2

2 0 0
                                    

2.

Szóval, Zack is meghalhat, és minden rajtam múlik, én ezt nem értem.

A gondolataiból egy kéz a vállán riasztotta fel. Hátra nézett és Suzy állt mögötte, aggódó arccal.

- Minden rendben?- kérdezte kedvesen.

- Miért ne lenne?- kérdezett vissza mosolyogva, de a lelke nem volt nyugodt.

- Gondterheltnek tűnsz, aggódunk érted, mert mindent magadra vállalsz. - jelentette ki komolyan. - Most úgy nézel, ki mintha szellemet láttál volna.

- Hát egy biztos ez nem szellem volt, hanem egy angyal. - csúszott ki Alicie száján.

- Egy angyal?- lepődött meg barátnője.

Közben már a fiúk is felkeltek, de nem mentek oda a lányokhoz, nekik is meg volt a maguk beszélnivalója.

- Zack, mondd meg, miért nem beszélsz Alicieszel?- kérdezte nyugodtan.

- Ehhez semmi közöd, ez az én dolgom, és az övé. - nézett a félig angyal lány felé, és egy pillanatra egybe fonódott a tekintetük.

- Ó, hagyd ezt! – legyintett türelmetlenül Erik. - A vak is láthatja, hogy boldogtalanok vagytok. A múltkor meséltél nekem, arról a hülyeségesről, hogy csak ő boldogan éljen, én nem számítok. - vett egy nagy levegőt, mert belefulladt, annyira mondta magáét a barátjának. - Nézz rá szerinted tényleg így néz ki egy vidám elégedett ember?

A kérdés pusztán költői volt. Mindketten szenvedtek. Zack azonban nem akarta, hogy bármi, akár ő, vagy Matt befolyásolja a lányt.

- Nem érted igaz? – tette del keserűen a kérdést Zack. - Még, ha bizonyos is lennék abban, hogy szeret, nem nehezíthetem meg az életét. - jelentette ki önfeláldozóan. - Nem engem választana, hiszen az ígéret Matthez köti, és pontosan tudom, hogy számára a kötelesség, és az emberek az elsők. Mindig ilyen volt, és ha most elmondanám neki az érzéseimet, csak még jobban szenvedne.

- Szerinted, nem tudja már is? Annak ellenére, hogy nem adtad a tudtára. – mondta gúnyosan a barátjának. - Nyisd ki a szemed! Öregem, nem teheted ezt magaddal. – aggodalmaskodott.

- Elég ebből, inkább elmegyek, és hozok tűzifát! - felállt és dühösen, felindultan indult el a sötétségbe.

Oda, ahová emberi szem képtelen volt már követni, oda, ahol saját csendjébe, és magányába fulladhat. Erre vágyott, most csak ez esett neki jól, hiszen nem értették meg sem őt, sem a lányt, akit szeret. Erik és Suzy boldogok voltak együtt, és nem kellene mások életébe beleszólniuk, nincs joguk hozzá, még akkor sem, ha barátok voltak.

Alicie félve nézett az egyre távolodó alak után, és már nem tudott figyelni az előtte álló személyre.

- Alicie, téged kérdeztelek, milyen angyal? - érdeklődte. - Figyelsz te rám?

Suzana követte a lány tekintetét, és tudta, hogy Allie már nem itt jár.

- Tessék? - kérdezett vissza álmodozóan, mintha nem figyelne rá.

- Jó hagyjuk, inkább aludd ki magad! - hagyta rá kedvesen, és kicsit előre tolta, hogy meginduljon, azonban Allie nem a tűzhöz ment, hanem Zack után.

Fejében ezer gondolat kavargott, s most még a sötét feszültséggel teli park sem tudta elvenni tőle azt az elhatározást, hogy meg kell találnia Zacket. Két hónap múlva, vagy ő vagy, a fiú meghal, és rettegett ettől, nem tudta mikor kell döntenie, és miért?

Zack mit sem sejtve arról, hogy követik, leült az egyik fa alá, majd nem sokkal később Amelia jelent meg neki.

- Hogy haladtok? - kérdezte kimérten a fiút.

