Exclusion: Forget your past || Frerard - ʜᴜɴ

Seventeen: Az árnyékok mindig megtalálnak

A ház előtt állt, a fülén a telefonját tartotta és azon gondolkozott, hogy a fenébe keveredett abba a helyzetbe, amiben most nyakig elmerült. Amikor legutoljára tette fel magának ezt a kérdést, éppen Gabe-et gyászolta az egész iskola és Gerard nagyon igyekezett úgy tenni, mintha dühös lenne rá, hogy ő volt az aki végzett az ártatlan fiúval. Évekkel később, először gondolt bele, hogy milyen zseniális volt az a színjáték amit Gerard, Gabe halála után csinált. Pedig, már sokkal régebben elkezdődött az Acrineville-i rém mészárlása, csak senki nem volt képes összerakni az egészet.

- Frank itt vagy?-Herbert hangja kétségbeesett volt- Halló? Frank?! Frank, hallasz?!

- Persze-rázta meg a fejét, haloványan felocsúdva- Megismételnéd azt amit az előbb mondtál?

- Azt mondtam, hogy Bert-nek van egy fia, aki valójában nem a fia, inkább a mostoha öccse, de nincsen semmilyen rokonság köztük-kezdte magyarázni Herbert zavarosan, de pontosan értette miről, sokkal inkább kiről van szó- Tegnap elvittem kocsival Bert-öt a napközibe a kissrácért és esküszöm neked zabálni való ez a gyerek, de...-és ekkor elhallgatott

- Mi a de, Herb?-kérdezte ingerülten- Mi az a kibasszott de, Herbert?! Válaszolj!

- Rám ragasztottad ezt a hülye bizalmatlanságot-nevette el magát kínosan- Valami nem volt ké ezzel. Mármint, értem én, hogy egy olyan gyerekre  kell vigyáznia, aki nem az övé, de akkor sem normális, hogy az állítólagos "Mamácskát" kiakarja nyiratni valakivel 

- Biztos vagy benne, hogy így fogalmazott?-a hajába túrt.

Amélia és Robert tartották a kapcsolatot egymással, valami bizarr családi kapcsolatba voltak. Ez mit jelentett rájuk nézve? Beszélnie kellett Gerard-al minél hamarabb, egy percig sem volt tovább Acrineville-be maradni. Hazamennek, felmond és elfelejtenek mindent amit az elmúlt hetekben történt.

- "Szeretném, ha megölné a Mamácskát, hogy végre boldogan éljünk együtt" vagy valami ilyesmit mondott-idézte fel Herbert.

Vajon ki lehetett a harmadik fél, akiről Robert beszélt? Csak nem Gerard? Nem, ez ostobaság lett volna...Igaz?

- Milyen volt a kis fiú?-kérdezte meg Frank, a gyomra kellemetlenül felfordult.

Hogy fest egy vérfertőző kapcsolat utóda? Valami rémlett neki, az európai királyi családokról, hogy hamar kiütközött a rokonokkal való keveredés hátrányai. Nem szívesen gondolt bele, hogy Amélia milyen korcs szülött gyermeket istenit, de megmagyarázta volna az enyhe Münchhausen-szindrómát amivel a gyerekekre gondolt. 

- Teljesen átlagos-mondta Herbert- Okos és aranyos fiú, csak Bert olyan fura mellette

Furcsa? Ő is furcsán viselkedne, hogyha a mellette lévő kis gyerek egy testvérpár közös sikere lenne. Nagy levegőt vett, a kis fiú talán nem jelent olyan nagy problémát, legalább választ kapott arra, hogy Amélia miért akarja Ms. Evergray házát annyira, hogy képes érte papírokat hamisítani is.

-Redben, Herb...Tartsd rajtuk a szemed, Bert-ön is és a kis csákón is, rendben?

- Rám bízhatod főnök!-szinte látta maga előtt, ahogyan Herbert vigyázz állásba vágja magát, keze élét pedig a homlokához csapja, hogy szalutálhasson neki

- Köszönöm, Herb-sóhajtotta- Ha bármi van még, akkor hívj

- Azonnal!-vágta rá.

Megszakította a hívást és a zsebébe süppesztette a készüléket. Amélia nem hazudott a kis fiáról, Cain egy hús és vér ember volt, aki Los Angeles-ben Robert felügyelete alatt élt. A hajába túrt, a fekete tincsek átsiklottak a keze alatt. Ez egy rémálom volt, sőt valami sokkalta rosszabb. A gondolatai szanaszét húzták, képtelen volt logikusan és racionálisan gondolkodni. Semmiben nem tudott kapaszkodni, a zuhanás ezúttal elkerülhetettlen volt. A tüdeje összeszorult, a szemei égni kezdtek. Mi tévő legyen? Mit kellene tennie? Hova fog vezetni ez az egész? Ezúttal is Gerard áll minden mögött és csak megfelelően színészkedik, hogy elterelje magáról a gyanút? Mi van, ha valójában ő manipulált mindenkit? A Zsályában megismerkedett Robert-el, Amélia-val és azóta tervezi ezt, hogy másodjára is visszazárták? De kin akar bosszút állni? Megtépte a haját. Bízik Gerard-ba. Gerard megváltozott és szereti. Elemelte a kezét, csendesen bámulni kezdte a tenyerét. Szereti...Az egyetlen dolog volt talán amit sosem kérdőjelezett meg. Pedig...Mi van, ha egészen eddig ezzel manipulálta őt? Megemelte a fejét, csak ekkor vette észre a fekete Audi A3-ast a ház előtt. Kié volt az autó? Futólépésbe ment a bejárati ajtóhoz, hogy feltépje és a konyhába siethessen. Az asztalnál Gerard ült, két másik, közel ismeretlen férfi társaságában. Kellett neki egy pillanat, még ráeszmélt, hol látta az arcukat. A hatósági szervek a temetőből.