*Zoe szemszöge*
Egyáltalán nem tudtam mit reagálni erre. Nem csókoltam vissza de nem is löktem el magamtól.
Mikor észrevette hogy lefagytam kiviharzott a szekrényből.
Nem tudom mennyi ideig álltam csak ott mozdulatlanul.
Rávettem magam hogy kimenjek és beszéljek vele. Nem akarom elveszíteni őt ilyen miatt.
Lementem a nappaliba. Chloe éppen Tristan ölében ült és csókolóztak. Connor Jess-vel beszélgetett,James meg gondolom fent volt valamelyik szobában.
Bementem a konyhába ahol megláttam Brad-et a pultnak dőlve miközben egy pohárból kortyolgatott valamit.
-Én...-nem tudtam mit mondani.
-Sajnálom Zoe! Nem gondoltam komolyan.-mondta majd felém kezdett sétálni de már az is nehezen ment neki.-A pia tehet az egészről. Te olyan vagy mint ha a tesóm lennél. Tényleg bánom amit tettem.
Mintha a tesója lennék. Ez pont úgy szíven ütött mint azon a bizonyos első csókos bulink utáni héten mikor összejött Emily-vel. Sose mertem neki elmondani mit érzek és ő sem lépett soha. Mindig a kishúgának hívott így reménykedni se mertem.Mikor megcsókolt ugyanebben a szekrényben, reménykedtem hogy ez az az esély amire annyira vártam egész kiskorunk óta. De sajnos nem így történt.
Én eltemettem magamban ezt azt érzést és akkor jött Calum. De most egy kis időre újra annak a naiv 16 éves lánynak éreztem magam és őszintén nem szerettem ezt az érzést. Beláttam hogy mi sose lehetünk többek barátoknál és nekem ez elég.
-Semmi baj. Gyere haza viszlek!-nyújtottam neki a kezem.
Megfogta majd átkarolt én pedig kisegítettem a kocsiig. Még jó hogy ma nem ittam.
Az egész út csendben telt. Brad elaludt mellettem,olyan békésen aludt.
Mikor haza értünk felkeltettem és bementünk a hátsó ajtójukon,nem akartam felkelteni a szüleit.
Felsegítettem a szobába majd segítettem neki alsógatyára vetkőzni,hogy azért ne a koszos ruhájában feküdjön le.
-Hé ne nézd a szexi felsőtestem!-kezdett el nevetni.
-A midet?-néztem rá kérdően.-Na feküdj le majd reggel találkozunk.
-Nyaa aludj itt. Tudod úgy mint a régi szép időkben.
-Részeg vagy és már félpucér. Hogy őszinte legyek nem bízom benned ilyen állapotban a végén még nem tudnád visszafogni magad!-mosolyogtam.
Lefeküdt az ágyba én pedig betakartam.
-Bradley Simpson bárcsak elmondtam volna akkor mennyire szerettelek. Talán akkor most mások lennének a dolgok.- suttogtam halkan.
*Brad szemszöge*
Borzasztó fejfájással ébredtem. Az előző estéből szinte semmire sem emlékszem. Az utolsó emlékem a felelsz vagy merszezés volt.
Írtam a srácoknak hogy ők nem-e tudják hogy csináltam-e valami botrányosat.
Mikor felkeltem az asztalon volt a fájdalom csillapító és egy kis papír mellette.
"Ha felkeltél vegyél be egyet meg hívj fel. Fontos!
XOXO Zoe"
Persze hogy mindenre gondolt. Elmosolyodtam ahogy elképzeltem hogy segített feljutni a szobámig meg bejutni az ágyamba. Kívánni se lehetne jobbat. Calum egy szerencsés ember hogy egy olyan lány van belezúgva mint Zoe........
YOU ARE READING
A szerelmed érintése
Fanfiction"A barátságtól a szerelmet csak egy lépés választja el." Anton Pavlovics Csehov
