másnap reggel öt óra huszonhárom perckor mély lélegzetet vettél, erőtlenül megszorítottad tieidre kulcsolt ujjaimat, majd ajkaid egy kósza pillanatra talán halvány mosolyra húzódtak, mielőtt a rád kapcsolt műszerek éktelen csipogással töltötték meg a kórterem nyomott légkörét.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Hópehely a Tavaszban ⤑ pjm×kth
Hayran Kurgu❞│azt hittem, szebben végződik majd. ehelyett kiderült, nem lehetünk ugyanannak a virágbimbónak a részei - te csillogó hópehely, én eltévedt szirom voltam csupán; a szél pedig mindkettőnket messze fújt. téged ugyan csak képletesen, hiszen halvány ró...
