A fehér angyal

3.

3.

- Amelia!- szólította zaklatottan Matt.

- Mi a baj? - érdeklődte hideg nyugalommal.

- Elmondta Alicienek, hogy mi öltük meg a szüleit, és a fiúét is. - ismerte be.

- Te! - kiabálta az angyal. - Mit tettél? Felfogtad, hogy többé nem fog megbízni bennünk, sem ő sem Zack.

Ez belekavar a terveimbe, ez az idióta keresztül húzta a számításaimat. - fortyogott magában. - Pedig mindent olyan jól kitaláltam, ez van, ha az olyan gyenge jellemeket is bevonok a játszmáimba, mint a bátyám.

- Nem lesz baj csak annyit kért, hogy ne mondjuk el Zacknek, mert ő biztos, hogy kifordulna magából. - csitítgatta Ameliat.

- Rendben van! - higgadt le kissé, hiszen ez jól jött neki, de még milyen jól, kárörvendett magában. - Most menj, és ne hagyd, hogy Alicie és ő sokat legyenek, együtt különben még megtörik, és elárulja az igazat Zacknek, és akkor kirobban az újabb háború.

- Jó. - egyezett bele.

Milyen bolond vagy bátyám, azt hittem mindent elszúrtál. - örült meg. - Most már könnyen elérhetem, hogy Alicie ellen fordítsam a fiút, és akkor végre a bosszúm bevégeztetik az itt élők iránt. Szépen elmondom Zacknek, hogy Matt ölte meg a szüleit, és hogy a kis szerelme mindenről tudott, és őket kell megölnie, ahhoz, hogy vége legyen mindennek, a jóslatot bizonyára nem tudják, hiszen nálam van a Próféciák könyve.

- Úrnőm! - riasztotta fel ábrándozásából, egy jól ismert hang.

- Lambert kértem már, hogy ne találkozz velem itt, bárki megláthat, és gyanúba kerülhetek. - szidta le.

- Megkérdezhetlek, minek örülsz ennyire? - kérdezte behódolóan.

- Igen, kedves barátom, nem sokára vér fog folyni, és végre beteljesítem, amit annak a szemétládának ígértem. - jelentette ki diadalmasan.

- Szabad tudnom, hogy mit eszeltél ki? - faggatta.

- Neked elmondom, szerencsésnek érezheted magad, hogy beavatlak, hiszen benned megbízom, annyi tervem kivitelezésében segítettél.

Persze. - gondolta magában Lambert. - Soha nem fogom elfelejteni, amikor először láttalak, azt hiszem, hogy akkor volt, amikor kiderült, hogy Adam és Eve egy pár. Adam segítséget kért, de Amelia szívtelenül megtagadta. Soha nem láttam még angyalt sírni, de ő olyan magányosnak és elveszettnek tűnt, jó prédának egy vámpír számára. Milyen nagy szó egy vámpír, aki angyalt vacsorázott. Az a törékeny lány, ahogy ott ült a fűben és arcát kezébe temetve zokogott, és azt sem vette észre, hogy én odamentem mellé.

Lambert megérintette a síró lány vállát, amire nem érkezett reakció, csak egy kijelentés, amely felért egy paranccsal.

- Ölj meg, ha akarsz! Nem érdekel. - szipogta.

Ez felkeltette az érdeklődését Lambertnek. Leült az angyal mellé.

- Tudod, nem sokan tennék ezt a helyedben. Legalább védekezhetnél, így nem vagy elég szórakoztató. - gúnyolódott.

- A te bajod, ha nem vagy éhes, nem érdekel. - nézett fel könnyes szemekkel.

- Farkas éhes vagyok, kérlek, fuss vagy tegyél úgy mintha félnél tőlem, különben is egy angyal mit keres erre felé? A sötét parkban ahol nincs elég ereje szembe szállni a csúnya gonosz lényekkel. - húzta félmosolyra a száját, és fölényesen nézte Ameliat. - Legalább a neved elárulhatnád.