– ígérd meg, hogy boldog leszel – suttogtad a hajamba fúrt orral, ahogy a napfelkelte utolsó narancsos árnyalatai elhalványultak.
– de én nélküled nem akarok boldog lenni – néztem fel rád azonnal. hangomban a világ összes kétségbeesése gyűlt össze.
– jimin, csak ígérd meg. nem tudnálak másképp itt hagyni.
– akkor ne hagyj itt – lepte el sűrű könnyfátyol szemeimet.
– csak annyit kérek, ne felejts el – sóhajtottál szaggatottan. – vagy tudod, mit? ha neked úgy könnyebb továbblépni, töröld ki az emlékeidből, hogy valaha beleszerettél egy haldoklóba – fúrtad tekinteted mélyen az enyémbe.
– a szememben soha nem voltál haldokló.
– tudod jól, hogy mind azok vagyunk – simítottad végig hátam.
– akkor nekem te voltál a legélőbb haldokló, akibe valaha beleszerettem.
YOU ARE READING
Hópehely a Tavaszban ⤑ pjm×kth
Fanfiction❞│azt hittem, szebben végződik majd. ehelyett kiderült, nem lehetünk ugyanannak a virágbimbónak a részei - te csillogó hópehely, én eltévedt szirom voltam csupán; a szél pedig mindkettőnket messze fújt. téged ugyan csak képletesen, hiszen halvány ró...
