünk egy kicsit, de kezdett hideg lenni, ezért bementünk a lakásba. Nem változott semmi. Mknden ugyan ott volt, még mindig ugyan az a barátságos környezet uralkodott, imádtam.
- Nem vagy éhes? - kérdezte Niall elém guggolva, mivel a kanapén ültem törökülésben. Mosolyogva tűrte fel a rózsaszín pulcsim, majd apró puszikat hintett csupasz hasamra, így cárva a válaszom.
- Remdelhetnél pizzát. - kezdtem el a hajával babrálni.
- Máris! - nyomott még egy-két puszit a hasamra, amjd meg is rendelte a két XXL-es, sonkás pizzát. Még vártuk a pizzát, Ni le se szállt a pocakomról. Hol simogatta, hol puszilgatta, hol csak neki nyomta az arcát, mikor a kicsik mozgolódtak. Aranyos volt. Örülök hogy ulyen jól fogadta. Az elképzeléseimben negyed ennyire örült. De örülök, hogy ez nem képzelgés. A pizzát már úgy ettük hogy egymásnak dőlve néztük a tv-t. Képes voltam megenni egy hatalmas pizzát, és még el is loptam Nialltől egy szeletet.
Jelenleg az ágyban forgolódok, mivel a kicsik folyamatosan mozgolódnak és rúgnak. Nehéz már kényelmes pózt találni.
- Niall! - ültem fel az ágyban.
- Mi a baj édesem? - kérdezte kómásan. Ő hamarabb lefeküdt mint én, és valszeg most felköltöttem.
- Gitároznál nekem? - néztem rá bociszemekkel. Niall felülve meggyújtotta a kislámpát, majd elcsoszogott a gitárjáért.
- Mit játszak? - ült mellém, egy puszit nyomva arcomra.
- Valami nyugtatót. A kicsik ma nem bírnak magukkal. - simítottam a hasamra. Niall is követte mozdulatom, majd elkezdett gitározni. Gyönyörűen játszott. Káprázattal halgattam a játékát, ami lassan egyre álmosabbá varázsolt.  Már a párnán felve bámultam őt kábán. Letéve a gitárját, nyomott egy apró csókot homlokomra, majd a hasamra simított néhányszor.
- Aludj jól szerelmem. - kezünk fejmagasságba volt, amit ő össze is kulcsolt, majd egymással szembe fekve aludtunk el. Már egy jó ideje nem aludtam ilyen jól.