visszahuppantam székembe, ahogy teljesítettem kérésed, te azonban utánam nyúltál, hangtalanul jelezted, szeretnéd, ha tényleg melletted lennék ezekben a percekben. soha nem csináltam ilyet a bent töltött idő alatt, akkor viszont nem ellenkeztem, óvatosan ágyadra feküdtem, fejem vékony hálóinggel takart mellkasodra hajtva, erőtlenül, mégis kitartóan dobogó szíved rendszertelen ütemét hallgatva. szótlan pillanataink keserédes szürkeségét az ég egyre változó árnyalatai színezték sorra, mintha az idő lemaradt volna az élet rohanásától, kivárva a horizonton elterülő kavalkád végét. azokban a némaságba burkolt, filmkockaként örökké vált minutumokban egyetlen napfelkeltével adtál tudtomra minden megvalósítatlan tettet, beteljesítetlen álmot, kimondatlan érzést, megfogalmazhatatlan szót, és az igazán talán soha meg nem ejtett búcsúzást.
BẠN ĐANG ĐỌC
Hópehely a Tavaszban ⤑ pjm×kth
Fanfiction❞│azt hittem, szebben végződik majd. ehelyett kiderült, nem lehetünk ugyanannak a virágbimbónak a részei - te csillogó hópehely, én eltévedt szirom voltam csupán; a szél pedig mindkettőnket messze fújt. téged ugyan csak képletesen, hiszen halvány ró...
