partra vetett bálna | banginho

08

Egyre többször volt olyan, hogy kimaradtál.

Nem voltál senkim sem, mégis borzalmasan éreztem magam, mikor leléptél, esetleg meg sem jelentél; hiába hagytál üzeneteket és hiába tudtam, hogy elfoglalt emberként tengeted mindennapjaid, nagy valószínűséggel én vagyok a legkisebb problémád köteteid publikálása mellett, mégis betegesen vágytam oly sokáig nélkülözött figyelmedre - úgy viselkedtem mint egy hisztis kis gyermek, kinek egyetlen pillanatra sem engedhették el kezét.

Nem tagadom, nem bántam volna, hogyha egész nap velem maradsz, s néha, egy-egy gyenge pillanatomban az is átfutott agyamon, milyen lenne, ha találkáink hossza a hetekből hónapokká avanzsálódva; de gyorsan, hirtelen estem le a magas lóról, ahogy realizáltam, ideáim nem egyeztethetőek össze a rideg valósággal.

Utáltam abban a tudatban élni, hogy nem jelentek neked többet, mint felkapaszkodó írópalánta, mégis hozzá kellett szoknom ehhez a kellemetlen tényhez; nehéz volt, de beláttam, hogy csalfa reményeim hosszú távon csak bajt hoznak fejemre - arra pedig végképp nem volt szükségem.

Nem hibáztattam megbolondult szívemet, hisz ki ne betegedett volna bele abba, hogyha egy karnyújtásnyira van tőle a hőn áhított kincs, de mégsem éri el? Ki tudott volna józan maradni egy ilyen helyzetben?

Szerettem volna azt hinni, hogy a "felejtsük el Bang Chant" haditervem tökéletesen fog menni és minden visszaáll a régi, rendes kerékvágásba; ám nem számoltam azzal, hogy pont olyan makacs módon fogsz viselkedni, mint az első alkalommal.

Észrevetted hirtelen váltásomat, s próbáltál életet lehelni megtört valómba; az összes szabad délutánodat velem töltötted  - még akkor is mellettem voltál, mikor menedzsered már vagy ezerszer szólt, hogy siess, s akkor sem köszöntél el tőlem, amikor megbeszélésre kellett menned.

Határozottan tetszett, hogy így cselekedsz, mégsem tudtam felhőtlenül örülni annak, hogy minden figyelmedet rám szenteled; bűntudatot éreztem, ahogy bekúszott elmémbe, mégis milyen hatalom van kezemben - nem akartalak befolyásolni, így úgy határoztam, el kell engednem görcsös ragaszkodásomat; a te érdekedben tettem ezt.

Boldogan, sziporkázó mosollyal kezdtelek egyre gyakrabban útra bocsátani, mely egy ideig nem tetszett neked, de nem akartál megbántani, ezért teljesítetted kérésemet.

Örültem, hogy sikeres vagy és ennyire szeretnek - reménykedtem benne, hogy egyszer ezen érzelmeket én is átélhetem.