A fehér angyal

3.

3.

A hibáink miatt, felfedett érzések

Alicie lassan kezdett magához térni, és először Evet pillantotta meg, aki gyengén, de mosolygott rá.

- Hogy vagy kicsi lány? - kérdezte kedvesen.

- Jól, de hol vannak a többiek? - nézett szét, és Michaelelen kívül senkit nem látott, azonban Matt megérkezett, és hosszan nézett Evere.

- Ő, tényleg a húgom lenne? - kérdezte szinte magától, de Eve bólintott.

- Sajnálom, hogy nem mondtam el, de azt hittem, akkor magamra hagysz. Nem lett volna senki akire, a fiaimat bízhattam volna. - magyarázta.

Alicie úgy érezte, hogy neki nincs joga jelen lenni ennél a családi összejövetelnél, azért inkább halkan elment, a kisfiúval együtt, akiről tudomást sem vettek. Hogyan is láthatták volna, amikor csak a lánynak jelenik meg, és az őrzőnek.

- Allie, nem sokára itt az idő, már csak ezt az egy estét töltheted el nyugodtan, hiszen holnap lejár a két hónap, holnap valami örökre megváltozik, és valaki örökre eltávozik. - figyelmeztette a fiú.

- Mondd, hogy lehetséges ez, hiszen két hetem hátra volt. - értetlenkedett.

- Az utazás sok időt elvett tőled.

- Alicie! - érkezett egy hang a háta mögül.

- Lambert? - fordult meg hitetlenkedve.

- Igen, én vagyok. - helyeselt komoran. - Azért jöttem, hogy elmondjam Zack terve kudarcba fulladt, Amelia menthetetlen, ezért meg kell ölnöm őt. Már rég meg kellett volna tennem, de bíztam benne, hogy megmenthetem.

- Miért adod fel? Az utolsó pillanatig harcolj, azért amiben hiszel. Nem számít mennyire kilátástalan a helyzet, és ha tényleg nincs más megoldás, csak ez, akkor tedd meg, és ne előbb. - biztatta elszántan a lány. - Feladnád, amikor Zack, és én is azt akarjuk, hogy jó útra térjen ő, aki mindenki között a legtöbbet szenvedett, aki annyi gonoszságot tett, de még van remény rá, hogy belátja a hibáit. Ha én tudok, várni, akkor te is tudsz. Most pedig menj, és harcolj azért, amit nem akarsz elveszíteni, harcolj érte, amíg még tehetd.

- Igazad van. - ismerte el. - Holnap úgy is találkozunk.

- Igen, majd holnap. - hagyta rá fáradt mosollyal.

Egy éjszaka fog eltelni rettegéssel, és kétségbeeséssel. Roppant nehéz lesz így kivárni, az sok időnek tűnik, mégis oly kevés.

Gondolatai Zack körül kavarogtak.

Meg kell őt védenem, az életem árán is, nem hagyhatom, hogy meghalljon. - s a keze önkétlenül is ökölbe szorult.

Michael, gyengéden megfogta a lány kezét, amire az feleszmélt, és egy kicsit megnyugodott.

- Tudom, hogy félsz, és izgulsz, hogy ki fog meghalni, ez nem kérdéses, de ha jobban belegondolsz neked már nincs sok időt hátra, te neked nem sokára kihuny az életed. Gondolj bele tehát logikusan, vagy mindketten meghaltok, vagy csak te. - magyarázta. - Bár lényegében, te az angyalformádban leszel, és nem lehet semmi gondot. Újra visszatérhetsz az életbe, ezért magadért nem kell aggódnod, igazából tudom, hogy nem ez bánt, de gondoltam megnyugszol tőle.

- Mondd, milyen érzés meghalni? - kíváncsiskodott, fáradtan.

A lány úgy érezte nem sokára végre elalhat, és talán soha nem kell visszajönnie, tisztában volt azzal, amit a látó állított, és csak remélni, mert, hogy soha többé nem kel fel. Mi értelme is lenne, egy olyan harcba sodorták bele, amihez semmi köze sem volt, hiszen ha ésszerű akar lenni, mindenkinek be kell látnia, hogy esélytelen, Adamék leszármazottjának lenni. Régen kihaltak, méghozzá a fiaikkal. A reinkarnáció is teljesen kizárt. Lehet, hogy csak bele akarták őket keverni. Talán ez egy újabb hazugság, és nem is kellett volna belekeveredniük.