Bérgyilkosnak nevelve [BEFEJEZETT]

7. rész

Rowenával Billings-ben beszéltünk le egy találkozót, még aznap, mikor megtudtam az elérhetőségét. Felhívtam azzal, hogy van számára egy nagyon jó ajánlatom, kár lenne kihagynia. Azt nem mondtam el, hogy hajlandó vagyok megölni a fiát. Titokzatos voltam, ami általában kíváncsivá tette az embereket. A boszorkány bele is ment, így most itt ülök egyedül a kávézóban és várom, hogy vendégem megérkezzen.
Tekintetem megakadt az asztalon heverő újságon, így magam elé húztam és olvasni kezdtem, míg várok. Benne volt, hogy megölték Julian Fellows-t.

,,A Fallows család, még mindig keresi a vállalat vezérigazgató, Julian Fallows gyilkosát.
Ugyan már eltelt jó pár hét, a család még mindig bármit megtesz azért, hogy megtalálják a két gyermekes apa, férj gyilkosát. A rendőrség még mindig nem kerítette elő a tettest, és már nem is nagy a valószínűsége annak, hogy megtalálják. A gyilkos azóta már rég máshol járhat és újabb fontos emberek életét olthatja ki. "

Nagy felhajtást keltett a halála, melyet én követtem el. Pedig annak már lassan két hónapja. A családja nem hagyja annyiban az ügyet. Minden erejükkel keresik a gyilkosát. Hát, én itt vagyok, csak ők ezt nem tudják.

Az ajtó nyitódott és belépett rajta egy nő. Haja vörös, göndör tincsekben omlott vállára. Ruhája inkább múlt századihoz hasonlított, mintsem modernhez. Egy földig érő vörös, háromnegyedes ujjú ruha volt rajta. Cipőjét nem láttam, de a ruhája alapján, tudtam következtetni. Egyből rászegeztem pillantásom. Körbenézett a teremben és tekintete megakadt rajtam. Halvány mosolyt erőltettem arcomra, mikor felém kezdett sétálni. Kecses mozdulatokkal tette meg az utat. Táskáját maga elé tartva állt meg az asztal mellett.

- Szabad? - Kérdezte nagy mosollyal az arcán. Válaszul csak egy aprót bólintottam és a szabad hely felé mutattam. Érdekes akcentusa volt. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki vele hasonlóan ejtené ki a szavakat. Ha tippelnem kellene, akkor írt mondanék.

A nő, aki minden bizonnyal Rowena, helyet foglalt velem szemben a boxban és ugyanolyan mosollyal nézett rám. Mint mindig, most sem mutattam ki semmilyen érzelmet. Még csak az hiányzik, hogy elkönyveljen egy kislánynak, aki mindig azt teszi, amit mondanak neki. Mert ha elnézzük az ő korát és az enyémet, nos...hát van pár száz év különbség.

- Te lennél Corin McClean? - Kérdezte és az asztalra helyezte mindkét kezét. Pár másodperc után unottan válaszoltam.

- Igen, én lennék. Ön pedig Rowena. Hallottam egy-két dolgot magáról - mondtam tekintetem el sem szakítva róla.

- Ó, hát én eléggé sok mindent hallottam rólad. Úgymond, a természetfeletti lények közül sokan beszélnek ám rólad. - Hangja játékos volt, teli erőltetett kedvességgel. Felvontam fél szemöldököm és kínosan felnevettem.

- Rólam. Ugyan miért beszélnének rólam az éj szörnyei?

- Azért, drágám, mert Dean Winchester is felkerült a listádra a legutóbbi alkalommal. És ezzel tudomást szereztél a természetfelettiről és nagyon jó vagy abban, amit csinálsz. Egy kis segítséggel, te lennél a legprofibb vadász az egész országban.

Pillái alól fürkészett. Bár hangjából ítélve komolynak hangzott. Annie figyelmeztetett, hogy ne nagyon dőljek be a dumájának, mivel profin tud kihasználni embereket. Sejtelmesen elmosolyodtam és közelebb hajoltam vendégemhez.

- Engem nem izgat felettébb a természetfeletti. És vadász sem szeretnék lenni. Megvan a magam kis életem, és meg vagyok vele elégedve. Most viszont térjünk ki a tárgyra, amiért eredetileg is kerestem.

Hangomban nem érződött semmiféle érzelem, ami a boszit is eléggé meglephette, ugyanis meghökkent egy pillanatra. Más huszonhat éves lány a barátjával él, boldogan és a jövőjüket tervezgetik. Én pedig, gazdag embereket gyilkolok jó pénzért. Hát, ha a munka nem is egy álommeló, a fizetés az tökéletes. Minden megölt ember után kapott pénzből, egy bizonyos összeget George-nak adok. Sokszor mondta már, hogy ehhez semmi szükség, viszont megérdemli.