- Hát nem túl rózsás a helyzet, de már nem kell sokat várni, hogy megtaláljuk. - hazudta. - Matt, hogy- hogy nem látogatta meg szívének szép szerelmét?- gúnyolódott.

- Matt nem akar problémát. – válaszolta kelletlenül. - Hagyni akarja, hogy Alicie, maga döntse el ki mellett, akar maradni. - szólt unott, és barátságtalan hangon.

- Akkor miért nem mondta el még neki is? – kérte számon dühösen. - Talán jobb lett volna, ha ezt elmondja Allienek, mielőtt elindulunk. Alicie soha nem szegné meg az ígéretet, amelyre még csak emlékezni sem tud. – lágyult el a hangja.

- Miért nem árulja el?- kérdezett vissza Amelia fojtott hangon. - Egy angyal csak egyszer képes szeretni. Ha ez egy ember lesz, akkor megszívja. – magyarázta vulgárisan. - A lány csak félig az, még sem jobb náluk. - mondta megvetően undorral a hangjában, azonban Zack nem vette észre Amelia nyilvánvaló gyűlöletét.

- Nem tudom, de már most nem akarok ezen gondolkodni. - sóhajtotta. - Engem jobban izgat az, hogy mikor tőrnek elő Alicieből az angyali erők, már túl sokáig húzta, azt hittem hamarabb fog neki menni.

- Előbb meg kell halnia hozzá, hogy teljes ereje birtokába kerüljön. - világosította fel a fiút.

- Mi?- hökkent meg. - Ezt nem tudtam.

- Te neked kell megölnöd őt! – közölte mintegy mellékesen. - Amíg nem késő, siess, tedd meg, mert ha nem teszed, végleg meghal. - hazudta ám hangja őszintének hatott.

Amelianak volt gyakorlata a hazugságokban.

- Hogy kérhetsz ilyesmit tőlem, hiszen akkor Matt igazat mondott, én fogom elvenni az életét? - kérdezte, de inkább magától, mint az előtte állótól.

- Két hónapod van rá, csak figyelmeztetni jöttem, hogy ezt kell tenned, ha addig nem találjátok meg a könyvet mindenképpen. - mondta, majd elment, mielőtt a fiú reagálhatott volna.

Csak az a baj hogy a könyv nálam van, és ezt senki nem tudja. - gondolta magában büszkén a lány. - Most végre teljes lehet a bosszúm Adam. Eve és te soha nem lehettek boldogok, és remélem, még most is szenvedtek rohadékok. Egy titok, amit soha nem tudnak meg...

- Nos, beszéltél velük? - kérdezte Matt.

- Igen, de azt hiszem, baj van. Zack kezd megőrülni, és félek bántani, fogja a kedvesed. - hazudta képmutatóan.

- Ez, hogy lehet? Hiszen nem bántaná őt, mert szereti. - értetlenkedett.

Volt egy rossz előérzete Mattnek. Azonban nem mert neki hinni.

- Hát nem érted, a féltékenységből teszi meg. Két hónap múlva fejeződik be a történetük. Ha addig nem találják meg a könyvet, akkor nagy bajban vagyunk, mert abból pontosan kiderül, hogy miért kell meghalni a lánynak, ahogy évszázadok óta történik.

- Soha nem engedem, hogy baja essen, én szeretem őt! - vallotta meg.

- Nem haragudtál Adamre, amiért elvette tőled a lányt?- érdeklődte, erre valóban kíváncsi volt.

- A barátom volt, nem tettem volna semmit, ami árthatott volna neki. - hirtelen elhallgatott, és jelentőségteljesen pillantott a húgára, mintha eszébe ötlött volna valami. - Nem értem, hogy te miért nem voltál szerelmes? Miért maradtál mellettem és vállaltad önként a száműzetést?

- Vezekelnem kellett, mert nem voltam teljesen őszinte, és tettem valamit, amire nem vagyok büszke. Erről neked nem kell tudni. - most először annyi év után Matt észrevette testvére hangjában a fájdalmat, utoljára jól emlékezett mikor hallotta ezt. Akkor, amikor Adam meghalt.

A fehér angyalOnde histórias criam vida. Descubra agora