Szőke herceg fehér korláton (Niall Horan ff)

22. rész

2019. II. 6.

Reggel arra keltem hogy Niall az arcomat puszilgatja. Mosolyogva élveztem a kényeztetést, miközben szőkés barna tincseibe túrtam. Nagyon helyes volt így félig barnán és félig tejszőkén.
- Jó reggel gyönyörűm! - puszit szájon.
- Neked is. - nyújtózkodtam, mire lemtebb csúszott rólam a takaró, így vigan kilátszódtak melleim, amit Niall perverz vigyorral nézett. Amint leesett ez a helyzet, elvörösödve húzódtam össze és húztam magamra a takarót.
- Na mi az? Az este nem voltál ilyen zavarban. - hajolt lentebb, majd egy hosszú csókban részesített. Ekkor jött egy e-mail-em. Izgatottan olvastam el a kávézótól kapott levelet, amiben az állt hogy felvettek. Ez már egy masik kávézó, ahova nagyon keresik a munkaerőt. Sajna reggel 9-től este 7-ig tart a munkaidő, pont a kevés személyzet miatt. A nap folyamán egy sütivel és forró csokival ünnepeltük a sikerem.

2019. III. 26.

Imádok a kávezóban dolgozni, de egyre jobban merülök ki. Azóta már felvettünk két új személyt, ezért csak minden masodik nap kell bemenjek, viszont ezt hétvégén is. Néha olyan kimerült és stresszes vagyok, hogy haza megyek és egyből dőlök is be az ágyba, aludni. Niallel is kevesebbet vagyok. Csodálom hogy nem hagyott még el. Ma is 8 fele értem haza, hulla fáradtan. Megcsináltam a vacsit, makd szóltam Niallnek hogy jöjjön enni. Eddig fel se tűnt hogy nincs itthon. Ennyire nem lehetek szerencsétlen, hogy nem veszem észre, azt hogy nincs itthon a pasim! Hajamba markolva támasztottam meg a fejem a pulton, mioözben könnyeim lassan folytak végig az arcomon. Nem akarok ennyit dolgozni! Hiába szeretem, Niallt egyszerűen imádom. Ekkor nyílt az ajtó, mire gyorsan letöröltem a könnyeim és próbáltam mély levegővétellel lecsillapodni. De ezen nem segített az sem hogy kezdtem kicsit szédülni. Niall ekkor jelent meg a konyhában.
- Szia, kicsim! - puszilta meg izzadt fejem. - Mi a baj? - kérdezte aggódva, mikor meglátta vöröskés szemem.
- Semmi... - hazudtam, felé fordulva. A világ forogni kezdett, így megkapaszkodtam Niallben. A hangok tompulni kezdtek, fekete foltok jelentek meg mindenhol, majd végleg elnyelt a sötétség.
Egy kórházi ágyban ébredtem. Infuzió volt a kezemre kötve. A fejem hasogatott. A fény bántotta a szemem, mikor kinyitottam. Niall a mellettem lévő széken ült es látszott rajta a megkönnyebülés, mikor meglátta hogy nyitogatom a szemeim.
- Ni... - nyöszörögtem.
- Mi a baj kincsem? Mit hozzak? - kérdezte aggódva
- Függöny... - suttogtam elhaló hanfon. Nem volt semmihez se erőm. Még a szemem is alig tartottam nyitva. Niall egyből behúzta a düggönyt, majd vissza ült mellém, és ujjait az enyémekre kulcsolta.
- Hogy érzed magad? - kérdezte kezét arcomra simítva.
- Szarul... - forsultam oldalamra, így szembe voltam vele. Éreztem hogy a fáradtság úrrá lesz rajtam, de próbáltam nem engedni neki. Nagyokat pislogva néztem Niallt, aki csak a kezemet cirógatta.
- Aludj csak, kicsim. Itt leszek mikor felkelsz, ígérem. - súgta, majd nyomott egy puszit az arcomra. Egyből lehunytam szemeim, majd hagytam hogy az álom eluralkodjun rajtam. Mikor felkeltem már sötét volt. Niall a mellettem lévő kórházi ágyon aludt. Lassan kimásztam az ágyból, majd mellé bújtam. Niall egyből megébredt, majd mikor realizálta hogy mi a helyzet, egyből arréb húzódott. Mellé fekve, szorosan bújtam hozzá, még ő magához ölelt. Így már jobb volt aludni.