A fehér angyal

Prológus

Prológus

Bár Zack egyedül öregedett meg, és halt meg, 74 éves korában, a húga boldog életet él még ma is. Mindenkinek arról mesélt esténként egy szép angyallal álmodik Alicieszel, alig várta, hogy, meghalljon, és találkozzon a rég nem látott szerelmével, aki egy cseppet sem öregedett. Bohókás vénember volt Amelia gyerekei nagyon szerették a nagybátyjukat.

Alicie mindennappal várta, hogy ténylegesen láthassák, és megérinthessék egymást oly sok reménytelen év után. A halál maga is gondolta, hogyha ki is törlik az őrző memóriáját, attól még nem feledi el azt, akiért meghalt.

A túlvilágon egy napot tölthettek el együtt, úgy hogy Zack ismét fiatal volt, mert csak a test öregszik a lélek nem. Egy napot kaptak, addig, amíg a fiú újjá nem születik valakiben, de biztosak voltak benne, hogy akkor sem fogja elfeledni a szerelmét. Alicie, aki nem bízott ebben azt ígérte mindig várni fogja, ameddig csak él, mert ha pillanatokra is láthatják egymást, az felér egy örökké valósággal is.

Ez viszont csak önámítás, hogy elviseljék az időkorlátokat. A szerelem egy olyan dolog, amit nem szabad, nem lehet napokkal, vagy évekkel megszámlálni, mert azt még a halál sem veheti el tőlük. Mi lenne ha Alicie megszegné az esküjét, és elmenne Zackkel? Eljátszadoztak a gondolattal, hiszen egy nap, az szörnyen kevés, egy ekkora szerelemnek, amely legyőzte a halált, és a viszontagságokat.

- Mondd Allie, gyakran gondoltál arra, hogy mi lett volna, ha nem halok meg akkor, vagy nem kötöd meg az egyezséget?- kérdezte Zack miközben a lány kezét fogta, valahol a Szivárvány hegyen jártak, előzőleg tettek látogatást a tündérbarátaiknál.

- Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy helyesen cselekszem. Bármit megtettem volna, hogy élni lássalak, és szerintem elég jó életed volt, annak ellenére, hogy nem lettek gyerekeid. - mosolyogta szomorúan.

- 57 éve volt utoljára, hogy láttalak, miközben te mindennap ott voltál mellettem, és nem hagytál magamra, neked sokkal nehezebb lehetett. - ölelte magához Alliet. - Lehet könnyebb lett volna, ha gyerekünk lesz, még azelőtt mielőtt meghaltam volna, hiszen neked itt maradt volna...

- Te pedig nem tudtál volna róla? - vetette közbe a kérdést. - Azt gondoltad volna, hogy a Matté.

- Lehet, hogy igazad van, de nem akarok megválni tőled. - jelentette ki, miközben leültek egy fa alá, és nézték a naplementét.

- Én sem. - bújt oda a fiúhoz, mint egy kiscica a gazdájához. - Lehet, ha majd meghalok, és én is újjászületek veled együtt, akkor majd boldogan élhetünk. Talán ez volt a sorsunk, és lehet, hogy mindig ez lesz.

- Remélem nincs igazad. - csóválta meg rosszallóan a fejét Zack.

- Komolyabb lettél. - állapította meg Alicie.

- Te pedig szomorúbb, mint annak előtte, ha előbb elmondom, mit érzek talán több idő jutott volna a szerelmünkre egy napnál. - mélázott keserűen.

- Lassan lemegy a nap, ideje elbúcsúzni. - figyelmeztette az angyal.

- Ez most nem örökre szól! Mi soha nem leszünk örökre távol egymástól, mert a mi lelkünk csak együtt alkot egy egészet. - ígérte. - Visszajövök, és nem számít hogyan, de veled maradok, mindig.

Megcsókolták egymást, amíg még tehették, ez volt a legtöbb, amit tehettek még, bár talán most többet kell várniuk az ujjabb találkozásra, mint ötven évet. Mennyire szomorú, hogy soha nem lehetnek együtt, úgy, ahogy megérdemelnék, pedig feláldoztak mindent az angyalokért. Haragudtak a három világra ezért, hogy így belekeverték őket, akik arra születtek, hogy egymással legyenek, és a lelkeket vétek külön választani, de erre majd ők is rájönnek. Talán még azelőtt, hogy késő lenne.

