megálltam a százharminckettes ajtó előtt. felemeltem a kezem, hogy bekopogjak, majd ismét leengedtem. nem álltam készen, még egy kicsit mintha késleltethettem volna ezzel a halogatással a mindenképp bekövetkezőket. végül öklömet duplán ütöttem finoman a fának, mire bentről azonnal meghallottam hangodat, amivel engedélyt adtál a belépésre. letöröltem hát szemeim sarkaiban sorakozó könnyeim, majd lassan lenyomtam a hideg kilincset.
YOU ARE READING
Hópehely a Tavaszban ⤑ pjm×kth
Fanfiction❞│azt hittem, szebben végződik majd. ehelyett kiderült, nem lehetünk ugyanannak a virágbimbónak a részei - te csillogó hópehely, én eltévedt szirom voltam csupán; a szél pedig mindkettőnket messze fújt. téged ugyan csak képletesen, hiszen halvány ró...
