Bérgyilkosnak nevelve [BEFEJEZETT]

Kiegészítő rész

- Gyerünk, összpontosíts! Ne hagyd, hogy bármi elterelje a figyelmed!

Ezek voltak az első szó, melyet meg kellett tanulnom. Ugyanis ez volt az első számú szabály. Összpontosíts! Tudtam, nagyon jól tudtam, hogy nem most hallom ezt a szót utoljára.
Figyelmemet le sem vettem az előttem álló tanítómról, ki az az ember volt, aki idehozott és azt mondta, hogy segít megtalálni a szüleim gyilkosait. Én pedig hittem neki. Hittem neki, mert akkor csak ez az egy dolog lebegett a szemem előtt. Hogy megtalálom őket. Megtalálom őket és végzek velük. Hatalmas szavak egy hat éves gyenge kislány szájából, tudom. De az után a nap után. A születésnapon reggelén. Mikor a szemem láttára gyilkolták meg azokat az embereket, akiknek fel kellett volna nevelniük, hirtelen érettebb lettem. Gondolkodásra legalábbis.

Összpontosítottam. Minden erőmmel arra az átkozott deszkára figyeltem, amit oly soká’ próbálok végre ketté rúgni, eddig mindhiába. A lábam már mérhetetlenül fájt. Tudtam, hogy ennek másnapra nyoma marad.  Viszont nem hagyott el a remény. Nem álltam le, hogy ,, hagyjuk, ez úgysem fog menni”. Meg akartam csinálni, de ez csak úgy sikerülhet, ha nem adom fel. Ameddig csak bírom ismételgetem. Az edzés előtti szoros copfom már rég lazává vált. Homlokomon gyöngyöztek az izzadságcseppek. A fekete pólóm csaknem rám tapadt. A szervezetem még most sem szokta meg a napi kemény edzéseket, ez azonban rajtam kívül senkit nem foglalkoztatott. Talán egyedül George-ot. Ő volt, ki kihozott az egykori családi házunkból. Ő volt, ki megígérte, hogy az élete árán is vigyáz rám a továbbiakban. És ő volt az egyetlen személy, akiben megbíztam ebben az intézetben.

- Tudom, hogy meg tudod csinálni. Bízz magadban!

Második számú szabály: Bízz magadban. Mert ha eleve nem teszed, akkor semmit sem fogsz tudni úgy megcsinálni, ahogy szeretnéd.
Mély lélegzetet vettem, majd egy újabb rúgást mértem a deszkára, ami... kettétört. Először el sem akartam hinni. Megcsináltam. Tényleg megcsináltam. Hatalmas vigyorral az arcomon néztem George szemébe, aki büszkén nézett vissza le rám, majd egy újabb erős deszkát vett a kezébe. Mosolyom egyből lehervadt az arcomról és fáradtan, verejtékezve, fájó végtagokkal néztem a fölém tornyosuló  emberre.

- Hosszú próbálkozás követően sikerült kettétörnöd ezt – mutatott a már padlón heverő fadarabokra -, de hogy teljes legyen a sikerélmény, minimum hármat szét kell törnöd ezekből.

- De mégis miért?

- Ezzel a feladattal a kitartásod mérjük fel. És meg kell dicsérjelek, egyedül te vagy aki mindenféle nyávogás nélkül teljesítetted ezt. Megnyugtatlak, hogy második alkalommal, minden egy fokkal könnyebb.

Ezzel hát bebizonyítottam, hogy hatalmas akaraterő lakozik bennem, és hogy bármit megteszek, csakhogy egyszer majd szemtől-szembe állhassak a szüleim gyilkosai előtt. Merthogy széttörtem azt a két deszkadarabot is.

Újra a hatalmas edzőteremben töltöttem az időmet, azonban jó pár évvel később. Hosszasan kifújtam a bent tartott levegőmet, majd újra leereszkedtem és az előttem lévő következő rúdra fogtam rá. Lógtam pár másodpercig, majd reszkető kezekkel felhúztam és megtartottam magam, majd vissza leereszkedtem és folytattam tovább a gyakorlatot, mindezt úgy, hogy közben tíz kiló súly nehezedett a lábamra.

Ajtónyitódás, majd csapódás hallatszott, azonban nem néztem az érkezőre. Tudtam, hogy ki lehet az, így hát meg sem állva folytattam tovább az edzést. Érzékeltem amint megáll mellettem és figyel. Nem zavart. Volt időm megszokni.

- Gyere ide, kérlek. – Hangja halk volt,  épp hogy meghallottam. Elengedtem a vasrudat és levettem a lábamra erősített két öt kilós golyót. Kihúztam magam és komoly arckifejezéssel néztem nevelőapámra.
Közelebb lépett hozzám és átölelt. Először nem értettem, majd eszembe ötlött, hogy milyen nap is van ma. Visszaöleltem, majd pár másodperc multán el is engedtük egymást. Mélyen szemébe nézve tudtam, hogy mit mondana. Ebben az intézetben egyedül ő tudja, hogy mikor van a születésnapom és kérésemet megtartva, nem árulta el senkinek. Mert nem akartam, hogy tudják. Nem akartam köszöntéseket és ajándékokat. Mert nekem a születésnapom nem erről szólt. Nekem a születésnapom egyenlő a szüleim elvesztésével.