Szőke herceg fehér korláton (Niall Horan ff)

25. rész

Reggel Niall ölelésében leltem. Ő már ébren volt, mivel a hajamat simogatta. Mosolyogva bújtam jobban hozzá, mire kaptam egy puszit a fejemre.
- Jó reggelt apróság! - köszöntött mosolyogva.
- Neked is. Bár annyira már nem vagyok apró! - kuncogtam, a hasamra simítva, hogy értse a célzást. Ő csak felkacagott.
- Éhesek vagyunk! - sóhalytottam. Nem szeretnék kikelni az ágyból.
- Elmehetnénk valahova. Van a közelben egy isteni kávézó. Pár hete nyílt. - dobta fel az ötletet.
- Nekem jó. Csak maradjunk még így pár percet. - hunytam le a szemem, majd meg újra elkezdte a hajam piszkálását. 10 perc múlva már öltöztünk. Egy fehér pulcsit és egy Fekete nadrágot. Erre felkaptam egy barna kabátot, és már mehetünk. A kávézó 15 percnyire volt tőlünk, és ez az idő pont elég volt ahhoz hogy átfagyjak. Mivel a csomagjaim csak hetfőn érkeznek, egy kis hiba miatt ezért kénytelen vagyok ezt a kabátot hordani, amit nem tudok összehúzni a hasamnál, és ezért a mellkasom és a hasam szabadon van.
- Keress helyet, addig rendelek. Kérsz valamit enni? - kérdezte.
- Hmm...Megkóstólnám azt a nagy hambit! - mutattam az említettre, és már számolgattam hogy mennyivel tartozok Niallnek. Bennem van ez, hogy ha nagyon drága amit más vesz nekem, akkor vagy felezzük a számlát, vagy fizetem a sajátom.
Gyorsan kerestem egy helyet, messze az ajtótól, hogy ne csapjon meg a hideg, mikor belép valaki, lepakoltam a dolgaimat és vártam Niallt. Két hambival és két nagy pohár forró csokival tért vissza. Mosolyogva ült mellém, majd egy cuppanós puszi után neki is láttunk az evésnek.
- Ez isteni! - sóhajtok tele szájjal.
- Mhm... - hümmög, szintén tele szájjal. - Ahogy érzem a törpéknek is ízlik! - kuncogott, miközben keze a hasamon volt. Kellemes hangulatban fogyasztottuk el a rendelt dolgokat, majd Niall kiharcolta hogy fizessen, és mentünk is haza. Na ez alatt a tíz perc alatt újra átfagytam, de ez volt a legkisebb gondom, amellett hogy az utca közepét egy sárga szalag zárta le és lezárt rész tele volt rendőrökkel, mentősökkel és tűzóltókkal. Épp az egyik rendőr tiszt sétált a szalaghoz.
- Elnézést biztosúr! - szólította meg őt Niall. - Itt mi történt?
- Sajnálom, de civileknek ehhez semmi közük. Kérem távozzanak.
- Na de itt lakunk! - szóltam most én.
- Melyik a házszámuk? - kérdezte a zsaru.
- 127-es! - vette át a szót Niall.
- Uh...akkor kérem jöjjenek velem. A társam majd mindent elmond önöknek. - emeltem meg a sárga rendőrségi szalagot, majd az egyik rendőrautóhoz vezetett, ahol egy barna hajú, kb. 30 éveiben járó fickó várt.
- Te, Jake, ők azt állítják hogy a gyújtott házban laknak! - hogy a miben?! Mi az hogy 'gyújtott ház'?
- Tessék? - kérdeztem elhaló hangon. Kezdett felforrni az agyvizem.
- Uh...hát azt még nem tudjuk pontosan hogy történt, de az egyik káró kelő hívta a tűzóltókat, hogy lángokban áll az önök háza. Mire ki értünk addigra a szomszédos házak is lángra kaptak. A tűzóltó társaim azt mondják hogy valaki direkt okozott tűzvészt, mivel elméletileg a kertből indult. De ezt pontosan még nem tudjuk. Esetleg a személyi igazolványukat ha láthatnám. - nyújtotta a kezét. Éreztem hogy megszédülök és erős fájdalom nyilat a hasamba, mire össze is görnyedtem. Ez idő alatt Niall oda adta a személyiket, de későn reagált. Én már a földön térdeltem, hasamat átölelve. A fájdalom egyre intenzívebb lett, mire a rendőr orvosért kiáltott. Tompán észleltem a dolgokat. Csak Niall arca rajzolódott ki ahogy fölöttem hajol, kezemet fogva, miközben a mentő hangos szirénázás közepette hagyja el az utcát, a kórház felé tartva.