kísértetiesen hasonlított belépésem a néhány nappal azelőttihez, ismét sietős léptekkel kerültem ágyad mellé, hogy aztán karjaid ölelése közt bújjak el a mindkettőnket megrohamozó valóság nyers tényei elől, és egy pillanatra el is hittem, hogy talán minden a lehető legnagyobb rendben lesz néhány napon belül.
– soha nem akarlak elengedni – motyogtam hüppögve nyakhajlatodba, amikor már kissé lecsillapodtam.
– ne is menj sehova egyelőre – válaszoltad, én pedig szót fogadtam; órákon át öleltük egymást.
ESTÁS LEYENDO
Hópehely a Tavaszban ⤑ pjm×kth
Fanfic❞│azt hittem, szebben végződik majd. ehelyett kiderült, nem lehetünk ugyanannak a virágbimbónak a részei - te csillogó hópehely, én eltévedt szirom voltam csupán; a szél pedig mindkettőnket messze fújt. téged ugyan csak képletesen, hiszen halvány ró...
