Exclusion: Forget your past || Frerard - ʜᴜɴ

Eighteen: Amikor a hold leesett az égről

Az éjszaka utolsó buszán csak ők ketten ültek. A sofőr arca tükröződött a szélvédő üvegén. Amikor felengedte őket, talán nem is sejtette, hogy sötét szándékok vezérlik őket. Továbbra sem gondolta jó ötletnek, hogy Amélia-t megfosztják az életétől, de Gerard hajthatatlan volt és a félelmei jogosak voltak. Fejét az ablak üvegnek támasztotta. Pecek kérdése volt és a busz befordult Észak-Asnet-be és akkor már nem lesz visszaút. Gerard a hajába túrt, gyengéden simogatta a fejét, hogy nyugtassa valamelyest. Ez rosszabb volt mintha az acrineville-i gyilkost kergette volna. A mellette ülőre pillantott, Gerard arca nyugodt volt, szinte boldog, hogy közösen fogják kioltani egy Evergray életét. Elfordította a fejét. Ez nem olyan volt mint egy gimis csíny, amiért maximum az igazgató háboroghat. Ha a nyomozók rájönnek, hogy Amélia valójában miattuk halt meg...Ez nem történhetett meg. Gerard egy zseniális elme volt, mindent előre eltervez, nincs egyetlen egy meggondolatlan lépése se. Mindent a kezében tart, nála jobb gyilkos nincs. Egy sorozatgyilkosról beszél, nincs oka aggódni, még is, a saját lelkiismeretével aligha lett volna képes elszámolni. Ezt egyáltalán nem olyan volt, mint Oliver megölése. Oliver nem tett semmi rosszat, talán jobb is lett volna, ha életben marad. Hosszú ideje volt annak már, hogy Oliver egyáltalán eszébe jutott. Ha nem öli meg Oliver-t, sosem költöznek Acrineville-be és talán sosem ismeri meg Gerard-ot. Semmi köze nem lenne a gyilkosságokhoz és akkor talán, nem tartana Észak-Asnet felé, hogy egy újabb emberi életet kioltson. A busz megállt, az ajtók kinyíltak, ők pedig leszálltak. Az éjszaka csendben ölelte őket körbe, az utcákon egy lelket sem látott. Az üzletek feketén bámultak rá. Gerard elindult, a léptei könnyedek voltak, mintha csak kirándulni jöttek volna. Ő azonban minden lépést úgy tett meg mintha ólom cipőket viselt volna. A szíve kellemetlenül vert. Ő nem volt gyilkos, ő nem... 

- Ne aggódj már ennyire-hallotta meg Gerard hangját, ami szigorú volt, már-már dühös- Nem lesz semmi baj. Az a szuka ugrik egyet és mindennek vége lesz

- Nem értem, hogy tudsz ilyen higgadt maradni, mi van ha...

- Nincs mi van ha-szakította félbe- Ezt a felvetést egyszerűen nem gondolom át. Ez úgy fog történni, ahogy én kitaláltam. Lehet, hogy Amélia nem olyan idióta mint a többi Acrineville-ben, de nem is olyan elmés mint mi

- Remélem igazad van-sóhajtott fel- Nem akarok bajt...Egészen idáig megóvtalak...

Gerard megtorpant, szinte kérdőn nézett rá- Ezt, hogyan érted?

- Tulajdonképpen...Én vagyok az egyetlen, aki mindent tudd-zavartan megvakarta a felkarját- Bármikor ellened fordíthatom

- Fenyegetsz?-bukott ki belőle a kérdés, a pupillái összeszűkültek, a higgadtsága ködé vált.

- Eszembe ágában nincs-rázta meg a fejét- Épp ezt mondom, ha valaha is beszéltem rólad, csak a biztonságod érdekelt...Nem akarlak elveszíteni...-abszurdnak találta, de megengedett magának egy halk kuncogást- Tudod, ha nem kezdesz bele a kis...bosszúhadjáratodba, én talán még mindig némán sírnék a múlt miatt vagy rosszabb...Igazából, megmentettél és ezért én, hálás vagyok neked.

- Frankie-az arca ismét meglágyult, elé lépve egy lágy csókot adott az ajkára- Ez lesz az utolsó, Frankie. Amélia és soha többé, senki más. 

Aprót bólintott- Menjünk, mielőtt felkell a nap.

A motel épületét a neon fények homályos fényben úsztatták. A szobák függönyei mögül, nem szűrődött ki fény, a legtöbben az igazak álmát aludhatta. Gerard céltudatos indult meg Amélia szobája felé. A szíve egyre szaporábban várt. Még megállíthatja, ennek nem kell így történnie. Biztosan van más alternatívájuk, kell lennie egy másik megoldásnak. Gerard megemelte a kezét és bekopogott az ajtón. Ordítani akart, sikítani, segítségért kiáltani, de képtelen volt bármit is csinálni. A kilincs lassan lenyomódott, a vékony fa ajtó pedig kinyílt. Fekete-fehér csíkos garbót viselt, sárga pamut szoknyával és kardigánnal. Ezúttal sárga magassarkút a hajába pedig sárga hajpántot. Vörös ajkait mosolyra húzta- Kicsi Gerr! Minek köszönhetem a késői látogatást?