Exclusion: Forget your past || Frerard - ʜᴜɴ

Five: Barát a múltból

Némán feküdt a hátán, a sötétség teljesen elnyelte a szobát körülötte. Nem látott semmit, valami ilyesmi lehetett a teljes vakság. Szokatlan módon, ezúttal ő nem bírta álomra hajtani a fejét. Az elmúlt három napban, igyekezett a lehető legjobb mentora lenni Robert-nek. Igazán szótlan volt, alig beszélt pár szót és az is inkább a munkával kapcsolatos kérdések voltak. Sem a Zsálya, sem az Acrineville-el szomszédos Észak-Asnet nem került szóba. Bizonyára csak túl reagálta az egészet, kellemetlen tényezők, még kellemetlenebb képzettársítást eredményezett. Az oldalára fordult, a kezét kinyújtva, óvatosan simogatta meg a mellette fekvő Gerard arcát. Robert-nek bizonyára, fogalma sem volt, hogy a Zsályában tartózkodik a kisvárosi sorozatgyilkos. Haloványan elmosolyodott. Gerard álmában ártatlannak tűnt, egy légynek sem tudott volna ártani, nemhogy gyilkosságra vetemedjen...A titok megőrzése volt a legfontosabb, más nem számított neki. A mellette fekvő megmoccant, meglepetten elemelte a kezét, de Gerard megragadva a csuklóját visszahúzta.

- Miért nem alszol?-kérdezte meg Frank suttogva, nem mintha más tartózkodott volna a lakásban.

- Te sem alszol-válaszolt röviden, a tenyerébe egy csókot adva- Nem tudok

- Csak nem...Aggaszt valami?-kérdezte meg közelebb húzódva hozzá.

- Miért, téged igen?-kérdezett vissza, átfogva Frank derekát.

- Csak a kolonc, akit Joyce a nyakamba vart

- Az új gyerek?-ismét csak kérdést érkezet, de most ezt egyenesen a fülébe suttogta.

- Ne beszéljünk róla-rázta meg a fejét, az ajkába harapott. Gerard-nak nem mondta el kit akasztottak a nyakába-Ugye...Nekem nem hazudnál?-kérdezte meg óvatosan, hngja halovány megremegett- Elmondanál mindent...

Gerard egy pillanatig hallgatott, nem mozdult tovább. Frank megmarkolta a vállait és maga alá gyűrte, amin nem kellett sokat küzdenie, Gerard csípőjére ült, a vállain megtámaszkodva.

- Válaszolj Gerard!-parancsolt rá akaratosan.

- Nem hazudok neked, Frank...soha de soha többé

Lehajtva az arcát, csókkal jutalmazta az őszinteséget. Nem kellene paranoiásnak lennie, Gerard-nak már nincs oka terveket szőnie, nem akar...Több embert megölni és már Frank sincs veszélyben, nem kell megvédenie. A csókjuk egyre mélyült, Gerard a hajába túrt, egy pillanatig sem akarta elengedni. Lehetett ezt szerelemnek nevezni, de Frank-et ezt már cseppet sem érdekelte. Vele akart lenni, amíg él és talán, ha előbb kényszerül átadni magát a halálnak, nem zavarta volna a gondolat, hogy Gerard halála után is szeretni akarja. Elszakadva a csókból ismét megsimította az arcát.

- Aludnunk kellene-jegyezte meg Gerard- Holnap dolgoznunk kell menni

- Shh-száját eltakarta a kezével és lejjebb csúszott, hogy csókokkal hintse be mellkasát. Gerard hagyta magát, megfeszítette a testét.

Frank úgy gondolta, a kapcsolatukat csak két dolog tartotta életben. A titkok és a szex. Ez a két dolog tartotta őket egymás mellett. Hűségesek voltak egymás mellé, hiszen, ha kibillen az egyensúly. kitudja mi következik be. Frank egyre lejjebb és lejjebb haladt, elérte Gerard pizsama nadrágját. Óvatosan nyúlt bele, de csak combja belső felét kezdte el simogatni, hogy egy kicsit, tovább kínozhassa. Gerard elcsapta Frank kezét a szájáról, a párnájára szorította arcát.

- Ne kínozz-lehelte- Kérlek...Csak most ne...-a hangjában volt valami különös, valami könyörgő, de egyáltalán nem a kéjtől. Leginkább, a haldokló ember rimánkodására emlékeztette Frank-et, ami cseppet sem tetszett neki. Egy mozdulattal lerántotta róla a nadrágját és némi rásegítés után, már ő maga mozgott Gerard-ban, aki csukott, könnyező szemekkel élvezte csendesen. Valami nem stimmelt vele, ezzel Frank is tisztában volt. Óvatosan összekulcsolta vele a kezét. Csak azt akarta, hogy újra mosolyogni lássa, hogy legalább, megmutassa, van értelme az életüknek. De Gerard minden egyes könnycseppje az ellenkezőjét állította...