Exclusion: Forget your past || Frerard - ʜᴜɴ

Two: Felebarátok

A Los Angeles Newsday iroda épülete nem volt valami felemelő látvány. Három szintes, omladozó falu épület volt, amit talán az ötvenes években építhettek, de aligha lehetett szava panaszra, annak ellenére, hogy az épület külsője vállalhatatlan állapotban volt, a belül egyáltalán nem volt elhanyagolva. A legmodernebb gépekkel dolgoztak, a világítás működött és még egy konyhával is büszkélkedhettek. Nem utolsó sorban, csupán két utcával volt lejjebb mint Frank-ék garzonja. Nem mintha, nem bízott volna Gerard-ban, rendszerint egyedül hagyta, de baj esetén hamarabb hazajuthatott. Belökve az épület méretes üvegajtaját, biccentett a portásnak és felsietett a lépcsősoron. Az ő helye, a másodikon volt. Takaros kis irodahelyiség, ahol nyugodtan dolgozhatott a cikkeken. Nem mintha különösebb fáradtsággal járt volna az, hogy megírjon egy-egy ilyen cikket, elég volt, ha három embert leszólít és kikérdezi a témával kapcsolatban. Szennylap voltak, senkit nem érdekelt a pontosság, sokkal fontosabbak voltak a hírhajhász címek és a celebek dög unalmas, de annál botrányosabb élete. Az emeletre érve, be is lépett a kis iroda szobába, táskáját ledobta a gépház mellé, ő maga pedig leült a géphez. A masinát beindítva, hátra dőlt, idő kellett mire az operációs rendszer felébred. Cikk foszlányai voltak csupán, amiket három mondatban bőven eltudott volna mesélni, de neki ebből minimum egy oldalt kellett varázsolnia, ami elsőre közel lehetettlennek hangzik, de Frank pontosan tudta, hogy tudja kibővíteni az egészet. Picit olyan volt ez, mint a hazugság. Ott volt benne az igazság, hiszen arra épült az egész, de a mondatokat úgy csavarta és tarkította az eseményeket, hogy végül egy teljesen új, izgalmas és hihetőbb dolgot kapjon. A gép felállta után, új szöveges fájlt nyitott, hogy gépelni is kezdhesse a legújabb cikkét, ami a belváros elhanyagolt épületeiről szólt. Frank, a lap indulása óta itt dolgozott, a munkatársai között ugyan a legfiatalabb volt. Mindig csak a munka érdekelte, nem foglalkozott mással. Talán furcsának nézhették, de ez már rég nem olyan volt mint a gimnázium. Senki nem zaklatta, a legtöbbeket talán nem is érdekelte, hogy ilyen.

Ajtaján ekkor kopogtattak, megemelve a fejét az ajtóban álló Herbert Coffey-ra emelte a tekintetét. Magas, szőke férfi volt, talán két vagy három évvel idősebb mint Frank. Mindig jókedve volt, mindig mosolygott. Nem tudott valami sokat róla, egy utcában lakott mint Patrick és néha látta a közeli videótékában, ahol rendszerint gagyi horrorokat illetve felnőtt filmeket kölcsönzött ki. Magányos alak lehetett.

- Zavarok?-kérdezte meg kedvesen, azt az istenverte mosolyt egy pillanatig sem törölve a képéről

Frank ellökte magát a géptől és megrázta a fejét- Mit szeretnél?

- Lewis-al, meg Benjamin-al elmennénk italozni-sorolta Key,  illetve Shaffer neveit- És arra gondoltunk, hogy te is jöhetnél

- Köszi a meghívást-fordult vissza a géphez- De nem tudok menni

- Ne már-tárta szét a kezeit Herbert- Nem maradunk sokáig és nem az a lényeg, hogy picsa részegek legyünk. Kérlek, Frank, ha csak húsz percre, de gyere

- Nem megy-jelentette ki- Sajnálom

Távol tartotta magát a szociális ingerektől, a gimnáziumot is magántanulóként végezte el és biztos volt abban, hogy neki nem kell más társaság mint amit Gerard illetve Patrick nyújtani tudd. Ugyan az anyjától és Patrick-tól gyakran megkapta, hogy ez egyáltalán nem megoldás és valahol probléma, ha ennyire óckodik a közösségtől. Igazat kellett nekik adnia, ő maga is tudta, hogy a közösségektől való irracionális irtózása, a bejárat volt egy antiszociális személyiség zavar diagnózisához. Továbbá, Frank nem tartotta jó ötletnek Gerard-ot huzamos ideig egyedül hagyni. Ugyan mikor dolgozni ment, Gerard egyedül volt, de nem sokáig, hiszen munkát vállalt Ms. Iero mellett a közeli kis boltban, de estére magára hagyni...Nos, nem mintha bármi rosszat művelhetne. A Zsálya óta Gerard nagyon sokat változott, teljesen megtörték. Mindig fáradt és levert volt, mintha depressziója lenne, de Frank-nek sosem beszélt arról, hogy pontosan mit élt át a Zsályában, hogyan "kúrálták ki" a parafíliájából és az antiszociális személyiség zavarából, ő pedig egyszerűen nem erőltette ezt. Gerard beszélt, ha akart.