- Szerinted tényleg vissza fog jönni? - tudakolta óvatosan Matt, miután Zack elment.

- Valamiben hinnem kell. - válaszolta keserűen, és szörnyen magányosan. - Ha azt kérded bízom-e benne, hogy teljesíti az ígéretét, akkor azt mondom, hogy teljes szívemből tudom, hogy visszatér hozzám. Ha azt kérded bízom-e a felsőbb hatalmakban, akkor azt mondom, hogy nem.

- Miért gyötröd magad, még ennyi év után is, így csak a saját életedet nehezíted meg, és nem akarom, hogy Ameliavá válj, te nem lehetsz...- mondta fojtott hangon.

- A világ tele van olyan emberekkel, és lényekkel amilyen a húgod volt, ők a körülmények áldozatai. - vágott közbe merengve. - Tudod, én nem akartam angyal lenni, el akartam dobni mindent, de csak így tudtam megmenteni azt, akit szeretek. Csak ezért élek semmi másért, de kevés több mint ötven év után egy nap. Az egyetlen, amit szeretnék meghalni, hogy ne kelljen többé ezzel foglalkoznom. Hazudtam Zacknek, hogy ha meghalok, akkor majd újjászületve vele fogok majd élni, hiszen az angyalok örökké élnek, ha csak meg nem ölik őket, ahogy a te szüleidet is.

- Kezdesz olyan lenni, mint ő annak idején. - hüledezett. - Azt nem értem, hogy mikor változtál meg így? Nem rég még olyan kedves voltál, és a szemeid ragyogtak az élettől, és most mintha már nem lennél ugyanaz, akit szeretek, de ez a múltad része.

- Én nem okolok mást csak saját magamat. - vonta meg a vállát a lány.

Mattben felvetült egy ötlet, hogyan tudna segíteni neki, hogy olyan legyen, mint rég, boldog, kedves, és emberi. Amióta angyallá vált, nem ismert rá, komor lett, és azóta soha nem mosolygott úgy, ahogy annak előtte.

- Ha azt mondanám, hogy Zacknek nem kell reinkarnálódnia, hanem maradhat, mint őrző, mit szólnál, hiszen én választhatok egyet magamnak szabadon, és ő ért hozzá. - vetette fel. - Sajnos az ígéreted, amit a halállal kötöttél, még tart, és félek nem szegheted meg, hacsak, nem váltod ki valahogy...- búcsúzott el.

Alicie boldog volt, mert talán ha most igazán harcol, szembe tudna szállni a szabályokkal, egy olyan értékes dologért, mint az örökké tartó kölcsönös szerelem...

A szerelmet nem lehet körülhatárolni, és Alicie megszökött volna Zackkel, de nem tehette, kötötte az angyalokhoz fűződő esküje, mert csak ő tudta igazán, mi az angyali szívek titka, amit mindnyájan hordozunk.

Erik, és Suzy boldog életet élt, két gyermekével. Matt ridegen vezette az alvilágot, amivel megbízták, és erős kézben tartotta a sötétség teremtményeit. Egyetlen szerelme Alicie maradt, akit soha többé nem tudott elérni, mert túl „fényes" volt a szemei számára. Lambert soha nem dolgozta fel Amelia halálát, és azt, hogy a lány végig az ő kezétől kívánt meghalni, a bűntudat kísértette, de Alicie sokat segített neki, hogy boldogabb életet éljen, mint egyetlen olyan vámpír, aki tiszta szívvel bír.

Mindenkiben mélyen él egy angyal, ami titkot rejt, a rég elfeledett múltról, az előző életekről, a szerelmekről, a fájdalmakról, és a szenvedésekről, ennek így kell lennie. Ha látsz egy lehetőséget, hogy megkaphasd, amit akarsz, soha ne add fel, légy bátor, és harcolj, mert vannak dolgok, amikért érdemes harcolni. Senki nem tudhatja, mit hoz még a jövő, sem az embereknél, sem az angyaloknál...

Rajtunk áll, hogy teret engedünk-e, annak, amit jó mélyen elzártunk magunkban, mert úgy gondoljuk, hogy fájdalmas. Az élet rövid, és, ha tétovázik az ember, lemaradhat mindenről, ezért tárd ki a kezed, és tanulj meg repülni...

Vége