A Pokol Urai

18. rész

"Elengedni nehezebb mint
ragaszkodni"

Andi Pov.

Nem fogok magyarázkodni, hogy miért marasztaltam. Utálnom kéne, de nem megy. Ahogy rám néz és a közelsége...nem tudom hogy tudtam eddig nélküle létezni. Most a motorján ülünk és egy hosszú, egyenes útszakaszon száguldunk. Hogy félek e? Rettenetesen. Mérhetetlen gyorsasággal haladunk mint az őrültek, a szívem majd kiugrik és szerintem úgy szorítom szegény fiút hogy levegőt nem kap. Mégis, indulás elött végig simított az arcomon és csak annyit mondott hogy ,,vigyázok rád", aztán rám adta a nehéz sisakot. Mellesleg kellemes a bizsergés amit érzek, az izgalom és a csiklandozás ahogy az adrenalin száguldozik bennem. Szabadnak éreztem magam és biztonságban Zackel. Ám hamar a táborhoz értünk. Hátulról közelítettük meg a jármű garázst, ahol nem voltak emberek.

- Hát megjöttünk - vette le a bukósisakját. Leszállt, mire én előre csúsztam az ő helyére. Megmosolyogta majd le vette a fejemről a sapkát. - Tetszett a motorozás? - először nem tudtam megszólalni csak néztem.

- Igen. Nagyon - néztem oldalra - Zac... - száltam le a motorról és ugrottam a nyakába - Köszönöm hogy gondoskodtál rólam és a motorozást is! - mondtam a füle mellett - Szia - rohantam a házak felé. Fel rohantam az üres szobámba és rá dőltem az ágyra. Nem voltam fáradt csak fel akartam ocsúdni ebből a mámoros érzésből. Azt hiszem... kedvelem. Na és ez volt az a pont amikor a fellegekből le estem a földre. Nem szeretnék szerelmes lenni! Nem akarok csalódni és nem kéne bele élnem magam. Az lesz a legjobb ha ezt a gondolatot el temetem magamban. Meg kell keresnem Lilit? Vajon mit gondol, hova tűntem?

- Szia - ugrok Lilian nyakába, amikor végre megtaláltam. Samantával ebédeltek.

- Héj csajszi! Jó hogy visszajöttél - ezek szerint tudják hogy hol voltam? Ez ennyire szabályos?

- Jap! Na mik történtek amíg nem voltam?

- Nem sok. Chris ki se látszik a munkából, szóval őt nem is látni. Amúgy van szerelni való a műhelyben. Nem mondták? - megráztam a fejem - Akkor most mondom. Mész?

- Igen, csak elötte gyorsan eszek valamit. - Sam már elment dolgozni - Lil kérdezhetek?

- Na mond - fordul velem szembe

- Ha valaki beteg lesz itt... azzal mi történik?

- A gyengélkedőre kerül. Az ottani ápolónők sosem unatkoznak. Mert azért lássuk be, sok az ember itt és ebből adódóan sok a nyűgük is.

- És merre van ez az épület?

- Ott a kertek alatt, a folyó közelében - mutat balra

- Értem...- tehát oda kellett volna kerülnöm az állapotommal és Lilien nem tudja hol voltam valójában. Csak Zac ne kerüljön bajba miatta...

- De miért kérdezed?

- Semmi, semmiért - nézek a mutatott irányba. Egy fiú sétál onnan, oldalán egy-egy lánnyal.

-De valaki csajozni jár oda - mondja unott hangon Lilian - Héj Shawn - int a fiúnak. Az felénk néz és még szélessebben vigyorog. Súg a két kisérőjének valamit majd azok távoznak, ő pedig felénk indul...