Exclusion: Forget your past || Frerard - ʜᴜɴ

Four: Csak egy újabb fiú a sötétből

Patrick konyhájában ülve Gerard ingerülten rázta a lábát. Ez nem volt fair, egyáltalán nem volt fair. Patrick miért akarja őt rákényszeríteni arra, hogy maradjon a Zsályában? Ökölbe húzta a kezét, valamit ki kell találnia. Ha legalább, csak annyit elérne, hogy nála lakhasson, már célt érne.

- Ne nézz rám így-sóhajtott fel egy bögre kávét téve elé- Elszöktél és a kezelésedet nem hagyhatják félbe, ezt te is tudod!

- Megfulladok azon a helyen-mondta elfolytot hangon- Úgy érzem...Mintha...Ezernyi késsel próbálnák felnyitni a koponyám és teletölteni valami fekete, sűrű löttyel.

- Tényleg, nagyon sajnálom Gerard-ült le vele szemben- De nem tehetek semmit. Nem tudok kompromisszumot ajánlani, csak...Csak fogadd el. Nem sokáig, csak...Egy év vagy kettő

- Remek!-dölt hátra ingerülten- Két kibaszott...Kibaszott évig éljek abban a kibaszott...

- Sajnálom-a kezét előre nyújtotta, hogy atyai támogatást adhasson neki, de Gerard elcsapta a kezét- Az ellenállással nem mész semmire!

Gerard felkelt, az izmai megfeszültek. Legszívesebben csak sírva fakadt volna, a tüdeje összeszorult. Patrick csak elakarta zárni a világtól mint egy vadállatot. Egy szörnyeteget....

- Figyelj, minden héten bemegyek, Frank is bejön...Mit szólsz hozzá?

- Azt hiszed...-kénytelen volt suttogni, nehogy ordibálni kezdjen. Nem lett volna értelme ordibálni, ezzel nem lehet Patrick-et megrendíteni- Azt hiszed, hogy...Hogy...Hogy ennyivel elvan rendezve? Az a hely...Megöl...Lassan....És te...És te-megragadta a kávés bögrét és lendületesen a földhöz vágta.

A porcelán ezernyi szilánkra törve táncolt végig a járólapon, a forró folyadék felfröcsent a lábán és Patrick arcára is csapódott, ezzel piros foltot hagyva rajta. Riadtan ugrott fel, megrökönyödve nézett a reszkető Gerard-ra, aki hátrálni kezdett. Ezt lehet hiba volt, agresszív és meggondolatlan. Teljesen elvesztette az uralmát saját maga felett. Bolond és veszélyes. Patrick megfogja tiltani Frank-nek, hogy lássa, elzárja, kiközösíti. Leguggolt az ablaka elé, sápadt kezeivel sötét hajába túrt. Halovány könnyek csorogtak le az arcán, bárcsak öngyilkos lett volna...Az Acrineville-i malomnál. A halál is szebb, mint a Zsályában töltött élete. Nem látta, de érezte, két, oltalmazó kar ölelte át.

- Nem hagylak magadra, Gerard...Ezt megígérem-suttogta a fülébe.

- Milyen édesen tudsz hazudni, Pat...Igazán büszke vagyok rád.

///

Az ajtó előtt állva, Frank szíve a torkában dobogott. Tudta mi a kötelessége, segíteni akart Gerard-on, még is bizonytalan volt minden tettében. A legnagyobb jószándékkal elkövetett tett is végzetes kimenetelű lehetett. A zárba tette a kulcsot és elforgatta. Megbeszél vele mindent és megoldást találnak a problémájára. De ez is hozzátartozott az együttéléshez. Belökte a bejárati ajtót.

- Megjöttem!-szólt, de választ nem kapott. A táskáját a fogas alá tette, az ajtót becsukta. A villanyokat felkapcsolva, beljebbsétáltált- Gerard?-a lakás csendben tátongott rá, nyoma sem volt a fehér hajúnak.

A szíve hevesen kezdett el verni. Gerard még sosem csinált ilyet. Nem maradt ki tovább, nem volt hova mennie. Még párszor megperdült a szobában, hátha csak szemelől tévesztette, csak a szeme káprázik. De hiába, Gerard egyáltalán nem volt jelen. A zsebébe túrt, remegő kezébe vette a készüléket és hívni kezdte Gerard mobilját. A második csengés után, a lakásban megszólalt a Nirvana jól ismert "Smells Like Teen Spirit" száma. Nem vitte magával a mobilját, nem akarta, hogy elérje. Idegesen kinyomta a készüléket. Magatehetetlenül kezdett fel-alá sétálni. Nem akarta elhagyni a lakást, egyébként sem volt ötlete, hova mehetett Gerard, és nem mellesleg, ha esetleg visszajönne, jobb ha ő már várja. Eszébe ötlött, hogy szólhatna Patrick-nek, de talán ő lenne az utolsó ember aki tudná, hova lett a hófehér hajú. Reszketve görnyedt le a kanapéra. A tüdejét szüknek érezte, a világ forgott vele. Szeme megtelt könnyel, amit kezével takart el, nem mintha akárki láthatta volna. Szipogni kezdett, könnyei lecsorogtak. Ha Gerard, elment...Meghalni, az az ő hibája volt. Ő lett volna, az egyedüli oka az egésznek, hiszen észre kellett volna vennie. A magatehetetlenség gúzsba kötötte. A fejében csak tompa gondolatok születtek meg. Fájt sírnia, a könnyek égették az arcát, de aligha volt más választása.