A fehér angyal

Második rész: A könyv nyomában

1.

Óriási fény töltötte meg a sötét teret, és egyre csak ontotta magából a vakító fehérséget. A középpontjában egy lány állt behunyt szemekkel, s mintha sírt volna, igen érdekes látványnak hatott, nem sokkal később pedig egy éles sikoltás törte meg a fehér csendet, s ekkor a fény kihunyt.

- Minden rendben Alicie?- lépett oda hozzá Erik. - Igen bátor vagy ez már a huszadik lidérc, amit elkaptál, és még mindig nem jutottunk előbbre, remélem Zackék jobban teljesítettek. - Felsegítette a lihegő félig angyallányt.

- Igen én is. - helyeselt szuszogva. - Már lassan két hete kutatunk, és még mindig semmi, azt hittem hamarabb fogjuk megtalálni, hiszen nem tűnt nagynak ez a park. Most már kiderült tévedtem. - fejezte be nem kis csalódással a hangjában.

- Ugyan, ugyan kislány, ne így fogd fel, nem sokára megtudunk valamit, ami segíthet, és akkor majd minden rendben lesz. - biztatta a lányt.

- Rendes ez tőled, de mind egyre jobban fáradunk ki, ahogy az elveszett lelkeket próbáljuk kiirtani, mert folyton az utunkba akadnak. - magyarázta fáradtan Allie. - Amúgy is kötve hiszem, hogy ezt még sokáig fogjuk bírni, ha legalább egy kis morzsát nem találunk, a könyv hollétére.

- Lehet, hogy igazad van, de a negatív kisugárzásod lassan ránk is átragad, és akkor az megoszthat bennünket. Emiatt veszekedhetünk, okolhatjuk egymást, ezt jobb lenne elkerülni, ezért higgy benne, hogy megtaláljuk, és akkor biztosan úgy lesz. Most már nem kell félned a testvérek átkától, mert legalább azt kiderítettük, hogy tényleg semmi alapja nem volt, bár ezt meg kell hagyni, hogy a mi angyal barátaink egész szépen kitervelték ezt az egészet, csak azt nem árulták el miért. - hadarta el, majd enyhén meglökte maga előtt Aliciet jelezvén, hogy induljanak megkeresni Suzyékat, ugyanis már elég későre járt, és együtt sokkal biztonságosabb.

Sajnos, mint kiderült ők sem tudtak meg semmi kézzel foghatót. Egyébként sem túl beszédesek ezek a lidércek, sőt még a vámpírok is mélyen hallgatnak, mintha valakit próbálnának védeni. Egyre idegesítőbb lesz a helyzet, és egyre reménytelenebb is. Alicie bárhogy szerette volna minél hamarabb, megtudni a valódi jóslatot, kezdett ez a reménye szertefoszlani. Az élet egyre keményebb pofonokat adott, amik ugyan óvatosabbá tették, de egy kis hevesség megmaradt benne, és ezt a harcokban nagyon jól tudta kamatoztatni.

Zack egyre csendesebbé vált, és már szinte egyáltalán nem beszélgetett Alicieszel. Mondjuk úgy, hogy olyan témákról, amik nem a nagy ügyhöz tartoztak. Meglepőnek találta, hogy tanítványa mennyire ügyessé vált, és titkon büszke volt rá. Kettejük számára elég nehéz volt látni Erik és Suzy kapcsolatának alakulását, és valószínűleg ezt a fiatal párocska is megérezhette, mert próbáltak nem a barátaik szeme láttára turbékolni, de még így volt, hogy egyszer-kétszer rajta kapták őket. Noha, Zack és Allie világosan kijelentették, nem kell titkolózniuk, ha együtt akarnak lenni, hiszen ők maguk mondták el az igazságot nem is olyan régen.

Alicie sokat gondolt Mattre is, és sajnos egyre távolabbinak tűnt a találkozás, tudta, hogy az angyalnak még mindig bűntudata van a hazugságai miatt, de a lány már nem neheztelt rá.

A park, amit még csak most fedeztek fel igazán, a maga veszélyei ellenére gyönyörű volt, a fákon már virágok bontogatták szirmaikat, és minden kellemes illattal telt meg, ami ugyan nyugtatta a fáradt idegeket, gyógyírt azonban még ez sem adott. Olyan távolinak tűnt már minden, mintha egy élettel ezelőtt volna, hogy a lány először találkozott Mattel, hogy Zack és ő szenvedtek az érzéseik miatt, nem mintha ez változott volna, csak jobban viselték. Megtanulták, hogyan viselkedjenek a másikkal, miként beszéljenek anélkül, hogy egy szó is esne a lelki állapotukról. Erik sajnos nem bírta ezt nézni, és ezt hamarosan szóvá tette, habár Suzy ellene volt az ötletnek, hiszen felesleges lenne beleavatkozniuk, egy olyan dologba, ami nem rájuk tartozott.