A fehér angyal

2.

2.

Zack, és Amelia csendben ültek egymással szemben, és a fiú tisztán emlékezett mennyire gondoskodó volt az angyal a ridegsége ellenére, bár ő is benne volt a szülei megölésében, nem tudott rá haragudni. Anyaként bánt vele, de ez az ő eltévelyedett gondolata volt, de mégis, hiszen anyáskodott mindenki felett, még ha csak a terve megvalósításához is kellettek, senkit nem ölt meg, akit nem volt szükséges a céljai eléréséhez, mert vigyázott minden életre, ezt akarta hinni Zack.

- Zack! - szólt váratlanul Amelia. - Alicie úton van a Kívánságok tavához. Neked utána kell menned, mert ha ő ér oda hamarabb, akkor bajban vagyunk.

- Minek ment oda? - kérdezte rosszkedvűen.

- Azért, hogy kiszabadítsa Eve és Adam lelkét. - idegeskedett. - Ha ezt megteszi, akkor kiszabadul a romlás virága.

- Mi az a rontás virága? - érdeklődte kíváncsian az őrző.

- Te nem tudhattad, de nálam van a Próféciák könyve, és tesz egy említést a romlás virágáról, azt biztosan ki merem állítani, hogy e két személyhez van köze, de hogy mi lehet, fogalmam sincs. - intézte el gyorsan. - Menned kell mielőbb, de tudnod kell, ha most elmész, szembe kell nézned minden rossz emlékeddel, és csak, ha legyőződ a fájdalmad mehetsz tovább, képes leszel rá?

- Igen. - jelentette ki merészen.

- Rendben van. - mondta gyanakvóan. - Tudnod kell, ha elbuksz, akkor nem térhetsz vissza a valóságba, és az emlékeid börtönében ragadsz.

- Ezt a kockázatot vállalom. Te fogod tudni, hogy mi történik velem, fogod látni?

- Nem. - hangja ridegen csengett. - Amikor elalszol, blokkolva lesznek számomra a történések.

Zack kényelembe helyezkedett és elindult az utazás, lassan elgyengült minden izma, és mély álomba merült, olyanba, amiből nem lehet felébreszteni.